A kaktusz bosszúja: így tanulja meg az ember, miért nem szabad sötétben matatni az ablaknál

Mindig is úgy gondoltam, hogy a kaktusz a növényvilág különce. Nem törődik azzal, hogy a virágok, bokrok és fák selymes leveleket és kecses ágakat növesztenek. Ő csak ül a cserépben a húsos, gömbölyded testével, és jól megvan a maga világában. Ráadásul a tövisei – pontosabban tüskéi, mert a kettő nem ugyanaz – is azt üzenik: őt nem kell babusgatni, hízelegni neki, köszöni, jól van magában is.

A kaktuszok gondozása nem egyszerű

Sokan azt hiszik, a kaktuszgondozás gyerekjáték. „Elég néha egy kis víz, és kész” – mondják. Valóban, egyszerűnek tűnik… egészen addig, amíg az ember meg nem tanulja a saját bőrén, mennyire nem szabad megfeledkezni róluk.

Nekem van vagy nyolc-tíz kaktuszom, de be kell vallanom, nem szentelek nekik túl sok figyelmet. Néha-néha öntözöm őket, ők meg hálából csendben díszítik a szobám ablakpárkányát, mint apró, zöld szobrok. Szeretem nézni őket – különösen, amikor szépen sorban állnak, mindegyik más formájú és más természetű.