Kétéves kisfiú gondoskodik fogyatékkal élő édesanyjáról

Ezt a kétéves totyogót Pomelónak hívják, és ő napjaink legfiatalabb szuperhőse. Őrangyalként ünneplik őt a közösségi médiában, miután olyan nagy felelősséget vállalt, amire nem sok gyerek képes. Ahelyett, hogy egész nap játszana, segít mozgássérült édesanyjának boldogulni, bármit is csináljanak.

A kisfiút első perctől arra nevelték a szülei, hogy önálló legyen, és sikerrel jártak. Pomelo ugyanis korához képest sokkal bölcsebb és felelősségteljesebb. Sajnos a kényszer hozta ki a szüleiből, hogy ezt a módszert válasszák: a kisfiú édesanyja, Wang agyi bénulásban szenved, ami korlátozza az izomkontrollját, ezért nehezére esik úgy gondoskodni a gyermekéről, mint azt egy egészséges anya tenné.

Emiatt kellett Pomelonak mindent idejekorán megtanulnia, hogy ha kell, tudjon boldogulni egyedül is. A kisfiú azonban inkább édesanyja megsegítésére használja minden energiáját, és minden bizonnyal örömmel teszi.

A totyogó szívesen szárítja önállóan az anyukája haját, megfogja a kezét, amikor a lépcsőn sétál lefelé, segít az evésben, és még a cipőjét is felsegíti rá. A házimunka sem idegen tőle, és hozzászokott a főzéshez, az asztaltakarításhoz, sőt még a ruháit is egymaga rakja fel száradni.

Wang büszke a fiára, és arra, hogy mennyire intelligens. Pomelo ugyanis mindenre emlékszik, amit az édesanyja mond neki, és figyelmezteti, hogy bizonyos helyzetekben óvatosnak kell lennie.

Egyszer Wang elesett, miközben megpróbált Pomelónak egy üveg tejet adni. Amikor a fia megkérdezte, miért esett el, elmagyarázta, hogy a padló csúszós volt. Azóta Pomelo ügyel arra, hogy az anyukája különösen óvatos legyen, amikor csúszós felületre lép.

Amikor a szülei dolgoznak, a kisfiú a nagymamájánál van, de ott is figyel arra, hogy ne legyen az idős asszony terhére. Segít neki a házimunkában, és amennyire csak lehet, távol tartja magát a bajtól.

Wang úgy tekint a fiára, mint a legnagyobb áldásra. Amikor hozzáment a férjéhez, Pomelo édesapjához, aki szintén agyi bénulásban szenved, a családjuk rossz szemmel nézte a házasságukat. A kisfiú érkezése azonban meglágyította a szíveket, és végül áldást hozott a családra.

Az asszonyt sokan bírálják amiatt, hogy a korlátai ellenére gyermeket vállalt, de ő kitart a döntése mellett, és sose tenne másképp. Azért bevallja: „néha sajnálom őt”, mivel a kis Pomelónak miatta kellett korán felnőnie, és korához képest valóban túl sok felelősséget vállal. De éppen ezért, ő és a férje keményen dolgoznak, hogy szebb jövőt és kiváló oktatást tudjanak biztosítani számára.

Miután a történetük bejárta a nagyvilágot, sokan meghatódtak a kisfiú láttán, és támogatásukról biztosították a szülőket afelől, hogy helyesen cselekedtek, és a módszer, amivel Pomelót nevelik, csakis a gyermek javára szolgál. Több hozzászólásban sorakoztak fel a vélemények.

„Biztos vagyok benne, hogy a gyermeküknek nagyobb fokú empátiája és együttérzése lesz, mint egy átlagos gyereknek. A világnak biztosan több ilyenre lenne szüksége” – vélekedett például egy felhasználó.

Az ítélkezőknek pedig, mert belőlük is volt, Wang a következőket üzente: „Úgy döntöttem, hogy anya leszek. Bízom benne, hogy fel tudom nevelni a fiamat. A fogyatékkal élők is emberek. Ahol van élet, ott van út is” – érvelt a bátor édesanya.