Geometrikus képek polgári miliőben

Nemcsak a kortársak, de a tizenkilencedik századi alkotók és a század első felének magyar művészete sem, sőt – a fotóművészetet leszámítva – az egész hazai vizualitás nincs megfele­lően képviselve a világon. Ennek a helyzetnek a megváltoztatásáért hozta létre Einspach Gábor és Kieselbach Tamás a Honvéd utca 3.-ban az Art+Text Budapest elnevezésű galériát, amely egyik vállalásaként jelentős magyar kortárs alkotókat a legjelentősebb külföldi képzőművészekkel közösen mutatja be. Jelenleg az amerikai Peter Halley és a Kossuth-díjas Bak Imre közös tárlata, Párhuzamos univerzumok címmel tekinthető meg Bedő Rudolf, a huszadik századi magyar műgyűjtés kiemelkedő alakja egykori lakásában.

A Magyar Szecesszió Házaként ismert épületet Vidor Emil tervezte a századelőn, 1903-ban Bedő Bélának, a francia és a belga modern építészet motívumai mellett magyaros minták és a Zsolnay-gyár majolikája is megtalálhatók a falain. A stílusban hagyott, felújított épületben kialakított kortárs galéria rácáfol arra a tévhitre is, hogy az avantgarde-ok megmutatkozási helye az alternatív, minimáldesignú galériák volnának, hiszen a geometrikus absztrakció képviselőinek munkái éppen úgy megszólalnak a kárpitozott, rézcsilláros nagypolgári otthonban mint a trendbe jobban illeszkedő „white cube”-okban.

Noha a fókuszban a képzőművészet áll, a név arra utal, hogy könyvek kiadását is tervezi a galéria, illetve hogy tárlataikat tudományos igényű szövegekkel kísérik. Közel egy évtizedre tekint vissza az együttműködés a galéria alapítói között, akik terveik szerint a fotóművészetnek is helyet adnak majd, és ahogy minden kortárs galériánál látható, előbb-utóbb ki fog alakulni az a művészkör, amelynek tagjaival intenzíven, programszerűen foglalkoznak majd. „Múzeumi rangú képeket hozunk a galériába. A most kiállított Peter Halley az absztrakt geometrikus irányzat egyik legfontosabb élő képviselője, a most Budapesten látható képei a világ bármely múzeumának falain függhetnének. Szeretnénk megmutatni a világnak, hogy a nálunk megjelenő magyar művészek egyenrangú társai a nekik megfelelő nyugat-európai vagy amerikai alkotóknak. A ma már klasszikusnak számító háború utáni és kortárs magyar művészeket kezdetben ebben a galé­riában mutatjuk be, de reméljük, hogy munkánk eredményeként ezek a művészek jelentős európai vagy amerikai galériákban szintén kiállítanak majd. Mindemellett figyelemmel kísérjük azokat a külföldön alkotó magyarokat, akik határainkon túl nevet szereztek már, itthon azonban alig ismerik őket ” – mondta Einspach Gábor, a galéria vezetője. Terveznek válogatást készíteni a hatvanas–hetvenes évek magyar és nemzetközi művészetéből, de a legfiatalabb kortársak legjobbjai is helyet kapnak majd a Honvéd utca 3.-ban. Érdeklődésünkre, hogy a galéria megnyitásával elindulhat-e a galérianegyed Falk Miksa utcán túli bővülése, Einspach úgy válaszolt, egyelőre nem lát ilyen folyamatot kialakulóban.

Mint mondta, nagy munka lesz, hogy a képzőművészet megfelelő helyet vívjon ki magának nemzetközi szinten. „Kicsi ország vagyunk, kis érdekérvényesítő erővel, van egy speciális nyelvünk, és mindez érvényes a képzőművészetre is. A zene az egyik olyan művészeti ág, ahol a magyar művészet hangsúlyosan része a nemzetközi áramlatoknak, a magyar vizualitáson belül pedig a fotó, hiszen jelentős magyar fotóművészeket a legnagyobbak között tartanak számon. A mi feladatunk is, hogy a kortárs magyar képzőművészet is erre a rangra jusson.”

Nemcsak hagyományos értelemben vett galéria, de találkozásoknak is színtere lehet az Art+Text Budapest, hiszen a tulajdonosok szándéka szerint a különleges atmoszférájú, reprezentatív helyen eseményeket szerveznek, nyitottak arra, hogy olyan térré váljon a gyűjtő otthona, ahol jó lenni a kortárs festmények között.