Montázs

Tízméteres Jézus-szobor vigyáz a dabasiakra

A dabasi Árpád-kori temetkezések kiemelkedően gazdagnak mondhatók

Már lassan öt éve avatták fel a dabasi Áldó Jézus-szobrot. Az Áldos Hagyományőrző, Kulturális Egyesület által felavatott emlékmű területén Árpád-kori sírhelyeket is találtak.

Tízméteres Jézus-szobor vigyáz a dabasiakra
A dabasi Áldó Jézus-szobor
Fotó: MH

Ronga József az Áldos Hagyományőrző, Kulturális Egyesület elnöke arról tájékoztatta lapunkat, hogy ősszel teljesen elkészül az Áldó Jézus-szobor. Már csak az altemplom és a földfelszín közötti elválasztó területet kell véglegesíteni. Ez a rész jelenleg le van takarva, hogy védjék az időjárás viszontagságaitól. Ahogy az időjárás engedi, elkezdik a munkálatokat, de addig is látogatható a szobor.

A monumentális szobor a talpazattal együtt több, mint 16 méter magas
A monumentális szobor a talpazattal együtt több mint 16 méter magas
Fotó: MH

A szobrot még 2018. június 21-én avatták fel Dabas legmagasabb pontján. A szobor üzenete: Jézus által van megoldás minden bajra, Jézus által mindenki megtalálja élete célját. Az áldás erőforrás mindenki számára, aki Jézushoz tér minden gondjában-bajában, az életút minden szakaszában. Keresztény hitünk fényforrás a hétköznapokhoz, amelyből, mint fényből, kell táplálkoznunk. Erre emlékeztet és figyelmeztet ez a páratlan szobor, amelyhez fel lehet menni, és alulról felfelé bele lehet tekinteni, a fény felé lehet fordítani tekintetünket.

Az Áldó Jézus szobrot Dabas legmagasabb pontján állították fel
Az Áldó Jézus-szobrot Dabas legmagasabb pontján állították fel
Fotó: MH

A 3,5 tonnás szobor bronzból és vörösrézből készült, 10,2 méter magas, a talpazattal együtt több mint 16 méter magas. A költségeket teljes egészében adományokból állták.

A terület nem csak a monumentális méretű Jézus-szobor miatt érdekes. A helyszínen Árpád-kori település nyomaira bukkantak.

A szobor építéséhez kapcsolódó megelőző régészeti feltárás
véget ért, azóta több ütemben végeztünk kutatást a szobor
közvetlen közelében, a középkori temetőben – ezt már Rácz Tibor Ákos közölte lapunkkal. Az ásatást irányító szakember kiemelte, teljes egészében nem tudják feltárni, mert több ezer temetkezés lehet a helyszínen, egy rendkívül gazdag közösség hagyatéka. Nem annyira a csontok, mint inkább a leletek érdekesek – tette hozzá.

A munkálatok őszre fejeződhetnek be
A munkálatok őszre fejeződhetnek be
Fotó: MH

A kutatásokról beszámoló tudományos publikáció szerint a Dabason folytatott rendszeres régészeti kutatásoknak köszönhetően a középkori település szerkezetéről és kiterjedéséről alapos ismereteket szereztek. 2012 és 2013 nyarán a Templom-dombra tervezett Jézus-szobor építését megelőzően a középkori templom részleteit tárták fel. A Zsigmond-kori templom falait az újkorban az alapokig visszabontották, így szerkezetét az alapozási árkok rajzolták ki. Előkerült továbbá az Árpád-kor közepén felépített templom két falcsonkja is – derül ki a tanulmányból. A templom belsejében és közvetlen közelében feltárt temetkezések főleg a késő középkor időszakához köthetőek és alig néhány a 12–13. századra keltezhető.

Megjegyezték, a legkorábbi sírt a temető északi szélén évekkel korábban egy másik beruházás kapcsán találták meg. A temetkezést az elhunyt szájába helyezett Szent László-érme keltezte, és a sír tájolása is különbözött a késő középkori templom körüli temető sírjainak szokványos tájolásától. A kis felületű kutatás után tisztázatlan maradt a késő középkori templom kiterjedése és a temető szerkezete, továbbá a temető használatának kezdete és vége. Fény derült azonban a temetőben elhantolt lakosság falusi környezetben szokatlan gazdagságára: finoman kidolgozott ruhatartozékok, külföldi nemesfém ékszerek, aranypénzek és egyéb aranytárgyak kerültek elő – írták.

Kifejtették, a 2018. évi feltárás leginkább a temető szerkezetének tisztázására irányult, a szentély tágabb környékének feltárására koncentráltak. 2020-ban a cél az volt, hogy minél nagyobb felületet tárjanak fel, és hogy a keleti oldalon lehatárolják a temető szélét. Rendkívül intenzív, többrétegű és hosszú időn keresztül használt temetkezőhely bontakozott ki. A két idény három-három hete alatt tíz szelvényt tártak fel teljesen, illetve a köztük levő egyméteres tanúfalakat bontották el, amelyek szintén több tucat temetkezést tartalmaztak.

Megfigyelésük szerint az Árpád-kori sírok egy rétegben egyenletesen kiterjedtek a temető teljes keleti részére, a késő középkoriak inkább a központi részekre koncentrálódnak, így itt nagyon sok volt az egymásra temetkezés. Az egykori templomhoz közeli szelvényekben három–négy rétegben helyezkedtek el a sírok, a temető szélén viszont már csak egy temetkezési réteget találtak, és szórvány csontokat is csak kisebb számban.

Inkább a késő középkori temetkezések maradtak meg anatómiai rendben, és beásásukkal elvágták a korábbi temetkezéseket. Több esetben meg lehetett figyelni, hogy a megbolygatott vázrészeket vagy koponyákat a sírgödör szélén halomba rendezték. Dabason a korai érmék alapján a 11. század elejétől számolhatunk megtelepedéssel. A sírmezőt az érmeleletek és viseleti elemek alapján a 17. században is használták. A kitermelt meddőből egy átlyukasztott, 1751-es Mária Terézia-poltura került elő, amely nagyjából jelzi a lelőhely használatának végét.

Az arany fejékszerek, feliratos aranygyűrű és az angyalos medál révén a dabasi Árpád-kori temetkezések kiemelkedően gazdagnak mondhatók. Dabas külterületét és közvetlen környezetét az elmúlt évtizedben ásatásokkal és műszeres lelőhelyfelderítésekkel sikerült nagyon alaposan feltérképezni. Ezek alapján biztosan állíthatjuk, hogy a település az Árpád-korban a településhálózat egyik csomópontja lehetett, egyfajta regionális központként funkcionált – derül ki a tanulmányból.

Kapcsolódó írásaink