Lakás

Egyenházak és egyen lakásbelsők

Ezek a szocialista lakberendezés egykori slágerdarabjai

A 70-es évek vásárlóinak nagy kedvencei voltak a műbőr fotelek, a mintás tapéták, a fényes bútorok, a faforgács polcok, a piros kanapék, és csipkés terítők, kárpitok. Az egykori Kanizsa Bútorgyár szekrénysorai a legtöbb nappali alapdarabjai voltak, de egy „tisztességes” háztartásból nem hiányozhatott a betekerős szódásszifon, a kotyogós kávéfőző és az ugrándozó centrifuga sem.

Egyenházak és egyen lakásbelsők
A vidékről a fővárosba költözők közül sokan itt találkoztak először valódi fürdőszobával, folyóvízzel vagy éppen a lifttel
Fotó: MH archív/Leéb Ádám

Az 1960-as években az ugrásszerű népességnövekedés és az egyre égetőbbé váló lakásigény miatt sürgősen tenni kellett valamit. Ekkor határoztak a panelek építése mellett, és pár évtized leforgása alatt sablonalapú betonkockákba költöztettek mindenkit, kezdve a faluról jött, addig mezőgazdaságból élő parasztembertől, a több diplomás, állami intézményben dolgozó családfőig. A lakótelepi élet ismérvei voltak az egyenházak mellett az egyen lakásbelsők is.

Panel lakberendezés: a Domus áruház volt a „magyar Ikea”

Az állami beruházásból és OTP hitelből épített panellakásokat úgynevezett házgyárakban építettek meg. A fellendülő lakásépítés természetes velejárója volt a bútorok és más lakberendezések iránti igény növekedése is. Hiszen az új, minimálisra méretezett otthonok berendezéséhez a régi bútorok nem voltak praktikusak, a panelok kisebb lakásaiba ezek a rusztikusabb darabok nemigen fértek el, vagy egyáltalán be sem fértek.

És bár a radiátorok, konvektorok, ablakok, ajtók eléggé meghatározták a lehetőségeket, azonban így is szinte minden háztartásba jutott hely néhány ikonikus darabnak, például az üveg dohányzóasztalnak, rajta a piros szegfűvel.

A szódásszifon elengedhetetlen kelléke volt a háztartásnak
A szódásszifon elengedhetetlen kelléke volt a háztartásnak
Fotó: Foodcollection GesmbH / foodcollection / foodcollection via AFP

A rendszerváltozás előtt a magyarországi bútorkereskedelem lényegében egybeforrt a Domus névvel. A magyar Ikeaként aposztrofálható, Domus áruházak új magasságokba emelték a bútorértékesítést. Kész szobákat, nappalikat, konyhákat mutattak be, teljesen berendezve, így a vásárlóknak, és a viszonteladóknak már nem kellett külön elképzelniük, hogy a kiválasztott szekrénysor vagy ülőgarnitúra vajon hogyan nézne ki egy nappaliban.

Bár a lakótelepépítés eredeti célja az iparosodás, a tömeges fogyasztás és a népességpolitikai célok gördülékeny megvalósítása volt, azonban komoly társadalmi vetületei is voltak. A vidékről a fővárosba költözők közül sokan itt találkoztak először valódi fürdőszobával, folyóvízzel vagy éppen a lifttel. Noha mai szemmel nézve ezt a fajta retró eneteriőrt már kevesen tartanák vonzónak, mindenesetre tény, hogy az 1970-es évek házgyári lakásainak összkomfortja a lakhatási minőséget tekintve óriási színvonal emelkedést jelentett az ötvenes évekhez képest – derül ki a VG cikkéből.

Kapcsolódó írásaink