Kultúra
Kávéházak nyomában a Kiskörút mentén
Kis Könyves Éj: irodalmi séta a néhai Hatvani kaputól a Kecskeméti kapuig
Annyi lehetőség, helyszín és esemény volt az idei Kis Könyves Éj elnevezésű programon, amelyet április 22-én tartottak, hogy alig győztünk válogatni: a legtöbb beszélgetés és felolvasóest nyolc körül kezdődött, és sajnos egy időpontra esett. A könyvesbol-tok közötti utat egyébként rendhagyó módon is megtehették az érdeklődők, három irodalmi útvonal közül lehetett válogatni: Ambrus Judit etnográfus-történész Újlipótvárosban vezette körbe az érdeklődőket, Bogáti Bogáta pedig bringatúrára invitálta a sportos irodalomkedvelőket. Mi a harmadik opciót választottuk: Saly Noémivel tettünk esti sétát a Múzeum körúton.
Az irodalomtörténész és Budapest-kutató Könyv, kávéház, Kiskörút! címmel tartotta meg fővárosi idegenvezetését. A húsz-harminc fős csapat az Astoria Szállótól indult, hogy aztán keresztbe-kasul cikázzon az egykori történelmi események színterén, régi kávéházak és antikváriumok sikertörténeteit és bukásait hallgatva. Azok, akik keveset tudnak a Kiskörút környékének történelmi eseményei-ről, ezen az estén rengeteg érdekes anekdotával, helytörténeti adattal és élménnyel gazdagodhattak.
Mint egy külföldről érkező turistacsoport, úgy követtük Saly Noémit az Astoriától a Ráday utcáig. Az egyébként nem hosszú utat csaknem másfél óra alatt tettük meg, annyi volt a látni- és hallgatnivaló. Idegenvezetőnk először a város kapuiról beszélt. Megtudtuk, hogy éppen a régi vásártér színhelyén járunk, ahová anno hétről hétre csaknem harmincezer kereskedő tódult, hogy túladjon a portékáján. A régi Pest határait a Váci, a Hatvani, a Vízi és a Kecskeméti kapu őrizte, a mai Astoria a Hatvani kapu révén a textil- és ruhaüzletek központjává tette a környéket, a mai Kálvin (1874-ig Széna) tér pedig a marha- és takarmánypiacáról volt híres. A városfal lebontása után a belváros ősi negyede az előkelő boltok, fogadók és lakóházak városrészre lett.
Először a Zrínyi Fogadóról mesélt Saly Noémi. Mint mondta, 1824-ben épült, s a vendégek elszállásolása mellett kávéházként és igazi bölcsésztanyaként is funkcionált, ahol a pénzéhes diákok biliárdmaffiaként hálózták be és kopasztották meg a mit sem sejtő vendégeket. Állítólag egy időben Petőfi is a Zrínyi mellett bérelt lakást, s a Helység kalapácsának csatajelenetét éppen a helyi konfliktusok ihlették. A kultikus fogadót aztán lebontották, hogy szálloda épülhessen a helyére. Saly Noémi érdekességként azt is hozzátette a történethez, hogy a szálloda tulajdonosának gyakran meggyűlt a baja a Magyar utcai lányokkal (akkoriban az volt a belváros bordélynegyede), akik sokszor betértek a kávéházba, hogy egy kis pluszpénzhez jussanak.
Ezután a Kiskörút antikváriumainak történeteit hallgathattuk meg, hiszen a valaha volt tizenhárom leghíresebb antikváriumból hét a Múzeum körúton üzemelt. Saly Noémi mesélt a Lantos Antikváriumról, amely a huszadik század első budapesti könyvárverésével futott be; a Rozsnyai Antikváriumról, amely elsősorban jegyzeteket árult, később viszont zenekiadással és gramofonüzlettel bővült; és a Központi Antikváriumról, amelynek jogutódja a mai napig itt van.
De még ennél is érdekesebbek voltak a kávéházakról és fogadókról szóló anekdoták. Megálltunk például az egykori Fiume Kávéház helyén, a régi irodalmi élet egyik központjánál. A legenda szerint egyik este nem voltak hajlandók hazamenni a vendégek, ezért kivágták a kulcsot a hóra, így lett a Fiume az egyetlen éjjel-nappal nyitva tartó kávéház a fővárosban. Hasonlóan izgalmas dolgokat tudtunk meg a Múzeum Kávéházról is: a legrégebbi folyamatosan létező ilyen intézmény, s a mai napig az eredeti csempék láthatók a falon. Ez a tudósok kedvelt törzshelyének számított, Lőwy Árpád pedig itt szórakoztatta a barátait trágár verseivel.
A Kálvin téren a Két oroszlán házat néztük meg, homlokzatán még most is látható a két egymással szemben álló vadállat. Az épület egy kolerajárvány idején karanténként működött, ezért később senki sem akart ott lakni, így lett belőle fogadó, amely a lófuttatásokra érkező arisztokrata vendégeket és a versenylovaikat szállásolta el. Kevésbé úri helynek számított a Két pisztoly, amelynek azért ez volt a neve, mert oda annál gyengébb fegyverzetben nem volt tanácsos bemenni. A mai Korona Szálló helyén pedig régen a Báthory Kávéház állt (egy Ybl-épületben, amely az ostrom idején pusztult el), s arról is híres volt, hogy a kávézós, Beyer Marcell kislánya mindig ott sertepertélt. Akit később Bajor Giziként ismerhetett meg az ország.
A csapat ezután a Két egér nevű könyvesboltba indult, mi azonban inkább az Írók Boltja felé vettük az irányt, ahol nyolc órától Erdős Virág tartott zenés felolvasóestet. A programra alig lehetett bepréselődni, annyian voltak, új kötetének, a Világító testeknek prózaversei a város másik oldalának világába kalauzoltak el: a 4-es, 6-os villamos és a belvárosi aluljárók univerzumába. A költőnő a szokásos érzékenységével és keserű humorával reflektált verseiben a pesti állapotokra, a hajléktalanhelyzetre és mindannyiunk felelősségére.