Kik akarják kicsinálni az angol miniszterelnök asszonyt?

Ebben az alternatív Angliában másképp mennek a dolgok, mint a valóságban, mégis nagyon sok olyan összefüggésre, indítékra, alapélményre ráismerünk, amikkel a politikával kapcsolatban találkoztunk, vagy ami csak egy érzés, sejtelem bennünk arról, hogy mi folyhat a kulisszák mögött. Gyakran pedig azt teszik a filmben a politikusok és az ellenük szervezkedők is, amit csak szeretnének a film alakotói, ha végre így lenne.

Abigail Dalton, angol miniszterelnök éppen csak a hivatalába lépett, egy demagóg ellenzéki képviselő máris azzal találja meg, hogy milyen pocsék egészségügyi politikát folytat, holott azt az előző kormányzat hagyta rá. Dalton elnökasszony, aki korábban a külügyben dolgozott, lépéseket tesz a hadügyi kiadások lefaragása és az angol katonaság jó részének leszerelése felé, és inkább az egészségügybe pumpálja bele a pénzt. A demagóg képviselő ezt sem hagyja szó nélkül a parlamentben.

A film elején közelebbről nem ismertetett okokból az országban gyógyszerhiány lép fel. Úgy tűnik, a filmbeli valóságban már tökéletesen gyógyítható bizonyos gyógyszerekkel több halálos betegség, azonban amikor már hetek óta nem jutnak hozzá a betegek az életmentő gyógyszerekhez, belpolitikai válság alakul ki.

Az angol miniszterelnök Párizsba utazik, hogy a gyógyszerekben bővelkedő Franciaország elnökével, Vivienne Toussaint-nel ( Julie Delpy) kölcsönösen előnyös egyességet kössön.

De a francia elnök gőgös, azt akarja, hogy semmit ne kelljen adnia, viszont francia katonák állomásozhassanak angol földön, és az angolok ingyen adják azt (bevándorlók befogadása), amit cserében akartak adni a gyógyszerekért.

Mi lehet ennél rosszabb? Például az, ha Abigail orvos férjét, aki Francia Guyanában orvostársaival együtt gyógyítja az ottani nincsteleneket, ismeretlenek elrabolják, megölik a tolmácsukat, és azzal fenyegetőznek, hogy a többi tússzal is végeznek, ha az angol elnökasszony azonnal nem mond le.

Egyszerű és becsületes dolog lenne-e ebben a helyzetben lemondani, a családot választani, és másra hagyni a belpolitikai válság megoldását? Nem. És amikor a francia elnököt is megzsarolják, végképp kiderül, hogy az angol elnök lemondása egyet jelentene azzal, hogy puccsistáknak adná át a hatalmat, és kiszolgáltatná az országot a káosznak.

Abigail kiáll hát ország-világ elé, és elmondja, hogy az elrabolt férjével zsarolják, hogy a francia elnököt is megtalálták a fenyegetőzők, hogy Franciaországnak van gyógyszere, de még folynak tárgyalások… és így tovább.

Beszéde csodásan magával rántja a francia elnököt a mocsárba, aki végre felébred, és hajlandó együttműködni. Emberként viselkedni. Hasonlítani arra a valakire, aki akkor volt, amikor megválasztották.

De ez még egyáltalán nem a történet vége. Nagyon lassan derül ki, hogy kik és miért keltenek zavart Angliában, terjesztenek bulvárbotrányt Franciaországban, és öldösnek foglyokat Francia Guyanában. Hogy lehet az, hogy ezek a láthatatlan valakik mindent tudnak, és mindenhol ott vannak?

Az öt részes minisorozat negyedik részének a közepén még alig sejtünk róluk valamit, pedig addigra már jó sok kárt okoznak.

A sorozat fő erénye, hogy gyorsan peregnek az események, meglepőek a fordulatok, és bár öt negyven valahány perces részben nem lehet olyan mélyre ásni, mint hosszan hömpölygő évadokban, mégis sok fontos figyelemreméltó emberi tapasztalatot, érzést, ellenérzést, vágyat képez le film.

Hogyan használják fel például a bevándorlók körüli sztereotípiákat azok, akik zűrzavart akarnak kelteni? Hogyan lesz a káoszkeltés végül a szolidárisabb, őszintébb, hitelesebb politizálás”ihletője”? Mennyire kiszolgáltatottá tehet egy országot, ha mentálisan beteg embereket képeznek ki beszélő fegyverré.

