A csángó gyerekek nyelvét elsősorban a közösség határozza meg

A kutatók kétnyelvű falvakban tizenkét moldvai csángó anyával interjúztak olyan családokban, ahol az apa külföldre vándorolt munkavállalás céljából. A kutatók arra keresték a választ, mi határozza meg, hogy egy kisebbségi helyzetű, migrációban is érintett családban milyen nyelvet beszélnek, továbbá, hogy mit jelent a moldvai csángó anyák számára a család és a nyelv, illetve milyen hatása van a nyelvhasználatra az ottani magyar oktatási programnak - írta keddi közleményében a Corvinus Egyetem.

A vizsgálat eredményei alapján a moldvai csángók – a globális északi gyakorlattal szemben – a saját vagy gyerekeik nyelvhasználatát inkább a helyi közösségi gyakorlatok alapján alakítják. Több interjúalany felidézte, hogy nem akarták a gyerekeikre ugyanazt a terhet rakni, mint amit nekik kellett átélniük, hogy büntetést kaptak, ha nem tudtak románul, így inkább románul beszéltek a gyerekeikkel egy ki nem mondott közösségi megállapodás alapján. A román nyelvre való áttérés az összes interjúalany közös generációs élményét képezi.

Ugyanakkor említik a két évtizede tartó magyar nyelvi oktatási program helyi "magyar házait" is, ahol magyarul beszélnek. Ennek hatására volt, aki megváltoztatta otthoni nyelvhasználati szokásait, és már magyarul is beszél a gyerekekkel a román mellett.

Egy tágabb nemi aszimmetriát mutat, hogy a külföldön dolgozó férfiak magyarul beszélnek többnyire a felnőttekkel, míg a Moldvában maradt nők románul, többnyire a gyerekekkel.

A csángók nyelvüket nem tekintik a helyi közösség fennmaradásához szükséges fő tényezőnek, ez szintén eltér a globális észak elképzeléseitől - ismertették a közleményben.

A csángó közösség elvárásai nagy hatással vannak a nők családban betöltött szerepére is, ők azok, akik a mindennapokban irányítják a családot és az otthont, beleértve a nyelvhasználattal kapcsolatos döntéseket is. A kutatók globális északi elképzeléseivel szemben, miszerint a családtagokat földrajzilag együtt kellene tartani, a csángó anyák a helyi közösségi norma szerinti maradást választják, mivel az apák nem keresnek annyit, hogy a családot el tudnák tartani Nyugat-Európában. Számukra nem ideális és nem is törekvésük, hogy az apával együtt kimenjenek és elhagyják moldvai szülőfalujukat, de időről időre a gyerekeikkel meglátogatják az apákat külföldön. A falvakban maradva viszont egy érzelmileg biztonságos, szoros kötelékben, helyi normákkal meghatározott kis csoport tagjaiként élhetik életüket.

A kutatók célja volt, hogy az apákkal is interjút készítsenek, a kevés helyi férfi között azonban nem találtak önkénteseket. A római katolikus csángók nyelvi és vallási kisebbség is Romániában, az ország egyik szegény és kevésbé iskolázott csoportja. Becslések szerint ötvenezren számítanak kétnyelvűnek a román és a "csángó beszédmódban", ez a moldvai katolikus lakosság egynegyede. Főként falvakban élnek, sokan közülük kétkezi munkát végeznek, Moldvában vagy Nyugat-Európában.

A kutatók hangsúlyozzák: a helyi gyakorlatok és a közösségi tapasztalatok figyelembevételével a nyelvi és kulturális örökség megőrzésére irányuló erőfeszítések még hatékonyabbá válhatnak, ezért érdemes további kutatásokat végezni a moldvai csángó közösség még jobb megismerésére.

A tanulmány az International Journal of Bilingual Education and Bilingualism 2025/3. számában jelent meg.