Kultúra
Virágoskert vakolatból és vasból
Rejtett értékek: Lechner Ödön követőinek nyomában – Egy Thököly úti, magyaros, szecessziós bérpalota és különleges díszei

Míg a tizenkilencedik század legvégén, a huszadik század legelején a középületeknél kevés kivétellel – például Lechner Ödön munkássága révén – uralkodó stílus maradt a historizmus (főképp neoreneszánsz, kisebb részt neobarokk, illetve a különféle stílusokat vegyítő eklektika), a magánbérházaknál egyre nagyobb számban jelent meg a szecesszió. A századforduló utáni első években még főleg a virágos, illetve javarészt Lechner hatására a magyaros mintájú változata lett népszerű, később terjedt el a bécsi és a német szecesszió jegyében a geometrizáló, tehát kevesebb mértani motívumokkal díszítő irányzata.
Ám a zseniális mester követői mintegy „desztillálták” Lechner építészetét, lényegében pártázatos – tehát főpárkány nélküli –, girlandos keretezésekkel díszített, gyakran síkban tartott homlokzatú házakat terveztek, amint Déry Attila emlékeztet Nemzeti kísérletek építészetünk történetében című kötetében. Ezzel egyébként olyan értelemben is követték mesterüket, hogy annak utolsó alkotása, a Postatakarékpénztár is így készült – korábbi műveinél még jóval mozgalmasabb volt a formaalakítás.
A jobban ismert, izgalmas és értékes házakat tervező Lechner-követők – Baumgarten Sándor, Bálint Zoltán és Jámbor Lajos, Komor Marcell és Jakab Dezső, Hegedűs Ármin – mellett voltak szintén tehetséges, ám a közemlékezetben kevéssé megmaradtak is. Ezek egyike ifjabb Nagy István: feltehetően az 1870-es évek elején született, 1937-ben hunyt el, az első világháború előttről ismertek épületei, azután pedig a fővárosi közgyűlésben dolgozott, részt vett a húszas évekbeli bérház- és iskolaépítési program bizottságának munkájában – legalábbis ez derül ki a Magyar Építőművészet egyik 1926-os számából.
Több elképesztően gazdagon díszített bérháza áll ma is, szerencsére néhányuk remek állapotban. Az 1904 körül épült, Dob utca 53. szám alatti Schwarz-ház tagolása még – Déry szavaival élve – az eklektikában fogant, ám díszeiben már szecessziós. A később elkészült józsefvárosi Szűz utca 5–7. szám alatti Rákosi Jenő-ház már igazi lechneri virágoskert, ám az 1910-ben felépült, erzsébetvárosi, Marek József utca 35. alatti vagy a Krúdy Gyula utca 9. számú háza már nyugati Jugendstil hatásokról árulkodik. De alkotott vidéken is: például a monori volt Vigadó – ma kiállítóhely –, vagy a ceglédi Iparbank – ma Kossuth Múzeum – szintén az ő munkája.
A lechneri hatások alatt született a Thököly út 46. alatti, Szenes Mór biztosítóintézeti főfelügyelőnek tervezett bérház: a forgalmas úton, a buszmegálló mellett talán kevesen tekintenek föl, pedig érdemes. Az 1905-re elkészült bérpalota kissé merev szerkesztésű homlokzatát elképesztő gazdagságú díszítés ellensúlyozza. Itt a leginkább felismerhető Lechner Postatakarékpénztárának hatása – olvasható az Iparművészeti Múzeum szecessziós építészetet bemutató online gyűjteményében –, a hullámos pártázat, annak összekötő rácsai a fő jellegzetességek. Amint Kovács Dániel művészettörténész Szecessziós Budapest című kötetében felhívja a figyelmet, ugyanaz a magyaros népművészeti motívumvilág jelenik itt meg – ám kerámia helyett vakolatból –, mint a lechneri univerzumban. Ám nem csak az utcai, virágdíszes homlokzat a lenyűgöző, hanem a lépcsőház és az udvar is. Előbbinél a lépcső indításánál a korlát térbeli griffmadara, utóbbinál az udvari pillérek közötti, pillangót idéző mintájú rácsozat érdemel figyelmet.