Aki elfut a sorsa elől, azt a pokoltúra várja

Hank gimnazista korában nem csupán nagy ígéret volt, hanem baseball játékosként igazi klasszis. Aztán egy nap az autójával fölcsavarodott egy oszlopra. Az apja, aki az anyósülésen ült, a szélvédőn át a motorháztetőre repült, és meghalt, Hank komoly térdsérülést szenvedett, és utána feladta a baseball karrierjét.

Évekkel később, történetünk idején New Yorkban egy lepukkant albérletben élt, és csaposként dolgozott egy tűrhető lebujban. Még barátnője is lett (Zoé Kravitz).

A bajok – a filmbeli történetben legalábbis - ott kezdődtek, amikor Hank szomszédja, Russ, az angol punk, (Matt Smith) hazautazott Angliába, a haldokló apjához, a macskáját, Budot pedig Hankre bízta.

Bud (Tonic cica) szép nagy, hokedliszerű tigrismintás macska, még azt sem lehetett rá mondani, hogy hamis, mert már bemutatkozásképpen megharapott mindenkit. Sajnos a filmben ennél sokkal több szerepe nem is volt, maximum, hogy Hank polcáról nagyon tehetségesen lerugdosta a piásüvegeket, továbbá hol bánatosan, hol pedig átszellemülten nézegetett a kamerába.

De mégis, a macskával kezdődtek a problémák, vagy talán csak azt lehetett hinni, vagy talűn minden fordítva van, és Hank csak most eszmél, hogy hová küzdötte le magát.

Tény, hogy Russ-t, a punk szomszédot nagyon fura alakok, például orosz maffiózók és haszid banditák keresték távollétében, és amikor nem találták, valahogy mindenki Hanket vette elő, és verte laposra. Hogy miért? Arra a választ ( legalábbis az egyiket) a macsek összerondított almában találta meg a csapos.

Sajnos tragikusan későn, és amikor megtalálja, majd csak akkor jönnek még az igazi nagy bajok.

Aronofsky sosem éri be annyival, hogy egy érdekes történetet meséljen el. Neki mindig valami eget rengetőt kell mondania a filmjeivel, és igaza is van. Az a dolga, hogy kirángassa a nézőt az önmaga szivatásából, az önutálatából, az önsajnálatából, a „ merjünk kicsik lenni” eszmeiségéből és hasonló önáltatásokból.

Bár ez a filmje közel sem tökéletes, de a célját nagyon is bravúrosan el tudja érni. Minden halogató, reflektorfényt, tülekedést kerülő, sorsa elől bujkáló tehetséges ember magára ismer, ha Hank nem mindennapi kálváriáját követi.

Az a döbbenetes a történetében, hogy Hank hiába kerülte ki a sérüléssel és a sport abbahagyásával a sikert és az ismertséget, ezek a sorsmotívumok követik New York legrozogább kerületébe is. És ha nem a sikereiről, akkor majd másról lesz híres, vagy inkább hírhedt országszerte, és minden mást is pokoli üzemmódban fog elérni.

Addig megy a pokoltúra, míg széles mosolyú barátunk észre nem tér, és harcolni nem kezd valamiért, ami valójában, a sors rejtekútjáról is utána dobva az övé, és hozzátartozik a sorscsomagjához, ha tetszik, ha nem.

De vajon minek kell történni ahhoz, hogy Hank felébredjen, és végre sorompóba lépjen? Mi az, amire megmozdul? És mi kell ahhoz, hogy megértse, mi zajlik körülötte? Hogy senki sem fenékig tejföl, de mindenkitől lehet valamit tanulni, és hogy a folytonos menekülésével nem csak magát keveri egyre nagyobb bajba.

Austin Butler Elvis Presley megformálásáért 2023-ban kapott már Oscar-díjat, és ő volt a Motorosok (2024) egyik főszereplője is. Butler levitézlett baseball játékosként, és gyakorló buliivóként is kiváló. Már csak miatta is érdemes megnézni a Rajtakapva című filmet, amelynek persze más erényei is vannak.

Például Matt Smith éppolyan kiváló alakítást nyújt napforgómintás tarajat viselő punkként, mint amennyire A Sárkányok háza című sorozatban megkedvelték sokan Damon alakítójaként. Az orosz maffiózókat alakító színészek is emlékezetes pillanatokat szereznek a nézőknek.

Miközben Hank megbirkózik a múltjával, megtanul felelősséget vállalni, elfogadja, hogy jól kell bánnia magával és a szeretteivel, a néző rácsodálkozik arra, hogy ma már semmi nevetnivaló nincs abban, hogy valaki punk, vagy valaki orosz illetve ukrán maffiózó.

Rajtakapva – Caught Stealing 2025

Amerikai krimi, thriller – 107 perc

Rendezte: Darren Aronofsky

8/10