Sose fogjuk megérteni, hogy működik Charlie Sheen

Az Alias Charlie Sheen című kétrészes dokumentumfilm olyan, mint a mesében az okos lány galambja. Hoz is őszinteséget, igazságot, meg nem is. De ha nem akadunk le azokon a kérdéseken, amikre három órányi filmidő alatt sem kapunk választ, például, hogy hol van ebben a történetben az édesanya, akkor azért azt sem állíthatjuk, hogy nem kaptunk semmit.

Beleláthattunk például abba, hogy milyen lehetett az Estevez-fiúk élete Malibunak abban a korszakában, amikor nem volt még villanegyed, hanem szabadon futkoshattak, játszhattak a gyerekek a mezőn. Hogy milyen filmeket forgattak az Estevez-fiúk gyerekként, utánozva az apjuk Martin Sheen lövöldözős-halomra ölős filmjeit. Hogy milyen lehetett gyerekszemmel a több Oscar-díjat nyert Apokalipszis most (1984) című kultfilm forgatása.

Mert a család eredeti vezetékneve Estevez. Emilio és Ramon meg is tartotta ezt a nevet, Charlie pedig inkább a Sheent kezdte használni színészként.

A filmben egy gyorsétterem-lánc boxában üldögél Charlie Sheen, issza az amerikai „mosogatólé” kávéját, és meséli az életét. Nem állítja, hogy mindenért, ami vele történt, valaki más a felelős, de azt sem zárja ki, hogy másnak is van benne sara.

Amikor nézzük a szupernyolcassal felvett gyerekkori filmeket, amelyeken egymás megölését gyakorolják a fiúk, érezzük, hogy ez így nincs rendben. Hol van egy anyuka, vagy bárki felnőtt, aki azt mondja, hogy valami szebbet játsszatok, hiszen még gyerekek vagytok? Martin Sheen számára munka volt, és érezzük is, hogy néha borzasztó munka lehet, ha játékból is, de folyton újra ölni és meghalni.

Charlie Sheen ezzel kapcsolatban célzott még valamire, amire sokan biztosan nem gondolnak a lövöldözős filmek láttán. Charlie filmben azt mondja, a testvéreivel nem szokták meg, hogy folyton meghal az apjuk a filmekben, de egyre kevésbé szenvedtek tőle. Arról van itt szó, hogy ha nagyon szoros az érzelmi kötelék a családtagok mögött, és nagyon mély a szerep megélése, a családtagok akkor is megérzik, hogy mikor halt meg a filmben a színész, ha nem mondja el, és ha több ezer kilométerre vannak egymástól.

Nem biztos, hogy egy nagyon érzékeny, nagyon kötődő hajlamú gyereknek erre van szüksége. Charlie elhanyagolta az iskolát, és nem is érettségizett le. Nem hatalmas szakmai elkötelezettségből állt filmszínésznek, hanem mert otthon rászorították, hogy kezdjen magával valamit. A Grizzly2. volt az első filmje, amit Budapesten forgattak, és Magyarországon sokan nagyon büszkék voltak rá, hogy amerikai produkciót gyártanak nálunk, Charlie meg elmondta a dokumentumfilmben, hogy milyen ócska, rossz film volt. Sajnos, ez igaz is, hiába, hogy George Clooney és Laura Dern is játszott benne.

Charlie Sheent később rengeteg filmben láthattuk, és nem volt rögön nyilvánvaló a magyar közönség számára, hogy ez a nagyon előnyös külsejű színész minden idők egyik legnagyobb botrányhőse.

Jon Cryer, aki A két pasi meg egy kicsi című romkomban állandó partnere volt, úgy jellemezte a Charlie Sheen-féle dinamikát, hogy a színész először vét egy hibát, majd jóvá teszi, majd abban kiég, és összeomlik. Azt is hozzátette viccesen, hogy a Charlie-val való munka közben hullott ki a haja, kevésbé viccesen pedig, hogy nem akar ennek a dinamikának a részese lenni.

Charlie kokainozott, crackezett, közben ivott, majd gyógyszerekkel próbálta magát a felszínen tartani, és volt szexfüggő korszaka, amikor minden alkalommal volt vele három prostituált a buli körútjain a saját elmondása szerint.

Az lett a veszte, hogy még a drogozást is „ rendesen” akarta csinálni, illetve csak meg akarta mutatni másoknak, hogy „kell” csinálni. Meg hogy megtetszettek neki a dolgozó lányok a diszkóban, és megtetszett a madam, Heidi Fleiss is, mert nem pakolta magát, de nagyon nőies volt.

Arra is van magyarázat, hogy mitől égett ki. Például A két pasi meg egy kicsi évadaitól. Belefáradt. Nagyon mélyen az ember abba tud belefáradni, ha nem a saját útját járja, vagy ha agyonhajtják.

