Kultúra
Posztkommunista reflexek és néhány fura csavar a lengyel katasztrófilmben
Filmkritika a lengyel Heweliusz című történelmi minisorozatról
Régebbről úgy emlékeztünk, hogy a lengyelek nagyon jó művészfilmeket készítenek, például Andrzej Wajda filmjeit Magyarországon is mindig izgalommal várta a filmszerető közönség, és a lengyelek olyan világsikerű történelmi filmsorozattal is büszkélkedhetnek, mint a Magyar Televízióban is bemutatott Parasztok című kosztümös széria, amely Wladyslaw Reymont regényéből készült.
Ezekhez képest nem éppen remekmű az összes a Netflixen fellelhető lengyel film, de a Heweliusz utolsó útját, balesetét, és a tragédia utóéletét feldolgozó öt részes minisorozat ötvözi a látványos katasztrófajeleneteket adokumentarista társadalmi drámával, és miközben hitelesen meséli el az egykori katasztrófa történetét, több olyan kérdést is boncolgat, ami az elevenünkbe vág.
A Heweliusz története, amelyet a legnagyobb lengyel tengeri katasztrófaként tartanak számon, máig izgatja a lengyeleket. De a magyarok is tudnak róla, hiszen öt magyar kamionos halt meg a balesetben.
A Jan Hewelius lengyel csillagászról (1611-1687) elnevezett komphajó 28 méterrel a Balit tenger felszíne alatt nyugszik Rüger partjainál, és többek közt a magyar búvárok számára kedvelt célpont.
A filmbeli történet azon az éjszakán kezdődik, amikor Piotr Bintert (Michael Zurawski), aki időnként vezetni szokta a Heweliuszt, riasztják a baleset miatt. Ez a Hewelius huszonkilencedik balesete. Nem csoda, hogy nincs óriási sietség. Nagyon hamar kiderül, hogy nincsenek is megfelelő eszközök a mentéshez, senki nem gondolt rá, hogy egyszer majd 65 embert kell majd egy hurrikán miatt kimenteni a vízből.
Vagy ki tudja, mit gondoltak, hiszen azoknak az utasoknak, akik jegyet vettek a Swinoujscie és Ystad ( Svédország) közötti útra, meg sem mutatták, hol vannak a szkafanderek, amelyeket fel kell venni, ha a vízen kénytelenek elhagyni a hajót.
A sorozat részletgazdagon mutatja be a szocialista káderek felelőtlenségét. Az egyik feleséget arról értesítik például, hogy a férje túlélte a tragédiát, behívják, hogy menjen érte, de kiderül, hogy egy másik férfi a túlélő. Amikor azt kérdezik az egyik alkalmazottól, aki a vízből kifogott áldozatokat mutatja meg egy másiknak, hogy nő volt-e a hajón, rávágja, hogy nem volt, pedig még a néző is látja a női hullát.
De azt is látjuk, hogy mindig vannak olyanok is, akik a meghurcoltak mellé állnak, akár kisebb, hétköznapi segítséggel, vagy hatalmas áldozatot hozva.
Lineárisan indul, de a szokásos előre-hátra tekergetéssel bontakozik ki a cselekmény. Az lehet, hogy a Navica Ferries emberei nem törték össze magukat a mentéssel, de nagyon gyorsan kitalálják, hogy ki lesz majd a felelős a történtekért, és ijesztő gyorsasággal meg is teszik a lépéseket azért, hogy mentsék a bőrüket a felelősök, illetve az állami céget is kihúzzák a slamasztikából azon az alapon, hogy több mint ötezer embernek ad munkát.
A mentést hátráltatja, hogy a hajó helyzetét nem tudja pontosan megadni a rádiós, a német, lengyel és svéd egységek késve érnek a helyszínre.
Elképesztő tengeri felvételeket látunk a viharról, a katasztrófa előzményeiről, a hajó lassú süllyedéséről, és persze a mentésről, ahogy már éppen felemelnek a magasba egy vacogó, csuromvizes embert, majd visszaejtik a 2 C fokos tengervízbe, míg végül sokadszorra sikerül kimenteni. De nem mindenki ilyen szerencsés. Akinek nincs szkafandere, annak zéró az esélye.
De nem sokáig örülhetnek, akik megmenekültek, hamar nyilvánvaló lesz, hogy őket akarják megtenni bűnbaknak, illetve meghalt társaikat, a főbűnösnek pedig a hajó kapitányát, Andrzej Ulasiewiczet (Bory Szyc) szánják. Nagyon hasonlít az egész mechanizmus a régi koncepciós perek sunyi rágalmazásaira, és a régi rendszer mindent behálózó, egérutat nem hagyó működésére.
A Heweliusz, amelyet a nyolcvanas években 60 tonna betonnal fedtek le, miután kigyulladt, az utolsó útja idején rég nem volt abban az állapotban, hogy biztonságosan lehessen használni, és ezt mindenki tudta, azok a bizottsági tagok is, akik a filmben arra készülnek, hogy a balesetet túlélő társaikat és a halottak családját kisemmizzék.
De még ehhez képest is sok mindenre, több fura csavarra fény derül azzal kapcsolatban, hogy valójában mi történt azon az éjszakán, amikor a társaság egyik legmegbecsültebb kapitánya elvesztette az uralmat a hajó felett, amely az oldalára fordult, és végül elsüllyedt.
A filmben a katasztrófa után a gyászoló asszonyok küzdenek a férjük becsületéért, ahogy tudnak, közben gyereket nevelnek, nyomorognak, és van, akinek az utolsó vagyontárgyait is zálogba kell adnia, hogy legyen mit enni.
Feltétlenül izgalmas ez a minisorozat mindazok számára, akik még nem éltek, vagy gyerekek voltak a kilencvenes évek elején, de aki akkor már felnőtt volt, az pedig azt érezheti, hogy az ilyen filmekkel valóban le lehet zárni a múltat, és ehhez hozzájárulnak a lengyel színészek, az elsoroltakon kívül például Mia Goti, Jacek Koman, Konrad Eleryk és mások nagyszerű alakításai.
Heweliusz – 2025
Lengyel minisorozat - 5 rész 49-81 perc
Rendezte:Jan Holoubek
9/10
