Kultúra

Canaletto Velencéje Budán

Négy barokk mester négy vedutája látható októberig a Magyar Nemzeti Galéria kiállításán – A város Michele Marieschi képének tanúsága szerint mit sem változott a 18. század óta

Canaletto, Francesco Guardi, Michele Marieschi, valamint Hendrik Frans van Lint egy-egy képe látható október 14-ig a Magyar Nemzeti Galériában. A műalkotások az Intesa Sanpaolo műgyűjteményéből érkeztek a magyar fővárosba.

Canaletto Velencéje 20180919
A barokk látképeket külön jegy nélkül tekinthetik meg az érdeklődők (Fotó: Bodnár Patrícia)

Minden bizonnyal Canaletto velencei látképe lesz a legnépszerűbb azon az október 14-ig látható Magyar Nemzeti Galéria-beli kamaratárlaton, amely tegnap nyílt meg a nagyközönség előtt.

A tárlat képei a Progetto Cultura kezdeményezésnek köszönhetően érkeztek Budapestre, amely az Intesa Sanpaolo bankcsoport értékmegőrző programja. A művek egy közel húszezres gyűjtemény részét képezik, a kollekciót három olasz múzeum őrzi Milánóban, Nápolyban és Vicenzában, a most Budapesten látható munkák a vicenzai Gallerie d’Italia–Palazzo Leoni Montanari állandó kiállításáról érkeztek, ahol a velencei anyag mellett görög kerámiák és orosz ikonok is találhatók.

A négy kiállított kép közül Canalettóé vélhetően télen vagy ősszel készült, a velencei városrészlet a Capriccio gótikus templommal és lagúnával címet viseli. Azért is érdemes tőle indulni, mert a Velence-veduta (Velence-látkép) legismertebb formáját épp Canaletto – aki Giovanni Antonio Canal néven 1697. október 7-én született Velencében – teremtette meg, s igen nagy hatással volt az utána jövő nemzedékre, köztük a szintén kiállított Michele Marieschira, Francesco Guardira.

A képen – Canalettónál megszokott módon – hatalmas teret foglal el az ég, amelynek felhői alatt, a nyugodt víztükör felett köd lebeg. Canalettót kezdetben egy római mester, Giovanni Paolo Pannini művészete fogta meg, később azonban a holland Caspar van Wittel hatására alakította ki összetéveszthetetlen stílusát, amely a brit utazókra akkora hatással volt, hogy tömegesen rendelték nála a 18. században a műveket. A legnagyobb Canaletto-kollekció így ma is Londonban látható – a festő egyébként a század közepén jó tíz évre át is költözött Angliába. A hazatérése után a szülővárosáról készített képek sokkal drámaibb hatásúak, mint a korai Velence-veduták, a most kiállított mű azonban 1720–21 körül keletkezett, és a festő korai életműszakaszát reprezentálja.

A négy kiállított kép közül talán sokakat megérint Francesco Guardi szokatlan képkivágású alkotása, aki a Szent Márk teret festette le 1775–80 körül. Ahogy a tárlathoz kiadott minikatalógusban Francis Haskellt idézve áll, Guardi voltaképp a meg nem értett művészek prototípusa: noha Canaletto és Bellotto (aki amúgy Canaletto unokaöccse volt) mellett a 18. század legkiemelkedőbb velencei festője, neve máig kevéssé ismert. Sokáig elhomályosította bátyja, Giovanni Antonio, korai művei pedig Canaletto hatását tükrözik. Sfumatós, a kontúrokat feloldó festésmódja miatt azonban a művészettörténetben korát megelőző alkotóként tartják számon, hiszen a hasonló festésmód majd csak az impresszionistákkal nyer teret.

A Grand Canale látképét 1730–35 között megalkotó Marieschi a 18. század első felében alkotott, munkásságára, ahogy említettük, szintén Canaletto hatott a leginkább. A fényképszerűen éles, az apró részleteket is láthatóvá tévő vásznon az a legérdekesebb, hogy a város a kép tanúsága szerint mit sem változott 1730 óta: nemcsak a Canal Grande megörökített nézete ismerhető fel 2018-ban, de az ablakok árnyékolója és a lépcsőkorát is.

A kiállított művek közt az egyetlen, amely nem olasz alkotóé, a Santa Maria della Salute látképe a Punta della Doganával (Vámházzal). Lint művészcsaládból származott, Gaspar van Wittel tanítványa volt, aki gyakran másolta Wittel képeit. Az 1750 körül készített, a másik háromhoz képest talán kissé személytelenebb festmény legfőbb erénye a realizmusa – a művész amúgy Rómában élt, ahonnan egy firenzei utat kivéve ki sem mozdult, így velencei látképe bizonyosan minta után készült.

A kiállítás megnyitóján Massimo Rustico, Olaszország magyarországi nagykövete emlékeztetett arra, hogy Itáliában a művészet és a bankok világa a középkor óta összefonódik, e hagyomány továbbélését tanúsítja a tárlat is. Baán László, a Szépművészeti Múzeum–Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója kiemelte: külön öröm, hogy az Intesa Sanpaolo kezdeményezésének eredményéből most a Magyar Nemzeti Galéria és látogatói is részesülnek.

A barokk látképeket külön jegy nélkül tekintheti meg a közönség.