Pokoljárás Portlandben

Mindez Portlandben, egy gazdagnak és fényesnek nem mondható amerikai városban történik, sebezhető, sodródó kisemberek és aberrált gengszterek világában. Reggeltől másnap reggelig tartó útja során Lynette átélheti, milyen lehet, ha valaki élve és tágra nyitott szemmel egszer csak a pokol fenekén találja magát.

A lány nem most került oda, de pénzszerző körútján régi ismerősök és ismeretlen emberek körében kristályosodik ki benne, hogy a helyzete ez. Egy nagy 24 órás futással akar legalább egyetlen egy győzelmet aratni az agresszióval, megaláztatással és veszteségekkel teli életében, és megtartani a fedelet a családja feje fölött. Nem hagyni, hogy Kenny-t (Zach Gottsagen), Down-kóros bátyját elvegyék az anyjától és tőle.

Amikor Lynette elindul a pénzszerző körút első állomására, azt gondoljuk, biztosan nem lesz könnyű dolga. Biztosan drogot kell A-ból B-be vinnie, vagy más veszedelmes küldetést vállalni, esetleg rákényszerül, hogy szexuális szolgáltatást nyújtson valakinek, de hamar kiderül, hogy a két munkája mellett (pultosként dolgozik egy kocsmában, és egy pékségben pedig futószalagon válogat zsemléket) még van egy állandó kuncsaftja is (Randall Park), egy gazdag nős ember. Szóval Lynette nem ezen az éjszakán kezdi az ipart. Azon ő már rég túl van. És ez csak az egyik bevételi forrása. Szép lassan kiderül, hogy 16 évesen volt egy idősebb szerelme, aki prostitúcióra kényszerítette.

A lány, aki annak idején Tommyhoz (Michael Kelly) menekült anyja ridegsége és nemtörődömsége elől, nehezen értette meg, hogy a férfi nem az, akinek ő gondolta. De Lynette a mostani furcsa éjszakán abba a helyzetbe kerül, hogy rajta már csak egy vagy inkább több címeres gazember segíthet. Ha egyáltalán segíthet még valaki.

Lynette sok határt átlépett már, mire eddig a napig és eddig az éjszakáig eljutott, de álmában sem gondolta, mi mindent kell még megtennie ahhoz, hogy bármi esélye legyen arra, hogy reggelre a kezében legyen a pénz.

Igaz, hogy azt sem gondolta, hogy azok közül, akiket korábban a barátainak tekintett, senki nem akad majd, aki a legcsekélyebb mértékben átérzi a helyzetét, és puszta jó szándékból kisegíti akár pár dollárral is.

Míg zajlik a pokoljárás, szól az autórádió, és abban a helyi csatorna bemondója ecsetelgeti, hogy Amerika utálja a szegényeket, és ebben az országban a szegények is utálják magukat. Pedig a legkisebb hiba is elég lehet ahhoz, hogy valaki eladósodjon vagy utcára kerüljön.

Ezen az éjszakán Lynette-et többen is megpróbálják kifosztani, becsapni, megzsarolni, megerőszakolni, megrágalmazni, és a „régi barátok” közül többen végleg megszakítják vele a kapcsolatot.

Igaz, ő is kitesz magáért. Sumákol a pénzzel, hazudozik bármiről, szándékosan gázol, elköt egy széfet és egy Mercit, felkínálkozik, ha azon múlik bármi, zsarol, üt-vág-nem sajnál.

Mi viszont már éppen arra gondolunk, milyen szép és bátor dolog, hogy meg akarja menteni a családját, de megér-e ennyi börtönévet az a romhalmaz, amelyben él, amikor egyszer csak rájön, hogy a tetteinek nem lesznek büntetőjogi következményei, mert minden áldozatának annyi és olyan természetű sara van, hogy kénytelenek lesznek hallgatni.

Ez is egy olyan pillanat, amikor a néző megáll és elgondolkozik. Nem csak azon, hogy létezhet-e ilyesmi, hanem, hogy igazából miről is szól ez a film? A hajléktalanság szélére sodródott emberekről, vagy inkább egy olyan főhősről, aki a korábbi tetteivel kizárta magát a környezetéből, és pokolra jutott, de ha nagyon igyekszik, egy varázslatos éjszakán, amelyen minden hazugság és önáltatás lelepleződik, megvillan a lehetőség, hogy kijuthat az örvényből?

Vanessa Kirby-t, aki A fantasztikus 4-es egyik szerepét játssza, a Korona című sorozatban Margit hercegnő alakításáért BAFTA-díjat nyert, Mundruczó Kornél Egy nő darabjai című filmjének főszerepéért Oscar-díjra is jelölték. A Mindig eljön az éj című filmben is bravúrosan alakít egy olyan különlegesen összetett főszerepet, amihez hasonlókért a legjelentősebb szakmai díjakat szokás osztogatni. Angyali, démoni, sebezhető, nagyon erős, nagyon fifikás, röhejesen naiv, kiégett és nagyon érzékeny. A kamera, a rengeteg közeli is segít abban, hogy Lynette és Vanessa Kirby minél több arcát, rezdülését megfigyelhessük, és magunkban hasonlatokat alkossunk róluk.

A film vége felé újabb csattanó jön, torokszorító, ahogy feltárulnak az anya és lánya közti kapcsolat rejtelmei és rémségei. Az anya lelketlensége, felelőtlensége, a lány agresszivitása, irányíthatatlansága a kettejük közti kommunikáció, megértés életveszélyes hiánya. És az, hogy mindettől függetlenül mindkettejüknek megvan a maga igazsága, amivel nem nagyon lehet vitatkozni.

De a film mégsem csak egy valaha vad természetű személy pokoljárásáról és a generációs ellentétekről, meg persze szegénységről, kiszolgáltatottságról és a bűnről szól, hanem egy másfajta jelenségről is. A lekapcsolódásról. A fölösleges, a célt soha el nem érő erőfeszítések, a képzelt együttműködésk abbahagyásáról.

Mindig eljön az éj – Night Always Comes – 108 perc

Amerikai filmdráma

Rendezte: Benjamin Caron

8/10