Kultúra
Aliens vs. Predator
Sugárveszély. Tévé
Túl a lakossági agyzabálás kertévés rutinján, ha csak az utóbbi hónapokban felhalmozódott latyakot – például az Éden Hotel súlyosabb retorzió nélkül elmúlt nemierőszak-botrányát vagy egyes műsorvezetőknek a nőkkel, vagy éppen saját gyártmányú percemberkéikkel szemben tanúsított lenéző, tahó megnyilvánulásait – nézzük, bizony elkelne a csatornatisztítás.
Legyünk mégis jóhiszeműek, és képzeljük el, hogy útban a szerb–magyar határ felé, valami megpattanhatott Váczi Gergő riporterben. Talán éppen utolérte annak a vészjósló tanulmánynak a híre, amely szerint bolygónkon már javában zajlik a sorrendben hatodik globális kihalási esemény. Amikor pedig Röszkéről a Mokka stúdiójába bejelentkezik, a fejében kavargó armageddon már felperzselte a vágyat, hogy korrekt zsebriportot készítsen a bevándorlásról.
Váczi nem is vesződik azzal, hogy nyolc percben megpróbálja érzékenyebb keresztmetszetét adni a kerteken át zajló népvándorlásnak, mondjuk, láthatóan épeszű helyieket is megszólaltatva a migránsok özönéből fakadó félelmeikről és gondjaikról, ehelyett simán beéri a helyi önkéntes migránsvadásszal. A mikrofonvégre akadt nyugdíjas Irénke szerinte megmosolyogtató, de elképesztően hasznos, hiszen éves szinten több száz migránst fülel le, hajnaltól éjjelig fent van, és csak az imént ötöt tartóztatott fel. A nénit láthatóan nem kell csibészelni, a riporter mégis megteszi, Irénke pedig az időközben kiérkező rendőrökkel szinkronban ragadozóként veszi be magát a bozótosba, hogy fülön csípje a lappangó idegeneket. A jelenés megnyugtatja a nézőt, hogy Irénke csak kisegíti a hatóságokat, nem pedig elveszi a munkájukat.
Komolynak szánt riport esetében utoljára Frei Tamás televíziós munkássága idején hiányoltuk ennyire a Benny Hill Show és az Aliens vs. Predator című sci-fi zenéjét. Frei annak idején, valahol Afrikában, élére vasalt szafarigatyában mutogatott a háta mögött burjánzó bozótosra, és kimondta, hogy bizony innen indult világhódító útjára az ebola, aztán kamumenekülést rendezett a dzsungelben. Talán mindannyiunknak jobb lenne, ha a jó Freihez hasonlóan Váczi Gergő is átnyergelne a kávébizniszre.
Legyünk mégis jóhiszeműek, és képzeljük el, hogy útban a szerb–magyar határ felé, valami megpattanhatott Váczi Gergő riporterben. Talán éppen utolérte annak a vészjósló tanulmánynak a híre, amely szerint bolygónkon már javában zajlik a sorrendben hatodik globális kihalási esemény. Amikor pedig Röszkéről a Mokka stúdiójába bejelentkezik, a fejében kavargó armageddon már felperzselte a vágyat, hogy korrekt zsebriportot készítsen a bevándorlásról.
Váczi nem is vesződik azzal, hogy nyolc percben megpróbálja érzékenyebb keresztmetszetét adni a kerteken át zajló népvándorlásnak, mondjuk, láthatóan épeszű helyieket is megszólaltatva a migránsok özönéből fakadó félelmeikről és gondjaikról, ehelyett simán beéri a helyi önkéntes migránsvadásszal. A mikrofonvégre akadt nyugdíjas Irénke szerinte megmosolyogtató, de elképesztően hasznos, hiszen éves szinten több száz migránst fülel le, hajnaltól éjjelig fent van, és csak az imént ötöt tartóztatott fel. A nénit láthatóan nem kell csibészelni, a riporter mégis megteszi, Irénke pedig az időközben kiérkező rendőrökkel szinkronban ragadozóként veszi be magát a bozótosba, hogy fülön csípje a lappangó idegeneket. A jelenés megnyugtatja a nézőt, hogy Irénke csak kisegíti a hatóságokat, nem pedig elveszi a munkájukat.
Komolynak szánt riport esetében utoljára Frei Tamás televíziós munkássága idején hiányoltuk ennyire a Benny Hill Show és az Aliens vs. Predator című sci-fi zenéjét. Frei annak idején, valahol Afrikában, élére vasalt szafarigatyában mutogatott a háta mögött burjánzó bozótosra, és kimondta, hogy bizony innen indult világhódító útjára az ebola, aztán kamumenekülést rendezett a dzsungelben. Talán mindannyiunknak jobb lenne, ha a jó Freihez hasonlóan Váczi Gergő is átnyergelne a kávébizniszre.