Kultúra
A gyermekversekkel megizzasztott Mikulás
INTERJÚ Kádár L. Gellérttel a Hunyadi fogadtatásáról, új filmjéről és gyermekkora karácsonyairól
Egy régebbi interjúban azt nyilatkozta, hogy meg akarta mutatni magát. Azt akarta, hogy önre figyeljenek. Úgy érezte, hogy a korábbi környezetében nem kap elég figyelmet, vagy inkább, hogy van valamilyen fontos üzenete? Vagy abból akart adni, amiből önnek túl sok van?
Most már rengeteg figyelmet és szeretetet. A nézők kíváncsiak önre, meg akarják ismerni…
- Milyen érdekes. Ez jó megközelítés. Én az elsőhöz kapcsolódnék. De lehet az is, hogy van valamim, amiből nekem túl sok van, mert én nagyon szeretek adni. Ha adok, azt szeretem, ha a másik kap is valamit, nem csak dobálom felé, amit neki szánok. De annak, hogy figyelemre vágytam, – ahogy a társadalmunkban manapság – az a mozgatórugója, hogy valahol vagy valami formában nem kaptam meg a figyelmet, amire vágytam.
- Azt azért szögezzük le, hogy nem ezekből az interjúkból fogják megtudni, hogy ki vagyok. Ha ön feltesz nekem három-négy kérdést, és én válaszolok, abból nem fogja megtudni, ki vagyok, esetleg érzékeltetni valamelyest, milyen ember vagyok. Azt tudja, hogy ki vagyok, aki mellettem él.
Sokszor elhangzik az a mondat, hogy örülök, hogy megismertelek. És én ezen mindig mosolygok, mert nem ismertük egymást, csak beszélgettünk.
- Az Erdélyben készült videókon látszik, milyen örömmel fogadják önt mindenfelé. Mennyire érzi, hogy a Hunyadi-film (is) összeköti Erdélyt az anyaországgal a közös történelmen keresztül?
- Valószínű, hogy igen. Ha most az erdélyi emberekre gondolok, vagy a székelyekre, akkor úgy érzem, bennük erősebb a hovatartozás, pont amiatt, hogy kisebbségben élnek Romániában, elszakadtak az anyaországtól. Emiatt jobban ragaszkodnak mindahhoz, amit elvettek. Hivatalosan Székelyföld Romániához tartozik, de van egy olyan szál, amit még mindig magukénak vallanak, mert általa tudnak kapcsolódni a magyarságukhoz.
- Magyarországon érezhető, hogy vannak olyan gyerekek, fiatalok, akiket a Hunyadi révén kezd érdekelni a magyar történelem. Erdélyben is tapasztalt hasonlót, vagy ott ez mindig is megvolt?
- Gyerekkoromban én nagyon szerettem a történelmet, de nem mindenki szerette az osztályban sem. Tény és való, hogy több visszajelzést kapok tanároktól, hogy a gyerekek, diákok nyitottabbak lettek a történelemre. Tegyük hozzá, hogy a Hunyadi nem dokumentumfilm, és úgy lett formálva, hogy a nézőre hasson. Ha kinyitok egy történelemkönyvet, akkor ott sokkal tényszerűbb és szárazabb a leírás, ha Bán János regénysorozatát nyitom ki, azért az magával ragad.
- Amikor ez az interjú készül, a Még egy kívánság című filmvígjáték sajtótájékoztatóján ülünk. A filmben ön egy feltörekvő rockzenekar frontemberét alakítja. Az ilyen témájú filmekben gyakran zavaró, hogy a színész csak eljátssza, hogy ő rockzenész. Igazi zenészek zenélnek helyette, ő csak tátog, és hiányzik a rock belőle úgy is, mint önazonosság és életérzés. Úgy tűnik, ön megoldotta ezt a helyzetet, és rockzenésszé változott. Egy dalt hallhattunk is élőben a sajtótájékoztatón a Dead Flamingos előadásában.
