Kegyesrendiek a Balaton partján

Számos kelta, avar és római kori tárgy utal arra, hogy már a népvándorlás és a honfoglalás kora előtt alkalmas és népszerű hely volt Őszöd a letelepedésre. Igen korai, 1082-es első oklevélbéli említése: Euschud formában. Egy másfélszáz évvel későbbi iratból, melyben Euseed alakban jelölik meg, arról szerezhetünk tudomást, hogy a fehérvári káptalan birtoka volt. Az okiratok tanúsága szerint megállapítható, hogy a 11. században Őszöd majorság, a 13. században pedig falu – villa – volt. A település nevét illető nyelvészviták itt sem maradtak el, a ma uralkodó álláspont szerint az Őszöd személynév, a település első tulajdonosától kapta meg a falu.

Őszöd 1542-ben már török kézen van, 1599-ig a tihanyi várhoz tartozik. Egy török adóösszeírás szerint hat ház volt itt. Ez nagyon kevés. Aztán a hódoltság után, 1715-ben is csak négy házat említenek. Különös része a falutörténetnek az a tény, hogy a gyarapodásnak induló település hiába volt nagyrészt egyházi, azaz katolikus birtok, igen sokan tértek át a protestáns hitre. Egy 1749-es adat szerint már 198 őszödit tartottak nyilván, ám mindössze 24%-a volt katolikus, a többség református vagy evangélikus. Nem példa nélküli a Balaton-part történetében, hogy az ellenreformáció idején szabadon gyakorolhatták vallásukat a reformátusok. Elég csak a szemközti Balatonalmádi történetét felidézni. Sokak szerint ez többek között annak köszönhető, hogy a templom és a paplak a protestáns Vázsonyi család birtokán volt, ezért nem vehették el azt a katolikusok.

Minden Őszödről szóló forrás a falu életének meghatározó dátumaként, fordulópontként írja le 1807-et, amikor I. Ferenc császár a piarista rendnek adományozta az egyházi birtokokat.

Mindenkinek hasznos lehet megismerkedni a piarista rend legújabbkori történetének legfontosabb hazai elemeivel. 1950 és 1991 között, azaz a szocializmus korszakában, amikor a balatonőszödi kormányüdülőt kiépítették, Magyarországon szétzavarták a szerzetesrendek nagy többségét. Több ezer pap és apáca került méltatlan helyzetbe, holott tudásukra igen nagy szükség lett volna az oktatásban, a gazdálkodásban, az egészségügyben. A szerzetesrendek mindössze nyolc középiskolát tarthattak meg, ebből kettő lehetett a piaristáké – Budapest, Kecskemét –, kettő a ferenceseké – Esztergom, Szentendre –, kettő a bencéseké – Pannonhalma, Győr –, egy az angolkisasszonyoké – Budapest, és egy a Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővéreké, a mai Boldogasszony Iskolanővéreké – Debrecen. A piarista rend, a katolikus tanító szerzetesrend teljes neve: igen hosszú és bonyolult: Kegyes Iskolák Isten Anyjáról nevezett Szegény Szabályozott Papjainak Rendje, ennek utolsó szava latinul Piarum – ebből alakult ki a hosszú név rövid változata: piaristák. Kegyes tanítórendnek vagy kegyesrendnek is nevezték őket. A piaristák szerzetesi fogadalmuk mellett hangsúlyozottan vállalják a gyermekek különleges gondosságú nevelését.