Kultúra

Ha meg akarjuk látni a politikusban az embert

Kritika a Merénylet az elnök ellen című amerikai történelmi minisorozatról +VIDEÓ

A Trónok harca két Emmy-díjas alkotója: Mike Makowsky és Matt Ross a Merénylet az elnök ellen (2025) című netflixes minisorozat elején hetykén azt ígérik, hogy két elfeledett férfiú, James Garfield és Charles Giteau történetét mesélik el. De hogy volna már elfeledett ember James Garfield (1831-1881), az Egyesült Államok huszadik elnöke, akiről közvetve legalábbis mindnyájunk kedves lomha vörös kandúrját nevezték el?

(Jim Davis, Garfield megalkotójának nagyapja volt James A. Garfield, aki az elnökről kapta a nevét, a macska meg a zord természetű nagypapa után.)

Ha meg akarjuk látni a politikusban az embert
Michael Shannon James Garfield szerepében és mögötte Matthew Macfadyen, mint Charles Giteau
Fotó: mafab/netflix/youtube

És az sem stimmel, Charles Giteau-t (1829-1882), az elnök zavart elméjű merénylőjét elfeledte volna a nagyvilág, hiszen még az agyát is eltették egy jókora befőttes üvegben az utókor számára! Hátha majd abból megtudnak valami okosat, de persze semmit sem tudtak meg.

Mint felütés, a Candice Millard 2011-ben megjelent regényéből készült sorozat elején, mindez nagyon jól hangzik. Hiszen napról napra annyi minden eltűnik, elfelejtődik, nem beszélünk többet róla, és az emberekről sem, akiknek közük volt hozzá, és akkor pont egy netflixes sorozatban, amit szerte a világon mindenki néz, feltámad a régmúlt, és vele azok az emberek, akik azt lehetett hinni, hogy senkinek nem voltak elég fontosak!

A sorozat elején azt hihetjük, hogy egy szertelen és bolondos film fekete humorban gazdag, mulatságos fordulatai elé nézünk, de a történet egyre komolyodik, egyre inkább átveszi a szót az egykori valóság és a történelem, hogy elmesélje önmagát.

De azért a biztos kézzel megrajzolt, és éppen ezért nagyon izgalmas portrékból és a szituációk ábrázolásából nem hiányzik a mértéktartó kajánság, meg a komolyság, de a tisztelet sem.

Egyszerre csak egy hittel teli történetben találjuk magunkat, amely szerint sorsunk van, és rendezettség, felső vagy legalábbis közös lelki akarat van a velünk történő eseményekben, és egyetlen vágy vagy tett sem hiábavaló, még akkor sem, ha másképp, szebben is történhetett volna. Azon is elgondolkodhatunk, hogy évek, évtizedek múlva a tetteink alapján fognak majd megítélni minket, emlékezni ránk, vagy elfeledni.

Közel 150 éve Garfield (Michael Shannon) amerikai republikánus szenátor volt, Ohióban élt a feleségével (Betty Gilpin) és a gyermekeivel, amikor 1880-ban egy nap felkerekedett, hogy New Yorkba menjen, és John Sherman (Alistair Petrie) elnökjelöltté választása mellett kampányoljon. Kortesbeszéde olyan jól sikerült, hogy bár nem jelöltette magát az elnökválasztáson, a nap végére ő kapta a legtöbb szavazatot a küldöttektől.

Alelnöknek maga mellé vette Chester A. Arthurt (Nick Offerman), aki a republikánusok másik szárnyához tartozott, és végül meg is választották őket az Egyesült államok elnökének és alelnökének.

Charles Giteau (Matthew Macfadyen) egy súlyos lelki sérült férfiú volt, ugyanolyan mókusriogató, terjedelmes szakállal, mint James Garfield. De azért más közös is volt bennük: mindketten mindenáron nyomot akartak hagyni a történelemben, és mindketten kilógtak a többi nagyszakállú közül. Garfield az idealizmusával és tiszta erkölcsiségével, Giteau meg az őrültségével. Garfield zseni volt, Giteau meg egy zseni karikatúrája. Mégis vagy épp ezért végzetesen összeforrt a sorsuk.

