Kultúra
Hívő, naiv és rafinált: kiállítássorozat Molnár-C. Pál képeiből
Országos vándorútra keltek az egyik legnépszerűbb festőművész alkotásai
A kiállítások mindegyike tartogat újdonságokat az életmű ismerőinek is, legközelebb Fonyódon, Zalaegerszegen is láthatók lesznek a képek, ezzel párhuzamosan pedig a budapesti Ménesi úton lévő műterem-múzeum tárlata is megújul, eddig ritkán látott festményekkel.
„A szépet szeretem, ezért élek” – fogalmazta meg küldetését Molnár-C. Pál festőművész, akinek életművében a klasszikus hagyományok tisztelete éppúgy alapvető volt, mint a szecesszió, a szürrealizmus és a nagybányai iskola hatásai.
Az alkotó tizenöt éven keresztül élt szülőhelyén, az ország délkeleti határvidékét, egyúttal a Viharsarok szélét jelentő Battonyán, ahová rendszeresen visszatért. Most augusztus 20-án itt nyílt tárlat a műveiből, amelyet dédunokája, Csillag Eszter művészettörténész nyitott meg.
Lapunknak a kiállítás szervezésében részt vevő Csillag Péter – a festő unokája – felidézte: Molnár-C. halála után három évvel, 1984-ben nemcsak a Ménesi úti otthonában jött létre műterem-múzeum, de Battonyán is emlékházat alapítottak tiszteletére. „A két helyszín anyaga most némiképp cserélődik, így a gellérthegyi múzeum hamarosan évtizedek óta, vagy soha nem látott képeket mutat majd be” – tette hozzá. A battonyai tárlat címe Budapesten élteM-CP (itt a monogram, ahogyan a festő is gyakorta élt ezzel a módszerrel, beleolvad a címbe), és mintegy hidat képezve e két helyszín között, a szeptember 18-án nyíló gellérthegyi kiállítás címe pedig Battonyán születteM-CP lesz.
Nem Battonya azonban az első állomása a jelen kiállítássorozatnak, hanem az Szentgotthárdról indult el, ahol a Rába-kanyar oly sokszor adott ihletet a művésznek. Itt a Pannon Kapu Kulturális Egyesület rendezte össze a tárlatot, zömében egyházművészeti alkotásokból. A napokban pedig Celldömölkön nyílt meg a tárlat, amely Mária-kegyhely és búcsújáróhely, a szervezők az 1938-as Szent István emlékévre készült album fametszeteiből is válogattak.
Molnár-C. Pál képeinek többsége ugyanis bibliai ihletésű. Miként a húszas években Bálint Aladár műkritikus kifejtette, több minden vitte a festőművészt e felé: „Érdeklődése, érzése az evangélium igéiből kisugárzó drámaisággal szemben, a képzőművészet héroszainak lenyűgöző eredményei, amelyek javarészben az uralomra kerülő, magát dísszel, művészettel körülövező egyház ösztökélésére kerültek napfényre. Oly elfogulatlanul, tiszta látással áll szemtől-szemben motívumaival, Krisztussal, Máriával, mint bármely más jelenséggel, és mégse profanizálja az ábrázolt tárgyat. Hívő, naiv és rafinált egyszerre, és hitre, áhítatra hangolja a szemlélőt” – fogalmaz a kritikus, aki kortársai legfejlettebb rajzkultúráját véli felfedezni Molnár-C. Pál alkotásain.
Műveinek elemzői arra a következtetésre jutnak, hogy képzőművészeink közül bizonyosan Molnár-C. Pál kapott a legtöbbet Rómától, ahol ösztöndíjasként alkotott.
Jórészt szintén bibliai tematika s már a karácsonyi ünnepkör köré szerveződik az őszi kiállítássorozat utolsó állomása, a zalaegerszegi Göcseji Múzeumban november 11-én, A művészet szent földjén – karácsonyi történet címmel. Ezt megelőzően, októberben a magyar festészet napja alkalmából Fonyódra viszik el a műveit, ahol A leglatinabb magyar festő címmel rendeznek tárlatot – egyúttal emléktáblát is avatnak, itt volt ugyanis Szinyei Merse Pál háza, ahol 1916-ban a fiatal Molnár-C. Pál is eltöltött egy nyarat a mesterrel.
A legmegbecsültebb éveiből, köztük a római ösztöndíjas időszakból válogat Derű és dallam címmel a pesterzsébeti Gaál Imre Galéria, ahol november 4-től január 3-ig láthatók a festményei.
Az országos sorozattal párhuzamosan ősszel is folytatódnak majd a közel egy éve sikerrel zajló tematikus séták is, Budáról fúj a szél címmel, amely Molnár-C. Pál Műterem-Múzeumból indul.