A repülőgép, amely repült, miközben valószínűleg mindenki meghalt

Az N47BA néven regisztrált Learjet 35 magánrepülőgép volt , amelyen néhány nagyon fontos személy szállított. A floridai Orlandóból 1999. október 25-én felszálló utasok között volt a PGA legenda, Payne Stewart, a korábbi futballhátvéd, Robert Fraley, a Stewart Van Arden golfügynökségének elnöke és Bruce Borland, a Jack Nicklaus Company golfpálya-építésze. Ott volt a két pilóta, Michael Kling és Stephanie Bellegarrigue is a texasi dallasi rutinútra. Összesen hatan ültek a kisrepülőgépen.

A szokásos módon felszálltak, és elkezdtek emelkedni az előre jóváhagyott, 11 900 méteres tengerszint feletti magasságra. 7000 m (23 000 láb) magasságban a rádiós érintkezést a pilóta nyugtázta, jelezve, hogy minden normális – ez volt az utolsó érintkezés a Learjet 35-től.

Hat perccel később újra megpróbálták felvenni a kapcsolatot a géppel, de nem jött válasz. Az elkövetkező néhány percben többszöri próbálkozás megkongatta a vészharangot, és ideje volt, hogy a légierő is bekapcsolódjon.

Szerencsére egy F-16-os a környéken tartózkodott, és elrepült, hogy elfogja a repülőgépet, és szemrevételezéssel ellenőrizze. Olson ezredes arra a következtetésre jutott , hogy a gépen nem volt látható sérülés, egyenes irányban repült, de nem látott be a pilótafülkébe, hogy azonosítsa a személyzetet – az ablakok átlátszatlanok voltak, mintha páralecsapódás vagy jég borította volna őket.

Amikor a négy és fél órányi üzemanyag kifogyott a gépből, spirálisan ereszkedett le. Szemtanúk megjegyezték, hogy a gép teljesen kicsúszott az irányítás alól, és közel szuperszonikus sebességgel zuhant a föld felé. Sík terepen zuhant le Dél-Dakotában, a becsapódás következtében az egész gép megsemmisült, és egy nagy krátert hagyott maga után.

Szóval, mi történt a legénységgel? Az utolsó kapcsolatfelvételt követő rövid percekben megállapították, hogy a kabinban nyomáscsökkenés történt. Nem világos, miért és milyen gyorsan történt, de a legénységnek nem sikerült elegendő mennyiségű oxigénhez jutnia ahhoz, hogy megakadályozza a hipoxia miatti eszméletvesztést.

Mind a fokozatos, mind a gyors nyomáscsökkenés esetén a repülőgépen tartózkodó emberek kognitív zavarokat és eszméletvesztést tapasztalnak, mivel az utastérben csökken az oxigén, ami ebben az esetben valószínűleg cselekvőképtelenné tette a pilótákat. Innentől kezdve az robotpilóta tartotta a magasságot és az egyenes irányt, amíg ezt már nem tudta megtenni. Majdnem négy órán keresztül repült a gép úgy, hogy nem ült senki a volánnál.

A nyomáscsökkenés oka a mai napig ismeretlen, de a fekete doboz felvételei szerint senki sem volt ébren a repülés utolsó perceiben. Lehetséges, hogy a legénység minden tagja eszméletlen volt vagy meghalt röviddel az utolsó kapcsolatfelvétel után.

A baleset helyszínén ma emlékmű áll a tragikus baleset áldozatainak emlékére. Tragikus módon soha nem fogjuk megtudni, mi történt a Learjet 35 fedélzetén.