A magyar Beethoven-emlékhely

Akár késő ősszel is érdemes felkeresni a Brunszvik-kastélyt Martonvásáron, bár a kastélyépület jelenleg nem látogatható, mivel a terület fenntartója, a Magyar Tudományos Akadémia Mezőgazdasági Kutatóintézete egy Agrárinnovációs Centrumot, valamint egy mezőgazdasági látogatóközpontot is épít a parkban, amelyek jövőre nyílnak meg.

A megújult Brunszvik-kertet azonban néhány hete adták át. A kastély festői, őszi színekben pompázó, hetvenhektáros angolparkja mellett a Beethoven Emlékmúzeumba is érdemes betérni. Martonvásár a mai napig a hazai Beethoven-kultusz központja, s ezen kívül számos kamarakoncertet, hangversenyt is rendeznek itt egész évben.

A martonvásári birtokot, valamint a grófi rangot idősebb Brunszvik Antal királyi hivatalnok, élete végén Bihar vármegye főispánja kapta Mária Teréziától, ő volt a család vagyonának és tekintélyének megalapozója. A kastély mai külseje a neogótikus stílusú átépítéskor, 1870-ben  alakult ki.

Az emlékmúzeum első termében a zeneszerző életével ismerkedhetünk meg, majd az egyik leírásból az is kiderül, hogy az 1800. május 7-i budai hangversenyen a zeneszerző Kürtszonátáját adta elő. A következő szobát korabeli bútorokkal rendezték be, a falon ott függ Beethovenről egy festmény. A sarkokban álló vitrinekben porcelántányérok és -edények láthatók, de egy zongora és egy cserépkályha is a kort idézi. Az egyik szekrényben pedig ott hever egy medál, benne Beethoven hajszálaival.

A következő teremben az alábbi idézetet olvashatjuk az ajtó felett Brunszvik Teréztől: „Beethoven! Olyan, mint egy álom, hogy házunk barátja, bizalmasa volt!”, „Eljött Budára, eljött  Martonvásárra…” Ez a szekció mutatja be a Brunszvik család és Beethoven kapcsolatát. A 19. század első éveiben Ludwig van Beethoven több alkalommal járt Martonvásáron is, s barátságban állt a zenerajongó Brunszvikokkal. A zenei géniusz több remekművét – mások mellett az Appassionata-szonátát – a Brunszvik testvéreknek ajánlotta, akik zenéjének hazai előadói voltak.

Brunszvik Teréz grófnő, aki a 18–19. században élt, korának kiemelkedő nőalakja volt. A híres svájci pedagógusnál, Pestalozzinál tett látogatása után határozta el, hogy nem megy férjhez, életét inkább a szegény nép felemelése ügyének szenteli. Ő alapította hazánk első óvodáit, ugyanakkor a nőnevelésért és nevelőképzésért is igen sokat tett. Teréz Beethoven tehetséges és lelkes tanítványa volt, aki elsők között szólaltatta meg itthon zongoradarabjait. A mester igen nagyra becsülte őt, a Fisz-dúr-szonátát neki ajánlotta.

A kiállításon levelek szemléltetik, hogy a zeneszerző valóban közel állt a Brunszvik családhoz. Teréz és húga, Jozefin zongoratanára, sőt, barátja volt. Az egyik, Terézhez írott levélben Beethoven „őszintén tisztelő barátként” említi magát. Az üveges vitrinekben Teréz préselt növényei, könyvei és itatóspapírja is látható. Beethovent gyengéd szálak fűzték a fiatalabb Brunszvik lányhoz, Jozefinhez, erről tanúskodik az a tizennégy levél, amely a 20. század elején került elő. A Brunszvik család tagjai közül fontos megemlíteni még Brunszvik Ferenc grófot, a lányok testvérét, aki a martonvásári uradalom birtokosa volt, ő építtette fel a kastélyt. Emellett zeneértő és tehetséges csellista s egyben Beethoven barátja, mecénása volt. Barátságuk emlékét a tárlaton több levél és zenemű is őrzi. És az egyik falon a Brunszvik-családfát is tanulmányozhatjuk.

A múzeum után mindenképp érdemes bejárni a festői szépségű angolkertet is, amelyet Brunszvik Ferenc alakíttatott ki Heinrich Nebbien német kerttervezővel, akinek a nevéhez fűződik többek között Tóalmás kastélykertjének, a Városligetnek, valamint a Margit-szigetnek a kialakítása. A parkon átfolyó Szent László-patak vizét felduzzasztva kis szigetet hoztak létre a park közepén, ahol Beethoven halálának 100. évfordulóján szobrot állítottak a zeneszerző emlékére, a szobor Pásztor János szobrászművész alkotása. A második világháború alatt és után súlyos károk érték a parkot. Az angolkertet 1953-ban természetvédelmi területté nyilvánították.