Kultúra
A Somló-hegy kalapja körül
Rejtőzködő Magyarország 751.
Vulkáni életében kiköpte magából a folyékony lávát, amely azután évmilliók alatt lekopott, a bazalthegy meg ott maradt a búbja nélkül, lába körül a Torna-patak és a Marcal folyó lapályával. Ha dél felől – a Taliándörögd és Halimba közötti magaslatról – látjuk meg a hegyet, mintha széles női szalmakalapot viselne a fején, színes-mintás szőlősorokból rakott szoknyát a derekán.
Somló neve először 1270-ben szerepelt írásban Apachasomlya alakban, a Szent István király által bencés apácák számára alapított somlóvásárhelyi kolostorra vonatkozóan. Az akadémiai földrajzinév-etimológiai szótár szerint a régi magyar somlik, somlyik ige folyamatos melléknévi igenévi alakja, megcsusszanó, suvadó oldalú hegyet jelent.
Ami a vásárhelyi nővéreket illeti, a Szent Lambert maastrichti püspök nevére szentelt rendház a 14. században élte virágkorát, amikor a kezdeti jobbágytelepülést 1325-ben mezővárosi rangra – civitas Vasaroshel – emelte I. Károly Róbert király. A heti és országos vásárok illetékéből, a Torna-patak malmainak és a szőlőhegy vámjából bőven csorgott a nővéreknek is, a helység egy időben Veszprém megye székvárosa is volt.
Ahogy azonban lenni szokott, a jómód megtermi a gondot is. A rendházat és tartozékait 1600-tól az óbudai Szent Klára apácák vették át, s a viszony hamar ellenségessé vált köztük és a helyi lakosság között. A viszályt aztán a török támadások végezték be, a helység – a szomszédos Árpád-kori (Somló-) Jenővel, valamint a Tüskevár elnevezésű, gerendás palánkkal megerősített erődfaluval együtt – elpusztult.
Az ősi kolostorból megmaradt, művészien faragott kő épületdíszek a tüskevári községi helytörténeti gyűjteményben láthatók.
Fura nevet visel a 8-as főút mentén fekvő, Tüskevárral és Kisberzsennyel szomszédos, százhatvan lelket számláló Apácatorna. Régi nevét a falu szélén átfolyó Torna-patakról kapta a község a somlai nővérek itteni birtoka után, a megkülönböztetés 1908-tól van érvényben. A község első említése 1317-ből ismert, 1596-ban a török támadás következtében szintúgy elpusztult, hosszú ideig lakatlan maradt.
Az eredetileg Szent Katalin vértanú tiszteletére szentelt Árpád-kori plébániatemplomról csak kései, 15–16. századi forrásokból csepegnek adatok. Egy 1580 körüli összeírás megemlíti a település romos, egytornyú parókiai egyházát, amelyet végül 1941-ben lebontottak, majd a helyén egy év alatt elkészült az új templom, Tüskevár fiókegyháza. Az új patrocínium Krisztus mennybevitele lett. Az egyutcás település keleti részén lévő épület jó kivitelű, igényesen elgondolt oszlopos-tornácos architektúrájú, a tornya magyaros dunántúli formájú (képünkön).
Egyetlen régi kort idéző részlete, a keletre néző szentély északi oldalához csatlakozó sekrestye-kápolna a 13. századból való. Különleges formájú, patkóíves „toldalék” a szentély, amelynek lapos, vörösre égetett téglákból rakott köpenyfalát kívülről nyolc függőleges, párhuzamosan kiugró falszalag – úgynevezett lizéna – díszíti. A méteres falazat pedig kupolaboltozatot alkot, amelyet a nyugati irányban nyitott diadalív félkörben zár le a templomtér felé.
Amikor az 1980-as évek elején ott jártam, az akkor hetvenesztendős templomszolga, Kovács Gyula részletesen elmondta a negyven évvel korábbi bontás, építkezés történetét. Eszerint már régen elbontották az íves szentélytől nyugatra lévő, kör alakú hajót egészen a diadalív vonaláig – egy szokványos nagyságú Árpád-kori rotunda pusztult el a Dunántúlon.
Részleteiben hozzá hasonló, román kori kis kápolnát láthatunk a Somló északi, Doba községhez tartozó oldalán, a hegytetőt uraló középkori várrom alatt. A Szent Márton lovag tiszteletére épült szakrális épület három egységből áll: kelet–nyugati tengelyű, szűkös hajóból és köríves szentélyből, továbbá egy merőleges, újkori (18. századi) gyülekezeti teremből. A párját ritkítóan kis átmérőjű és hozzá képest aránytalanul vastag falú apszis szöget üt némely réveteg időutazó fejébe. Tények azonban csak arról szólnak, hogy a somlóvásárhelyi apácák 1363-ban és 1409-ben kelt bitoklevelei említik a „Zenthmartonfelwde” néven leírt gyógyító vízforrást a kápolna közelében.
A hegy körzetének legjelentősebb műemlék épülete a somlószőlősi Szent György-templom. Gótikus nyugati tornya, valamint a hosszúkás keleti hajó és szentély közé ékelődik a jóval előbb megépült román stílusú egyház. A gyönyörű 14–15. századi freskókban tobzódó templom feltárását és restaurálását a 2016. január 30-án, 88 éves korában elhunyt Koppány Tibor, Ybl- és Széchenyi-díjas építész vezette