Szórakoztató zene Mozart korából

Zene, amely mesél. Egyszerűség, amely nemes.

A Szent István Filharmonikusok kamarazenei koncertje izgalmas zenei utazásra hívja a közönséget, ahol a klasszikus mesterek és a 20. századi modernitás találkozik. A programban három Wolfgang Amadeus Mozart-mű, valamint Benjamin Britten játékos, mégis mélyértelmű Simple Symphony című alkotása szerepel. A koncertet a nemzetközileg elismert hegedűművész, Stuller Gyula vezeti koncertmesterként.

A műsor:

Wolfgang Amadeus Mozart: D-dúr Divertimento K. 136

I.Allegro II. Andante, III. Presto

Wolfgang Amadeus Mozart: Eine kleine Nachtmusik – G-dúr szerenád K. 525 I.Allegro, II. Romanze, III. Menuett, IV. Rondo. Allegro.

Wolfgang Amadeus Mozart: F-dúr Divertimento K. 138

I.Allegro, II. Andante, III. Presto.

Benjamin Britten: Simple Symphony op. 4

tételek: I. Boisterous Bourrée: (Allegro ritmico)

II. Playful Pizzicato: (Presto possible pizzicato sempre)

III. Sentimental Sarabande: (Poco lento e pesante)

IV. Frolicsome Finale: (Prestissimo con fuoco)

Koncertmester: Stuller Gyula

Mit nevezünk “könnyűzenének”, amit sokan hallgatnak? Létezett-e e fogalom a 18. században, s ha igen, vajon mi különböztette meg a “komolyzenétől”? Mit gondolnak, elég-e a könnyűzenét felületesen hallgatni, s a komolyzenét vajon kizárólag elmélyült zenehallgatással érthetjük-e meg? Kamarazenei koncertsorozatunk első estjén e kérdésekre keressük a választ Mozart és Britten zenéjén keresztül a Szent István Filharmonikusok muzsikusaival.

A nagy bécsi klasszikus mester művei példázzák legjobban, hogy a szórakoztató zenék – legyenek akár divertimentók, vagy szerenádok – lehetnek egyszerre a klasszikus formatan legszebb példái miközben valójában szórakoztatás céljából íródtak.

Ugyan Mozart 1772-ben, itáliai koncertkörútjára komponált “salzburgi divertimentóinak” tételrendje és apparátusa is felveti a kérdést: valóban szórakoztató divertimentóról van-e szó és nem sinfoniának készültek-e eredetileg e művek, izgalmas karakterváltásaik, gazdag imitációs játékuk egyértelművé teszi, hogy Mozart műfajtól függetlenül túllép minden korábbi konvención, hogy elkápráztasson, miközben szórakoztat.

Egyszerűsége, könnyen megjegyezhető dallamai, valamint izgalmas dinamikai- és hangnemváltásai emelték Mozart legismertebb opusai közé az 1780-as évek végén komponált szerenádját, az Egy kis éji zenét, s ugyanezt az egyszerűségben rejlő szépséget kereste a 20. században Benjamin Britten is Simple Symphony című művében. A 21 éves angol zeneszerző 1934-ben kezdett bele a fiatalabb generációnak szóló vonósszimfóniába, melyhez gondosan őrzött korai műveit használta fel.

Valóságos örömzene született, amely mit sem veszített gyermeki naivitásából. A Pizzicato tétel finom játékosságát lassú, merengő Sarabande ellensúlyozza, míg a Finale tétel energiája magával ragadja a hallgatót. Mintha Britten emlékezetes dallamaival, finom játékosságával lépne e vészterhes időkben Mozart nyomdokaiba, hogy visszataláljon ahhoz, ami elveszett.

Stuller Gyula – hegedűművész, koncertmester
A londoni Guildhall School of Music and Drama, valamint a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémia végzettje. Nevéhez nemzetközi versenygyőzelmek, koncertmesteri szerepek és kamarazenei formációk alapítása is fűződik. 1990-től a Lausanne-i Kamarazenekar koncertmestere. Jelenleg Svájcban tanít, a HEMU konzervatóriumban. 2014-ben családjával megalapította a Stuller Vonósnégyest.

További információ itt.