Amikor jött a járvány, az állatkertek bezártak, és az állatok másképp kezdtek viselkedni

Egy tanulmányban a kutatók felfedezték, hogyan reagáltak a főemlősök erre a változásra: bonobók, csimpánzok, nyugati alföldi gorillák és olajpáviánok viselkedését vizsgálták, és megállapították, hogy az állatok többféle módon változtatták meg szokásaikat, többek között a pihenéssel és evéssel töltött idő mennyiségét.

A látogatói interakciókat kulcsfontosságúnak tartják az állatkerti állatok jóléte szempontjából. Ezek a kölcsönhatások azonban lehetnek pozitívak vagy negatívak. Ezért a kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy mi a különbség akkor, amikor a tömeg nem volt jelen.

„A főemlősök az állatkertek kognitív szempontból legfejlettebb fajai közé tartoznak, és a látogatókkal való interakcióik összetettek” – magyarázta annak idején Samantha Ward, a brit Nottingham Trent Egyetem állatkerti állatjóléti kutatója.

„Annak megértésében, hogy a látogatók hogyan befolyásolhatják az állatkertekben és parkokban élő állatok viselkedését, korlátot jelent, hogy ritkán zárkóznak be hosszabb időre a közönség elé, így ez egyedülálló lehetőséget biztosított számunkra.”

Az állatok többféleképpen változtatták meg szokásaikat.

A megfigyeléseket az Egyesült Királyságban a Twycross állatkertben és a Knowsley Safariban rögzítették, a látogatók visszatérése előtt és után is.

Több hónap és több nyitva- és zárvatartási időszak alatt észrevehető változásokat tapasztaltak a főemlősök viselkedésében, amelyek állattól függően változtak.

Ahogy a látogatók kezdtek visszatérni az állatkertbe, a bonobók és a gorillák kevesebb időt töltöttek egyedül, míg a gorillák kevesebb időt töltöttek pihenéssel is. A csimpánzok eközben többet ettek és többet foglalkoztak a ketrecükkel, amikor az állatkertek újra kinyitottak.

A szafariparkban lévő olivapáviánok a látogatók visszatérésekor kevesebb szexuális és dominanciaviselkedést mutattak. Emellett hajlamosak voltak gyakrabban megközelíteni a látogatók autóit, mint a park zárva tartása idején látott vadőrök járműveit.

A főemlősök viselkedésében észrevehető változások történtek.

Hogy ezek a változások pozitívak voltak-e, azt már nehezebb megmondani.

A kutatók szerint úgy tűnt, hogy a visszatérő látogatók ösztönzőleg hatottak a csimpánzokra és a páviánokra, míg a kevesebb időt egyedül töltő gorillák és bonobók esetében szintén pozitívumként voltak értékelhetők.

Ugyanakkor azzal is lehet érvelni, hogy a gorillákat – amelyek természetüknél fogva inkább mozgásszegény állatok – megzavarta a tömeg, mivel kevesebb időt töltöttek pihenéssel.

Az, hogy a gorillák a látogatók visszatérésekor megváltoztatták ketrecük azon részeit, ahol a legtöbb időt töltötték, arra utal, hogy az állatok bizonyos mértékig képesek kezelni ezt a zavart.

„A látogatók jelenlétében bekövetkező viselkedésbeli változások és a ketrechasználat változásai rávilágítanak az állatkerti fajok alkalmazkodóképességére a környezetükhöz” – mondta Ellen Williams, az állatkerti állatjólét kutatója a brit Harper Adams Egyetemről.

„Az olyan környezet biztosítása, amely lehetővé teszi az állatok számára, hogy aktívan alkalmazkodjanak ilyen módon, valóban fontos a jólétük szempontjából.”

A csapat azt is megfigyelte, hogy az olajpáviánok esetében volt egy látogatószám-küszöb, amely felett az állatok már nem lettek egyre aktívabbak és nem stimulálták őket a szafariparkban elhaladó autók.

Mindezek értékes adatok az állatjóléti kutatók számára, akik tudják, hogy a látogatóknak sokféle hatásuk lehet a vadon élő állatokra – a társaság és a biztonság érzésének növelésétől kezdve egészen addig, hogy bosszúság vagy akár fenyegetés forrásai lehetnek. Ezt figyelembe kell venni az állatkertek és parkok működtetésének és tervezésének módjában.

Bár a belátható jövőben (remélhetőleg) nem lesz több bezárás, a kutatócsoport folytatni kívánja a munkát, hogy tanulmányozza, hogyan befolyásolja a látogatók száma az állatok viselkedését, beleértve az adatok gyűjtését több állat bevonásával és hosszabb időintervallumban.