- Köszönöm szépen, nagyon jól esik, ha ez így jött át.
- Régi ambíciója volt, hogy zenélhessen?
- Kisebb volt az ambícióm, de hála, hogy jött ez a film, hogy ezt az ambíciót felrakjuk a polcra, és megmutassuk. Nem állt távol tőlem a zenélés, régebben gitároztam. Jó volt újra a gitár nyakához nyúlni.
- Helmeczy Dorottya vezetőproducertől úgy tudjuk, hogy annyira jól sikerült a zenekar tagjait összeválogatni, hogy nemcsak színészként, de zenészként is megállná a helyét a csapat, és ezt Moldvai Márk zeneszerző véleménye is alátámasztotta. Az a hír járja, hogy T. Danny, – a filmben színészként debütáló énekes, rapper és dalszerző – is szívesen állna a Dead Flamingossal színpadra. Önnek milyen érzés volt újra gitárt fogni a kezébe és nem csak eljátszani egy zenekar frontemberét, hanem stúdióban is feljátszani a zenés jeleneteket?
- A kezdet kezdetén, amikor megkerestek, és mondták, hogy van ez a szerep, megjelent bennem egy félelem is, mert anno a marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulatban mi már csináltunk egy zenekart. Tudtam, hogy mennyi idő kell ahhoz, hogy egy zenekar összeálljon. Nagyon hálás vagyok Moldvai Márknak, a zeneszerzőnek, és Solti Ferenc Frenkynek, aki segített feleleveníteni a gitártudásomat, Szűcs Krisztiánnak, A Heaven Street Seven énekesének. Jó emberek vettek körbe.
- A filmben ön egy eléggé határozott zenekari frontembert alakít Karesz személyében. Mennyire van átfedés Karesz és Gellért között?
- Van, amiben hasonlítunk, és van, amiben kevésbé, és olyan is van, amiben meghaladtam őt.
- Mit jelent az ön számára az adventi-karácsonyi időszak?
- Alapvetően csendet, a befelé fordulást.
-Az ön édesanyja varrónő, édesapja harangozó. Hogyan zajlottak az karácsonyok a Székelyföldön az ön gyermekkorában?
- Mindig együtt volt a család, vacsoráztunk, kiosztottuk az ajándékokat, elmentünk a templomba.
- Gyerekkorában járt betlehemezni?
- Amikor még nagyon kicsi voltam, akkor igen. A gyerekek pásztorjátékot adtak elő a templomban a mise előtt, vagy a mise végén.
- És kit játszott?
- Volt, amikor én voltam a Három királyok egyike, de Heródes is játszottam. Szerettem ezeket az alkalmakat, mert ezek azok a terek voltak, ahol mindig találkozhattunk az osztálytársakkal, barátokkal, és közben készült a pásztorjáték.
- Mi került otthon az ünnepi asztalra?
- Töltött káposzta, bejgli és mindenféle sütemények.
- Tudna mesélni gyerekkori karácsonyi történetet? Vicces is lehet.
- Inkább a Mikuláshoz kapcsolódó történet jut eszembe. December elején mindig valamelyik barát vagy rokon beöltözött december elején Mikulásnak. Volt a nővéremmel egy verses könyvünk, olyan negyven-ötven oldalas. Magyar nyelvű gyerekversek voltak benne, amik közt több is a télhez kapcsolódott.
Amikor eljött hozzánk a Mikulás, apám odahívott minket a nővéremmel. „Gyertek, mondjatok el pár verset.” Apám tudta, hogy ki van a Mikulás maszk mögött, és nekünk mind az ötven verset el kellett mondanunk, vagy talán inkább nekünk gyerekként jól esett elmondanunk mindet. Amikor végiglapoztuk a könyvet, megdicsért a Télapó: „Nagyon ügyesek voltatok.” Erre apám azt mondta: „Ha ilyen szépen megdicsért minket a Télapó, akkor kezdjük elölről.” Szegény Mikulásnak nagyon melege lehetett a maszkban és a jelmezben.
