Kultúra
Valós eseményeken alapul Brad Pitt karakterének története az F1-ben
Filmkritika + VIDEÓ az F1 című amerikai sportfilmről
Sonny nagy reménységnek számított vagy harminc évvel korában a Formula 1 világában, de egy súlyos sérülés után nem tért vissza a pályára. Úgy hírlett, iszik, kártyázik, nőzik, mindenét elvesztette, csak egy furgonja maradt. Különféle autóversenyeken beugrós, máskor taxizik.
Ruben is autóversenyző volt valaha. Ő okozta azt a balesetet, amelyben Sonny megsérült. Ruben történetünk idején már az AMPXGT versenyistálló szakmai vezetője, de már jó ideje pontot sem tudtak szerezni fiatal és szertelen, de tehetséges versenyzőjükkel, Joshuaval (Danson Idris). Sonny arra kellene, hogy Joshuaból rutinosabb, tudatosabb, alázatosabb, együttműködőbb versenyzőt faragjon, és hogy a csapat a Forma 1-ben legalább az első pontját megszerezze, különben végük, becsukhatják a boltot.
A fiatal versenyzőt azonban nem abból a fából faragták, hogy egy általa sikertelennek tartott, sőt lecsúszott és kiöregedett alaktól bármit is tanuljon.
Sonny a főtervezővel (Kerry Condon) is próbál beszélni arról, hogyan lehetnének sikeresebbek az AMPXGT autók, de falba ütközik. Közben zajlanak a versenyek. És Silverstone, Daytona, Las Vegas, Monza és más helysznek mellett többször is felbukkan a Hungaroring, aminek szívből örülünk.
Elképesztő dolgok történnek a pályákon: a két AMPXGT-s pilóta egymást akadályozza versenyzés közben, máskor egymásnak mennek, Sonny mindig olyan veszélyesen vezet, hogy mindenki fél tőle, büntetéseket is kap. Joshuának megég a keze egy versenybalesetben.
A néző többször is kisodródik a filmből, és azt kérdezi, tényleg ilyen nevetséges lúzerekről akart filmet forgatni Joseph Kosnovski, a Top Gun: Maverick rendezője, és Lewis Hamilton ehhez adta a nevét, arcát, pénzét? Ha ilyen a gusztusuk, akkor ez itt miért nem egy röhögtetős vígjáték?
De röhögtetésről szó sincsen, inkább arról van szó, hogy a filmben szereplő fordulatokat, eseményeket, sorsokat az F1 történetéből merítették, azonban nem csak a pilótákról, tervezőkről, szerelőkről gazdasági és szakmai vezetőkről szól a film, hanem rólunk is.
Hogy beszélünk egymással? Képesek vagyunk együtt dolgozni közös célokért, vagy mindig az egó győz?
Mi számít nekünk a munkával kapcsolatban? A pénz? A siker? Vagy az, hogy szeretjük csinálni, és még akár ingyen is azt akarjuk, hogy azt csinálhassuk, amit szeretünk, ami fontos nekünk?
Mintha ez napjainkra sokfelé elfelejtődött volna.
Miért lesz vagy marad valaki autóversenyző? A pénzért, a sikerért, az ingyen cuccokért, a rajongók és a VIP-bulik miatt, vagy azért, mert egyszerűen csak vezetni akar? Ott akar ülni a volánnál és több százzal teperni.
Észrevétlenül kezdődik el a változás az AMPXGT-nél. Egyszer csak valahogy elkezdenek hallgatni Sonnyra, ő meg elkezdi komolyan venni, hogy ne legyen minden pillanatában ön- és közveszélyes, hozza le egyben az autót a verseny végén a pályáról, támogassa a pályán a csapattársát a verseny közben.
Joshua és Sonny között nem egyszerűen valamiféle kimondott - ki nem mondott mester-tanítvány kapcsolat kezd lassan, zökkenőkkel működni, hanem egy lassan kivesző generációt is megörökítenek az alkotók.
A mai ötvenesek-hatvanasok között szép számmal akadnak olyanok, úgy látszik, Amerikában, Angliában éppúgy, mint Magyarországon, akik valaha nagy tehetségnek indultak, de mégsem értek el nagy sikereket. Elment az életük a lázadással, a szabadságukért hozott áldozatokkal, illetve azzal, hogy mindig valakit maguk elé engedtek, másoknak segítettek, mert nagyon jó problémamegoldók voltak, tudtak lelkesíteni, vinni magukkal a környezetüket, ahogy Sonny is ilyen, amikor hagyják, meg ha képes legyőzni a saját destruktivitását. Mert azért rombolni is tud, és veszett kutya is tud lenni.
De a siker még akkor is beköszönthet valakinek az életébe, ha már nem olyan fiatal, és nehezére esik versengeni. Talán már nem is akarja. Talán már rájött, hogy a gyakorlás a legfontosabb. Vajon túl mindenféle kudarcon és fura meglepetésen, az élet Sonny után hajítja-e azt, amire vágyott,: hogy győzzön, hogy ő legyen a legjobb, hogy feltámadjon?
És ha sikerül, mit jelenthet a kései siker, a kései aratás egy ötvenes versenyző életében?
Brad Pitt és Danson Idris a film kedvéért megtanult F2-es és F1-es autót vezetni, így sok jelenetben nem kaszkadőröket látunk, hanem ők maguk vezetnek.
Az APXGT autóit a Mercedes építette fel. A speciális járművekre kamerákat szereltek, amelyeket a Sony cég alakított ki úgy, hogy a száguldás közben is jól működjenek. Így egészen különleges felvételeken figyelhetjük a repülő cirkuszt.
Láttunk már autóversenyzős játékfilmeket, mint például az Egy férfi és egy nő című francia film,Jean-Louis Trintignant-nal vagy az amerikai Bobby Deerfield Al Pacinóval, a Győzni Indianapolisban Paul Newmannel, vagy a 2019-es Az aszfalt királyai, de ilyen filmet, amely ennyire közeli élménnyé teszi a versenyzést és az autóversenyek kulisszák mögött világát, még nem.
Nagy lépés ez azoknak, akik számára az órákon át tartó tévéközvetítések, a nagyon mérges darazsak körbe-körbedongása a képernyőn valaha alig jelentett nagyobb vizuális élményt, mint a hangyafoci.
Brad Pitt nagyon közel jön a nézőhöz ebben a filmben. Sokszor fáradt, gyűrött vagy éppen dühös, nagyon kendőzetlenül, nagyon közelről, nagyon részletgazdagon mutatja az arcát a kamera, akkor is, amikor azokról a vágyairól beszél Kate-nek, amikről még senkivel nem beszélhetett. A repülésről, a belső békéről, a beteljesedésről.
Itt most nem egy szexszimbólumot bámulunk előnyös szögből, hanem egy embert, aki a legmélyebb igazságait mondhatja el őszintén valakinek, akiben megbízik.
De azért persze Brad Pitt még mindig nagyon jól néz ki, és bátran neki is vetkőzhet, igazán nincs mit szégyellnie 61 évesen.
F1 – A film – 2025
Amerikai sportfilm 155 perc
Rendezte: Joseph Kosnovski
9/10