A két pasi meg egy kicsi egyik főszerepét Charlie Sheen akkor kapta meg, miután egyszer már túl volt a rehabon, és tiszta volt, vagy azt lehetett hinni róla, hogy tiszta. ( Mert kiderült, hogy pincéreket fizetett le azért, hogy a kávés bögréjében bort adjanak neki.) A sorozat két fő karaktere ellentétes jellem: az egyik nagyon visszafogott és sosem iszik alkoholt, a másik meg az éjszaka császára. Mit gondolnánk, melyik szerepre kérték föl Charlie-t? Hát persze hogy a hedonistára. És ő meg elvállalta, és nem volt mellette senki, aki azt mondja, hogy ne, pedig ez az út is a pokolba vitt, annak ellenére, hogy nagyon sok pénzt hozott.

Charlie-nak az összes házassága ráment a démonokkal való barátkozásra, az aláválaszott szerepekre, a túlzott szolgálatkészségre és aztán a visszacsapásra. Viszont látszott, hogy a két megszólaló feleség , Denise Richards és Brooke Mueller számára ma sem közömbös a volt férj. Denise sokszor állt Charlie mellett a válás után, ő pedig a többször visszaeső exdrogos Brooke-ot segíti a mai napig.

Sean Penn, a színész, a gyerekkori barát is kamera elé állt, és többek közt azt mondta, hogy valahol a néző is hibás abban, hogy a gyártók kizsigerelik a népszerűbb színészeket, mivel a néző abból, ami tetszik neki, még akar, és minél többet.

A mai néző valóban nyeli a filmet, mint kacsa a nokedlit. Nem emésztgeti, nem jár filmklubba, ahol másokkal beszélgethet, gondolatokat cserélhet, cikket se nagyon olvas róla, hanem már nyomja is be a folytatást, vagy a másik hasonló filmet, hiszen megteheti.

Charlie Sheen nyíltan beszélt a filmben arról is, hogy a drogok kiváltotta hiperszexualitás elvezette a „lemez B oldalához”, vagyis oda, hogy férfiakkal is kikezdjen. HIV-fertőzöttségét is elismerte. (Mintha azért rántotta volna magára a betegséget, hogy legyőzze a függő-önmagát.)

De mint mondta, már nyolc éve tiszta, és mindenben segíti a családját. Látjuk is a film végén, hogy Bob Sheen, Charlie egyik fia visszaköltözik az anyjához, Brooke-hoz, ami Charlie érdeme, hiszen ő segítette a volt a volt feleségét abban, hogy stabilan tiszta legyen.

Ez mind nagyon szép, az is, hogy apjával is megjavult a kapcsolata a színész elmondása szerint, de vajon miért érezzük azt, hogy egyáltalán nem biztos, hogy ez a nagyon idilli rendeződés az utolsó szó ebben a történetben.

A filmben arról beszélt, hogy senki nem tanította meg arra, hogyan viselje el a sikert, de tudjuk, látjuk, hogy itt nem csak ez a probléma, hanem az, ahogy viszonyul a világhoz, amilyen jelentőséget tulajdonít a dolgoknak és a helyzeteknek.

Azt is megállapítja magáról, hogy egész életében menekült. Látjuk, hogy ez igaz. Mindig valamiből ki kellett lépni, valamit meg kellett oldani, de ezeket a helyzeteket többnyire ő maga teremtette a belső ürességet kitöltendő.

Biztosan Szondi Lipótnak is lenne egy-két szava a Charlie Sheen-jelenséghez, és bizonyára kiemelné, hogy abban, amit egy-egy családban a családtagok képviselnek, a sors egyensúlyra törekszik. Ahol bűnözők vannak, oda születik egy apáca, ahol szorgalmasan gürcölő emberek élnek, oda születik egy naplopó, és ahol mindenki nagyon komoly és rendben van, vagy legalábbis el tudja hitetni a külvilággal, ott megjelenik a főállású botrányhős, akinek az életéből sokat tanulhatunk, de sose fogjuk teljesen megérteni.

Pedig milyen sokat mond egy poklot járt emberről az is, hogy a bal csuklóján, ott, ahol az öngyilkosok fel szokták vágni az ereiket, egy tetoválás látható ezzel a felirattal: győztes.

Csakhogy miféle győzelem ez?

Nyugtalanító, de izgalmas, habár mozaikokból építkező, teljességre nem törekvő – egy káoszkirályhoz méltó - dokumentumfilm született, és Charlie megint győzött a saját szabályai szerint, szerintünk meg ki tudja.

Alias Charlie Sheen 1-2.– aka Charlie Sheen 1-2. – 2025

Amerikai dokumentumfilm – 95’ -88’

Rendezte: Andrew Renzi

8/10