Kultúra
Vadászat óriáspókokra, hangyákra
– Első könyvének a címe is meglepő. Mit jelent az Arthropodóm?
– A cím egy összevont szó. Az első része a latin ízeltlábú kifejezésből, az Arthropodából származik, míg második eleme a biodómból ered. Ez a cím jól tükrözi a történetet, mely Guyana esőerdejének legmélyebb szegletében megépített biodómban játszódik. Ennek üvegkupolája alatt olyan mesterségesen betelepített rezervátumot létesítettek, ahol olyan állatokra lehet vadászni, amelyeket még nem látott a világ: óriás ízeltlábúakra.
– Mi adta az ötletet, hogy orvostanhallgatóként a rovarok rezervátumában kialakult gyilkos háborúval hívja fel a figyelmet az emberiségre leselkedő legnagyobb veszélyre?
– Számtalan helyről inspirálódtam: könyvekből, utazásaim során, tanulmányaim alatt. De van egy kedves történetem arról, amikor először megszületett bennem az Arthropodóm gondolata. Még gimnazista voltam, amikor angolórán az egyik osztálytársam egy hangyával kezdett játszani. Kedves akkori angoltanárnőm pedig, ahogy ezt meglátta, odalépett hozzá és tenyerébe söpörte a kis állatot, majd táskájának egyik zsebébe helyezte. Abba a táskájába, amiben az év során elkobzott, az angolórára nem illő tárgyakat tartotta, mondván, hogy majd év végén visszaadja. Ebből aztán egy általunk írt rádiójáték született, amelyben a történet szerint mi magunk utaztunk volna abban a bizonyos táskában, ahová egy zsugorítási eljárás révén látogathattunk volna el és ahol a tanárnő által elkobzott hangyákkal találkozhattunk volna. Az egész egy kreatív vicc volt. Azonban ekkortájt fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy mi lenne, ha nem minket, embereket kicsinyítenénk le, hogy közelebb hozhassuk a rovarok mikrovilágát az olvasókhoz, hanem fordítva: az ízeltlábúakat nagyítanánk föl. Hamarosan kiderült számomra, hogy ez nagyon is lehetséges.
– Van fő üzenete a regénynek?
– A regény fő üzenete kettős. Egyrészt a napjainkban is tartó rovar-armageddonra akarja felhívni a figyelmet, az ízeltlábúaknak arra a pusztulására, amely olyan hihetetlen mértéket ölt, hogy a kutatók bátran nevezik a földtörténet hatodik tömeges kihalásának. Másfelől a globális ökológiai hálózatok szerepének jelentőségére próbálok rámutatni. Arra, hogy jobban kellene ismerünk a bolygónkat átszövő ökológiai rendszereket, hogy megtudjuk melyik hálózati elem pusztulása hat majd vissza ránk, emberekre. Vagy megfordítva: hogy úgy tudjuk gyógyítani a bioszféra egészét, mint az orvos a beteget – megismerve a patológiai hátteret, specifikus orvosságot találni a problémára és előre gondolkodva kivédeni a lehetséges mellékhatásokat.