De a legplasztikusabban az derül ki, hogy milyenek a férfiak egy olyan nővel, aki hatalmat kapott.

Még mindig vannak, akik természetesnek veszik, hogy megtámadják, meg akarják gyengíteni, elvenni tőle a hatalmat, pusztán, mertnő. Mások titokban áskálódnak ellene, olyanok is akadnak, akik kivárják, hogy ki győz, és majd a győztes mellé odaállnak. Vagy hűségesen szolgálják, mert saját magukhoz is hűségesek. Ilyenből van a legkevesebb.

Két férjet is látunk a filmben, mindketten politikusnők férjei. Abigail orvos férje elkötelezett a felesége, gyermeke és a hivatása mellett. Míg a felesége távol van, nem más nőket kerget, hanem a hivatásában mélyed el. A francia miniszterelnök asszony, Vivienne férje médiamogul, aki azt állítja, ő építette fel a felesége politikai karrierjét a médiabirodalma által. Amikor az asszony botrányba keveredik, a férj próbálja megtörni segítség címén, de közben a bulvárhírnek sem képes ellenállni, maga hozza nyilvánosságra a saját médiafelületein.

De egy másik férfitípus is felbukkan a filmben. Ő az, aki mindenkit mindenre megtanít, minden nőt biztat, folyton azt mondja, meg tudod csinálni, ezért meg azért mindenképp meg kell csinálnod, vagyis beviszi őket az erdőbe. Majd azt is látjuk, mit tesz akkor, ha a parancsait követve tanítványai bajba kerülnek…

A filmbeli fordulatok fontos témája a felébredés, észretérés. Az angol miniszterelnök rájön, hogy nem kell folyton titkolózni, mert az igazságnak hatalmas ereje van. A francia miniszterelnök pedig arra jut, hogy nem muszáj gőgösnek és követelőzőnek lennie, ha lehet együttműködő és segítőkész is. A beépített emberek soraiban is vannak, akik ráébrednek, hogy nem élhetnek úgy a hazájukban, mint a gyilkológépek, mert valójában nagyon is tudják, hol a határ.

Sikerült érdekes arcú, jó színészeket összeválogatni a filmhez. Surrane Jones és July Delpy a két elnöknő szerepében nagyszerű páros, és a rengeteg közeli snitt is támogatja, hogy élvezhessük a színészi munkájukat, akár jóban, akár rosszban vannak éppen a karaktereik.

Annie Hardinge jelmezei nem csak nagyon előnyösek, hanem old money-stílusukkal méltóságot sugallnak. A francia elnöknő például akkor is meg tudja őrizni a méltóságát a kabátos, nadrágos, tűsarkús összeállításában, amikor ország-világ megtudja, hogy a saját nevelt fiával bonyolódott szerelmi kapcsolatba.

A nevelt fiút, Mathéo Luis-t, Corey Mylchreest angol színészjátssza, akit a Sarolta királyné című Bridgerton- spinoffban ismerhettünk meg, az elmebeteg ifjú III. György szerepében. ( Valójában György király csak hosszú élete utolsó éveiben dobta be a gyeplőt a lovak közé.) Illetve a jelenleg futó Oxfordi évem című filmben is egy nehéz sorsú szerelmes férfit alakít.

Matheó is egy néhány vonással, de plasztikusan és szellemesen megformált férfi alak a sorozatban. Jószándékú, tehetséges fiú, aki még az imposztor-korszakát éli. Vagyis ha valakinek van Mathéója, akkor ellenség már nem is kell neki. A film nem dönti el egyértelműen, hogy őt is a felébredők közé sorolhatjuk-e a széria végére, vagy csa jó úton van afelé.

A Nyomás alatt című film egy este kényelmesen megnézhető, izgalmas, fordulatos, meghökkentő, fontos gondolatokat, nézőpontokat, érdekes karaktereket kínál, de nem hibátlan, néha hihetetlennek tűnik egy-egy szál a szőttesben, vagy némiképp lóg a levegőben. A befejezés is ilyen, de egészében véve nem csoda, hogy a sorozatra ennyi ember rámozdult.

Nyomás alatt – Hostage 2025

Televíziós politikai dráma minisorozat, Egyesült Királyság

Rendezte:Isabelle Sieb és Amy Neil

8/10