Elfelejtett alkotók nyomában

Egy magángyűjtő kollekciója adta az ihletet a tematikus válogatásra (Fotó: Ficsor Márton)

Ki emlékszik például már arra, hogy a Nyolcak csoportosulás mellett létezett egy „női Nyolcak” is, akik 1931-ben a Nemzeti Szalonban is megmutathatták munkásságukat? Közülük például Muzslai Kampis Margitnak látható festménye a fővárosi Ráday utca 28.-ban, a Bibliamúzeumban, ahol „Mint liliom a tövisek közt” – 20. századi magyar női képzőművészek címmel látható április 18-ig tárlat. Muzslai a Képzőn Glatz Oszkár és Csók István tanítványa volt, a nagybányaiak stílusában festette korai képeit. Végül Pécsre húzódott vissza, ott élt és alkotott letisztult, nagy foltokból összeálló műveket 1981-ben bekövetkezett haláláig. Vagy nézzük Deli B. Rózsit, aki egy kompozícióval van most jelen, és akit még Réti István korrigált Nagybányán, de tanult Rippl-Rónaitól is. Aztán festőművész férjével élt Párizsban és Itáliában. Itt van Törzs Éva Derkovits Gyulánét ábrázoló festménye, Törzs a KÚT-tal állított ki, majd Szántó Piroskával együtt a Szocialista Képzőművészek Csoportját erősítette, és üzemi rajzszakköröket vezetett. De alig emlékeznek már a huszonnégy évesen tüdővészben elhunyt Réti-növendékre, Czillich Annára vagy Mattioni Eszterre is, aki Rudnay Gyula osztályába járt a Képzőre, 1931-től tíz éven át alkotott a szolnoki művésztelepen, és utoljára 1977-ben volt gyűjteményes kiállítása a Nemzeti Galériában. A máramarosi születésű, Vaszary János osztályában végző Vaszkó Erzsébet finoman kialakított, Régi város című képe pedig alátámasztja, hogy 1940-ben jogosan szerepelhetett alkotásaival a Velencei Biennálén.

Most az ő műveik is ott vannak a kiállítótér falán olyan nagy és kevésbé nagy nevekkel együtt, mint Anna Margit, Ország Lili, Gedő Ilka, Modok Mária, Schaár Erzsébet, Ferenczy Noémi vagy Szántó Piroska. Ők, a tárlat címét idézve, tényleg fel tudtak nőni a tövisek fölé. Az alkotások jórészt a debreceni Déri, a salgótarjáni Dornay, a pécsi Janus Pannonius, a fehérvári Szent István és a győri Rómer Flóris Múzeumból érkeztek, de vannak itt magángyűjtőktől elkért jelentős művek is. A kiállítás ötlete is egy ismert gyűjtőtől, a nemrégiben elhunyt Saphier Dezsőtől származik, aki különös kedvvel gyűjtött nők által létrehozott alkotásokat is. Előbb az ő kollekciójából rendezték volna meg a kiállítást, de a halála közbeszólt. Ezután döntöttek úgy a kurátorok, Tímár Gabriella és Horváth Gyula, hogy hasonló megkötéssel, de jórészt vidéki múzeumok és más magángyűjtők kevésbé ismert képeiből állítanak össze egy ilyen kiállítást.

A befektetett munka meg is hozta gyümölcsét, mert igazán nívós, izgalmas tárlatot láthatunk, ahol ott van nyolc Gedő Ilka-festmény, amelyek Kövesházi Kalmár Elza szobraival együtt egy gyűjtőtől származnak. Itt van Ferenczy Noémi Salgótarjánban őrzött öt, albumokban nem szereplő festménye. Győrből érkeztek Schaár Erzsébet jellegzetes kisplasztikái és az Ország Lili pályafutásának főbb állomásait felvillantó festmények is. Anna Margit Pihenő nő korsóval című, nagyméretű, 1935-ös vászna szintén egy magángyűjteményből érkezett, de ő négy, Székesfehérvárról kölcsönbe kapott festménnyel is jelen van a tárlaton.