A Szent Iván-kápolna és az ecséri rom

A középkori Ecsér falu neve már egy 11. századi (1082. évi) összeírásban is szerepelt, a település legkorábbról ismert plébánosát az 1332–1335. évi pápai tizedjegyzék említi. A Szent Szűz Mária tiszteletére felszentelt parókiáról 1353-ból maradt fenn a legkorábbi hiteles adat. A mészhabarccsal összeforrasztott kőépület a 13. század végén készült, vele egy korszakban falazták a magas kőkerítést, amelyet az újkori utódok „ingyen kőbányának” használtak saját házukhoz.

Alaprajza, szerkezete és részletei alapján a templom különleges szabású és méretű: nyugati végfalánál háromhajós, keleti oldalán három lépcsővel megemelt, félköríves szentélyzáródású. Egyenes harántfalban végződnek a viszonylag keskeny, folyosó-szerű mellékhajók, a főhajóhoz csatlakozó, félköríves apszisban megmaradt a lapos kőtömbből faragott főoltár. Kívül az északi oldalhoz kapcsolódik a sekrestye, mellette az osszárium (csontház), amely a temetőből kihantolt emberi csontok megőrzésére szolgált. A templom külső falait szabályos közökben támpillérekkel erősítették meg, a bejutás a déli főbejáraton és az előcsarnokon keresztül történt. Az északi oromfal tetejénél látható a leomlott harangtorony maradványa, amelyet a kegyúri karzat egyik pillér-párja támaszt. A magasra felvezető, csonka csigalépcső lábától kezdődik az északi mellékhajó, ugyancsak keleti irányba. Az épület három-hajós mivolta mintha valamelyik szerzetes-rendi kolostor látszatát keltené, a romjaiban is tekintélyes Szűz Mária-egyház szemlátomást kiemelkedik a környékbeli falvak szegényesebb plébániatemplomainak sorából.

A romtemplom régészeti és műemléki helyreállítása 1961 és 1963 között zajlott le: a régész Czeglédi Ilona kutatása és az építész Koppány Tibor tervei szerint. A három-három, négyszögletű pillérpár közül a déli sorban állókat statikai áthidaló ívekkel kapcsolták össze, így rekonstruálva a románkori boltozat hosszanti hevedereit. Ugyancsak megmagasították a déli előteret, ahová másodlagosan elhelyezték az ásatáskor előkerült feliratos köveket, amelyek közt római kori, faragott darabokat is találunk. A renoválást 1999–2000-ben megismételték.

Révfülöptől öt kilométerrel nyugatra, az ábrahámhegyi lakó- és nyaralóhellyel szembeni magaslaton egy másik, különös műemlékre bukkanunk. A 71-es főúttól északra, keskeny úton kell fölkapaszkodni az öreg temetőhöz, amely mellett kis kerek dombtetőn áll a Szent Iván titulusú kápolna, egy meredeken lejtős-bokros löszfal peremén.

Téglány formájú hajója kelet felé tájolt, szentélye félkörívvel záródik, a magasra törő nyugati tornyot erős sarokpillérek erősítik. A dongaboltozatú átjáróból nyílik a szintén nyugati bejárat, az épület sarkait különböző nagyságú kövekből készült armírozás, azaz díszítő szegélyezés képezi. A torony emeletén csúcsíves formájú résablakon át nézhetjük a Balaton tükrét, a másik, szélesebb nyíláson át a muzeális orgonakarzatra vetül fény.

Az épület teljes hossza tizenkét méter, szélessége nyolc méter. Építéstörténeti szempontból több kérdést felvet, hogy „kápolna” lévén szokatlanul nagyméretű: valójában templom. Bizonytalan a keletkezése is, amelyet a szakirodalom 1757-re datál. A Szent Ábrahám próféta nevének szentelt helység történelmi előzménye lehet középkori is: Entz Géza–Gerő László A Balaton környékének műemlékeit ismertető, 1958-ban megjelent könyvében Balatonrendes településhez köti. Megkapó, hogy a temető rég elhunytjainak sírhelyeit, magas keresztfáját az ottani lakosok híven gondozzák.