Kultúra
Fülöp atya jósággal teljes világa a Magyar Színház színpadán
Kritika a Legyetek jók, ha tudtok című előadásról
Az elmúlt évtizedekben a végsőkig mélyült a generációs ellentét, a társadalom atomizálódott, az emberi és családi kapcsolatokat megtépázta a virtuális világ, a politika, a fogyasztói társadalom diktálta kényszerek és a különféle hajszák, amiket az emberek folytatnak nap, mint nap. A szív, a lélek lemarad a versenyfutásban. Nem is jöhetne jobbkor Néri Szent Fülöp és az ő gyermekcsapata, hogy a lehető legegyszerűbb módon tisztázza a helyzetet, hogy állunk a jóval és a rosszal, a szeretettel és a gőggel, Istennel és a kísértésekkel.
Vajda Katalin darabja a legtöbb tekintetben követi a világsikerű 1983-ban készült, és nálunk csak tévében sugárzott olasz film eseményeit, de számos kisebb epizód kimaradt belőle, így egyenes vonalú, egy tömbből faragott előadást kapunk, amely még inkább kiemeli Fülöp atya és környezete világában a jó és rossz harcát.
A történet az 1500-as évek Rómájában játszódik, ahol aligha lehetett könnyebb az élet, mint manapság. Gőgös, címekre áhítozó hatalmasságok, szegénység, járványok, tolvajok, gyilkosok, prostituáltak. Isten szolgái és ördöggel cimborálók.
A gyermeki lelkületű Fülöp atya összeszedi az árvagyerekeket és azokat, akikről nem tudnak gondoskodni a szülei. Koldul, hogy legyen miből etetni őket, és ha egy hatalmasság elűzi a csapatot egy elhagyatott templomból, ahol meghúzták magukat, hát keresnek másikat, még romosabbat. Megtanulják, hogy annak is lehet örülni.
Fülöp atya magához veszi a kis Chirifischiót (Tolnai Tamás) és a kis Leonettát (Berta Panna Róza) is, aki egy olyan bíboros kislány-szeretője, aki a címhez családja gazdagsága és előkelősége révén jutott hozzá, és nem sok köze volt a a vallásos ájtatossághoz.
Chirifiscio és Leonetta felnőnek Fülöp atya mellett, szerelmesek lesznek, már az esküvőjüket tervezik, de ehhez a kísértőnek is van egy-két szava…
Az Ady Endre által több, mint száz éve megfogalmazott „ Minden Egész eltörött” a mi életünkre már nem is érvényes, inkább az, hogy széthullott, atomjaira esett szét a közösség, a család, a kollektív tudatban a látható és láthatatlan világ rendje.
És mindezekkel szemben a Magyar Színház színpadán ott áll Fülöp atya, aki körül a világ most is teljes egész, nem tört el semmi, nem veszett el semmi, a gondviselés is járja a maga útját. Van benne Isten, ördög, mindenféle utánzók, kísértők, vannak benne mindenféle emberek, gyerekek, felnőttek, szerelmes fiatalok, gazdagok, szegények, gőgösek és alázatosok. Vannak benne kísértések, elbukások, felállások, nagy győzelmek a káosz és a pusztulás felett. És így kerek minden, ahogy van, ahogy történik. Ha akarjuk, így is nézhetjük, ha tudunk, merünk jók lenni, ha meg tudjuk őrizni magunkban a gyermek tisztánlátását és jóságát.
A Legyetek jók, ha tudtok című világsikerű filmet az tette naggyá, hogy benne az alkotók ugyanúgy szeretik az embert, mint az Istent, és az életet, mint a hit világát, ugyanolyan bizalommal, örömmel és odaadással állnak mindhez. Régóta ismert, Rómában közszájon forgó tanulságos történeteket, anekdotákat, legendákat gyúrtak össze, és tettek elevenné, ilymódon is összekapcsolva a filmet a közönségével.
A Magyar Színház előadása sok tekintetben követi az alapművet, szenvedélyes, áradó, eleven, kimertíhetetlen életörömöt árasztó produkció, de a filmhez képest inkább a belső világunk elveszett egységét igyekszik gyógyítani, közelebb hozni egymáshoz a mai embereket, akikben nyomott hagyott az elszabadult technikai civilizáció éppúgy, mint a járvány korszak rettegése és elszigeteltsége.
Eperjes Károly, Fülöp atya megszemélyesítője mindig is nyíltan vállalta kereszténységét, és mindig volt olyan mondanivalója a hitről, ami miatt érdemes volt rá odafigyelni, így az még külön érdekelheti a nézőt, hogy vajon Eperjes Károly alakítása mit mond el egy tizenhatodik századi nagy hatású szentről, és mit üzen vele a mai embernek.
Fülöp Viktor Chirifisciója kicsit lágyabb, kicsit kevésbé az a sármos, de ölni kész bandita, mint az olasz filmben, inkább egy olyan fiatal férfi, aki nem tud kitérni a sorsa elől, így lesz gyilkos és halálraítélt. Kettősük Trokán Annával a boldog, szerelmes fiatalságot jeleníti meg, amely mégsem válhat boldog holtomiglan-holtodiglan házassággá.
Pavletits Béla ezúttal Loyolai Szent Ignácot (1491-1556) alakítja, aki fiatalon katona volt, de súlyos sebesülése után „ véletlenül” kezdett vallási könyveket olvasni. Mire a darabban találkozunk vele, már idősebb, sántikál, és megalapította a jezsuita rendet. Találkozásuk Fülöp atyával, hitvitájuk arról, hogy Jézus a mennyben ül az Atyának jobbján, ahogy a Hiszek egyben szerepel, vagy inkább lent a Földön jár, és mindig velünk, bennünk van, és harcol értünk, az előadás egyik csúcspontja, úgy ahogy van, magasztosságával és a sajátos, keresetlen, ámde az életből vett humorával és fordulatosságával együtt.
Csodálatos a gyerekek bevonulása, és az is, amikor Fülöp atya sem bír velük, mert bizony az odaadó szeretetnek ez az ára, nincs mindig akkora fegyelem, mintha félni kellene tőle.
Nagyon jól sikerült a negatív figurák ábrázolása is. Keresztény Tamás fazekasmesterként széles játszókedvvel adta elő a kísértő archetipikus figurát, a bíboros két szeretőjének az öltözéke is nagyon látványos és szellemes lett, és ők maguk is beleadtak mindent a színpadon. Varga Fekete Kinga a szép mór nő szerepében szintén nagyszerű.
Nagyon erős szimbolikája van annak is, hogy a gyerekek a színpad közepén, a figyelem középpontjában állnak, miközben olyan évtizedeken vagyunk túl, amikor a gyerekek sok családban nem voltak fontosak, nem kaptak szeretetet, gondoskodást, vagy meg sem születhettek. A látvány megmozgatja a nézőt, felidézi benne a fájdalmas történeteket, amiket ismer, de helyre is állítja az egyensúlyt.
A Magyar Színház családi színház, a nézőtéren minden generáció jelen van, mindenki elfér egymástól, sőt van, akinek ez az együttlét gyógyítja a lelkét, amiképpen ez az előadás is gyógyítóerővel bír, és nem csak azokhoz szól, akik gyakorló hívők, hanem mindenkihez, akinek jelent valamit az egyszerű jóság.
