A nagymama nyomoz, de nem kéne neki

Egy szülő vagy nagyszülő persze nem csak attól fél, hogy tőle távol mi történhet a gyermekével vagy az unokájával, hanem attól is, hogy maga csinál valami „ hülyeséget” a legjobb szándéka ellenére is.

Isabelnek (Kiti Mánver), a 70 éves ex-hippi zongoratanárnőnek és nagymamának egyébként is sok van a rovásán. Amikor az azóta már felnőtt fia (Hovik Kouchkerian) 15 éves volt, ő lelépett egy hippi kommunába, és mire visszatért, a menye rákban meghalt, ő pedig elég későn is, de bekapcsolódott nagymamaként a család életébe. Még így is az a családi vélemény róla, hogy magának való és önző.

Isabel igyekszik most már helytállni, és amikor kedvenc unokája, Verónika ( Zoé Annao), aki a Szent Antal- napi búcsúba kéredzkedik el, de vélhetően egy sokkal rosszabb helyről nem tér vissza, a rendőri nyomozás pedig nem tudja kideríteni, mit történt vele, Isabel sorompóba áll, és nyomozni kezd.

Verónika azonban nem egyedül tűnt el. Vele volt Marta (Nadia Vilaplana) is, akinek a holttestét kifogják a rendőrök a tengerből, majd lezárják a nyomozást.

Isabel minden követ megmozgat, de elég veszélyes húzásaiba sem a fiát, sem a másik unokáját nem avatja be. Pedig ha megtenné, akkor egy egészen más történet íródhatna.

De Verónika nagymamája nem éppen Miss Marple óvatosságával és tapintatával fog bele a nyomozásba, az igazság keresése hirtelen csap át bosszúállásba és fokozatosan még bajkeverésbeis, és Isabel egyáltalán nem volt felkészülve arra, hogy ténykedésével nem csak a saját bőrét viszi vásárra.

A spanyoloknak csodás érzékük van az olyanféle drámákhoz és tragikus helyzetekhez, amikor a drámai hős saját magát ( és környezetét) sodorja egyre nagyobb bajba. A hajlamai híján még valahogy rendezni lehetne a helyzetet, de amikora hős beindul, és teszi, ami az eszébe jut, a remény tovaszáll. Az a fő kérdés, mit kezd Isabel, amikor ezt felismeri?

Annyira jók ebben a spanyolok, hogy csodás, erőteljes, dobütésszerű ritmust is adnak a balladai ámokfutásnak, és olyasmiket, amiket más filmekben vagy a valóságban sokszor észre sem veszünk, patikamérlegen adagolva észrevétetnek velünk.

Nem nagyon szeretünk például azzal foglalkozni, amit az idős emberekkel szemben megengednek maguknak a fiatalok és az erejük teljében levő felnőttek. Ahogy letorkolják, ahogy negligálják, ahogy durva kifejezésekkel minősítik, vagy például gúnyolódnak az idős ember ajándékán.

Az ilyesmit vagy elmaszatolják más filmekben, és a nagymamát mindenki széles mosollyal szereti, vagy annyira durva szociót csinálnak belőle, össze-vissza ordítoznak, és amiatt nem figyelünk rá. Bezzeg a spanyolok. Kidekázzák, jó ritmusban adják elő, csak annyiszor hangzik el, hogy még meg tudjuk jegyezni, miket mondanak Isabelre, elsősorban mert megtehetik, és csak másodsorban, mert van, aminek van alapja.

Azt sem mindig szokás ennyire kendőzetlenül kitárgyalni, mi történik a mutatósabb fiatal lányokkal, akiket olyan bulikra szerveznek be, ahol celebek és focisták prédái lehetnek. Az erotikus tartalmakkal operáló filmek ellenérdekeltek ebben, a szülők szempontjából megírt forgatókönyvek pedig nem szeretik részletezni ezt a témát. Pedig olykor jobb nyíltan kimondani, akkor is, ha ettől egy szülő sem lesz nyugodtabb.

A film helyszínei, a mediterrán enteriőrök, a tengerparti jelenetek szépen kiegyensúlyozzák a drámai fordulatokat, amelyek gyakran nem kiszámíthatóak, többször is meglepően más megvilágításba helyezik a történteket és a szereplőket. A hazugságaikat és féligazságaikat.

Arról, hogy más az igazság, mint amit elmondtak, gyakran egy következő jelenetben egy másik szereplőtől értesülünk, és ez valahogy olyan ismerősnek tűnik, ugyanakkor van valami olyan érzésünk is, hogy ezek az emberek egy drámai végkifejlethez, a bűnhődéshez gyűjtenek vétkeket, mulasztásokat, indokokat. Egyszer csak majd kitelik a becsületük, és akkor nagyon megjárják.

A három rész arra pontosan elég, hogy egyenletesen fenntartsa ezt a haláltánc jelleget, az erőteljes drámai hatást és persze az aggodalommal vegyes izgalmat, arra viszont kevés, hogy annyit foglalkozzanak benne a fiatalokkal és az öregekkel, amennyire érdekelne minket a felvetődő témák kapcsán.

Két sír – Two Graves – Dos Tumbas – 2025

Spanyol bűnügyi minisorozat – televíziós dráma – 3 rész

Rendezte: Kike Maillo

7/10