Amerika sorsa éppen egy határponthoz ért: mozdulhatott volna a káosz és a lassú szétesés felé is, meg abba az iránya is, hogy új szélesebb alapokon újjászülessen. Szellemi-lelki értelemben Garfield személyén fordult az újjászületés irányába, ő volt, akiben hittek az egyszerű választók és a különféle csoportok, és ő volt az, aki hitt abban, hogy mást nem is érdemes véghez vinni.

Matthew Macfayden
Matthew Macfayden
Fotó: mafab/netflix/youtube

Természetesen Garfield működése nem mindenkinek volt ínyére még párttársai között sem. Roscoe Conkling (1829-1888) New York-i szenátor üzleti érdekeit mélyen sértette az amerikai haditengerészet újjászervezésének terve, és ugyan arra konkrétan még nem gondolt, hogy megölesse Garfieldet, de arra igen, hogy az elnök potenciális híveit megzsarolja, és elfordítsa tőle, meg arra is, hogy Garfieldet bárhogyan, de félreállítsa.

Conklinggal azonban nem csak Garfield bánt el, hanem korábbi feltétlen híve, Chester A. Arthur, sőt még a sminkesek is. Ő kapta ugyanis a kötelező lompos szakáll mellé a legnevetségesebb frizurát is. De ha kicsit utána kutatunk, láthatjuk, hogy sajnos az igazi Conkling frizurája pont ilyen volt, vagy egy kicsit még ilyenebb. Nehéz elhinni, hogy létezett olyan nő, akinek ez tetszett, vagy legalábbis nem lett rosszul e hajzat láttán. de a patriarchátusnak ezen a pontján bizonyára a nők véleménye ebben a témakörben sem sokat számított.

A lényeg, hogy mire Giteau, aki korábban több politikusnak a kegyeibe próbált beférkőzni, a legcsekélyebb siker nélkül, elhatározta, hogy mi lesz az ő nem mindennapi tette, amivel bevonul a történelembe, már lett rá igény a politikai körökben. Ám azért arra, hogy meg is történik, nem számított rá senki, erre utal a film angol címe is: Death by Lightning vagyis Villámhalál.

Objektum doboz

Giteau őrültségének gyökerével nem nagyon foglalkoztak az alkotók, annyi azért többször is elhangzik a filmben, hogy az apja elégedetlen volt vele, gyötörte, bántalmazta. De számos ilyen meggyötört gyermekből lett végül nagy ember, Giteauból meg ez a szánalmas, elhangolt hangszer, ócska hazugságokkal,aki még veszélyes is. Izgalmas, amilyen nézőpontokból magát az őrületet, az elfogadásért végrehajtott tetteket, a kusza magyarázatokat, a fájdalmat, reménytelenséget, elveszettséget és a valós indítékot megmutatja a film. Miközben ismerünk is egy másik igaz történetet, amelyben szintén a rajongója öli meg a közismert embert: John Lennon is pont így halt meg.

A sorozatban a legérdekesebb talán mégis Chester A. Arthur esete, aki valaha ügyvéd volt, jó ember, még fekete nőt is védett, de Conkling és a hozzá hasonlók mellett szép lassan eladta a lelkét az ördögnek. Nem gondolunk fordulatra, amikor jobb híján Garfield alelnöknek kéri fel, de aztán vele együtt újra meg újra beleütközünk abba, hogy neki az a büntetése, jutalma, sorsa, egyetlen lehetősége, bármennyire is elfutna szégyenkezve, hogy megjavuljon és felemelkedjen.

Nagyon kevés, a mai ember számára hihető, mai vagy legalábbis újkori mítoszunk van az ilyen megváltozott emberekről, de annál becsesebb az ilyen történet, ami arra is alkalmas, hogy túllépjünk, túlnézzünk a szokásos démonizálásokon, és meglássuk a politikusokban (akiben lehet) az embert, akire valahol és valamikor, egy történelmi pillanatban szükség van. És tény, hogy bármilyen is volt Chester A. Arthur, de széleskörű politikai tapasztalatai, jogi ismeretei és hatalmas munkabírása nélkül Amerika jövője nem az lett volna, amiről Garfield és a szavazói álmodtak.

Merénylet az elnök ellen (Death by Lightning) 2025

Amerikai történelmi, életrajzi minisorozat - 4 rész - 212 perc

Rendezte: Matt Ross

9/10


Kapcsolódó írásaink