Ismeretlen Arany-kéziratok pesti villámkiállításon

A sérülékeny leveleket csak néhány óráig láthatta a nagyközönség (Fotó: Hegedüs Róbert)

Ritka és különleges dokumentumokkal gyarapodott a Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattára a tavalyi Arany János-emlékévnek köszönhetően, hiszen a költő születésének kétszázadik évfordulója révén több, eddig magángyűjtőknél lévő, értékes levél és kézirat került az intézmény tulajdonába. A költészet napja alkalmából tegnap néhány órára kamarakiállítást rendeztek ezekből az újdonságokból, amelyen a nagyközönség is megtekinthette a korábban soha nem látott kincseket.

A múzeum legújabb szerzeményeiről – amelyek között szerepel például egy sírvers és jó néhány levél is – Komáromi Csaba, az intézmény kézirattárának vezetője beszélt a látogatóknak. Mint elmondta, a Petőfi Irodalmi Múzeum a tizenkilencedik századtól a napjainkig bezárólag őriz dokumentumokat, relikviákat, fotókat, könyveket és hangdokumentumokat, s a fő céljuk, hogy teljes hagyatékokat gyűjtsenek össze. A mai alkalom különleges, mert csak néhány órára tesszük ki ezeket az eredeti dokumentumokat – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy azért csak ilyen rövid ideig tekinthetők meg, mert nagyon sérülékeny, speciális körülményeket igénylő régi kéziratokról van szó. A most kiállított dokumentumok mindegyike az Arany-emlékév bizottságának jóvoltából került a múzeum gyűjteményébe. Köztük akadnak olyanok is, amelyeket az Arany János-kritikai kiadás annak idején még lappangónak minősített, tehát a szakemberek is csak a feltételezett létezéséről tudtak, de senki sem látta.

Azért érdekes ez a gyűjtemény, mert Arany alkotói időszakának hosszú évtizedeit fedi le, az 1830-as évektől egészen 1880-ig találhatók itt dokumentumok – kezdte Komáromi Csaba a kincsek bemutatását. Mint rámutatott, a legkorábbi kézirat egy aláíráspróba: egy latin közmondásokat tartalmazó papír hátoldalán szerepel egymás alatt háromszor az „Arany János tanító” felirat. Elmondása szerint külső szakértők segítségével próbálták bebizonyítani, hogy biztosan Arany kézírása-e, s arra jutottak, hogy az aláírások a költőtől, míg a közmondások szövegei valaki mástól származhatnak. Arany János az íróvá válása előtti korszakból nagyon sok iratát megsemmisítette, ezért közgyűjteményben ebből az időszakból sehol sincs eredeti kézírása – hangsúlyozta, kiemelve, hogy az is lehet, ezek a legkorábbi aláírásai, amelyeket ismerünk.

Szintén különleges dokumentum az 1855-ből származó bizonyítvány, amelyet maga Arany állított ki Nagykőrösön, ahol gimnáziumi tanárként dolgozott. Ez egy latinul kitöltött korabeli állami formanyomtatvány, ahol tanártársai aláírásai között az övé is feltűnik – mondta Komáromi Csaba, hozzátéve, hogy ugyancsak Nagykőrösről származik az a levél, amelyet 1856-ban egykori tanulótársának és barátjának, Kovács Jánosnak írt. Mint rámutatott, ő volt az, aki beajánlotta Aranyt a Tisza családnak. Ez nem volt olyan hosszú időszak Arany életében, viszont nagyon mély benyomást tett rá – tette hozzá. A levélben Arany sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a különböző irodalmi lapok nem jelentették meg Tisza Domokos verseit. Arany éppen ezért nem sokkal később sajtó alá is rendezte az úrfi költeményeit – derült ki.

A tárlaton mindezek mellett szerepelt egy Nógrád vármegye közönségének írt levél is, amely Arany kevésbé ismert, közéleti szerepéről ad képet: az irat szerint ugyanis címzetes jegyzőnek jelölték. Az 1860-as évekből a Lauka Gusztávnak írt két levelét állították ki, aki tagja volt a Petőfi által alapított Tízek Társaságának, tulajdonképpen a költő alkotótársa volt. A legkésőbbre datálható Arany-kézirat a kiállításon egy ismeretlennek szóló levél volt, amely a szövege alapján valószínűsíthetően egy sírversre adott válasz lehetett. A dokumentumok között egyetlen költemény kézirata volt látható ezen a napon, egy Tompa Mihály emlékére írott vers.