Kultúra

Kopogtatószellem a Green street 284-ben

Színházi kritika a Karinthy Színház Kísértetház című előadásáról

Egy angol csonka család tagjai: az anya és három gyermeke, akik egy bérlakásban éltek a Green street 284-ben, azt állították, hogy egy démon, pontosabban egy kopogtató szellem zaklatja őket.
Enfieldben 1978-ban valóban megtörtént az eset, a korabeli sajtó is foglalkozott vele. Guy Lyon Playfair, a helyszínen dolgozó szellemvadász beszámolói és felvételei inspirálták Paul Unwin Kísértetház című művét, amelyet nemrégiben mutatott be Karinthy Színház.

Az előadás rendezője Alexey Zolotovistkiy, főbb szerepeiben Lengyel Ferencet, Balázs Andreát, Lux Ádámot és Kovács Veczei Fannit láthatjuk.

Kopogtatószellem a Green street 284-ben
Kísértetház – Lengyel Ferenc, Balázs Andrea, Kovács Veczei Fanni, Krémer Máté, Szeles Chloe
Fotó: MH/Török Péter

Peggy (Balázs Andrea) három gyermekével éldegél a Green streeten, nagyon szerény körülmények között.

A gyerekek, Jimmy (Krémer Máté), Margaret (Kovács Veczei Fanni) és Janet (Szeles Chloe) szellemesdit játszanak, de egyszer csak egy igazi kopogtató szellem is bekapcsolódik a mókának indult eseményekbe.

A kísértet nyikorgatja, kopogtatja a szekrényeket, kapcsolgatja a villanyt, mozgatja a házban a tárgyakat, még tüzet is okoz. Janetet, a kisebbik lányt pedig megszállja. A kislány hol legyengül fizikailag, szinte az eszméletét veszti, hol a magasba emelkedik váratlanul, máskor pedig olyan dalt énekel, amit azelőtt nem is hallott soha.

Rey-nek, a szomszéd ácsnak (Lux Ádám) minderről megvan a véleménye: konkrétan az, hogy szellemek nincsenek, és jobb lenne, ha Maurice Gross, a Lélekkutató Intézet munkatársa (Lengyel Ferenc) meg a sajtó békén hagyná a családot, és Peggyék is befejeznék ezt az egész cirkuszt.

Gross azonban, aki a világ számos táján készített már hang- és képfelvételeket test nélküli lelkekről, nagyon rákattan a Green streeti eléggé tevékeny poltergeistre, napokon át vizsgálja a működését különféle műszereivel, még késő este sem tud elszakadni tőle és a kedves családtól.

Megtudjuk tőle, hogy a kopogtatószellemek rendszerint valamit közölni akarnak az élőkkel, és ezért csinálják a kisebb-nagyobb felfordulást.

Gross műszerein mi is hallhatjuk, láthatjuk a környéken élő szellemeket, ugyanis a színpadi falakra vetítik ki őket az előadáson. És rögtön adja magát a finom poén is, amikor a szomszéd fekete macska hologramszerű képét is megpillantjuk.

Ő ugyanis nem tartozik a halottak közé, nagyon is élő, keservesen nyávogó, éhes udvari macskaként is valahogy átlóg a lénye a túlvilágba, és ezért szellemnek mutatják a műszerek.

Grossnak van felvétele az enfieldi szellemről is, ahogy a Mókuska, mókuska, felmászott a fára kezdetű gyermekdalt énekeli, máskor suttog, sírdogál vagy segítségért könyörög.

De ettől még a hivatásos szellemvadásznak fogalma sincs, ki lehet a szellem, és hogyan tudná lebeszélni arról, hogy felforgassa a család életét.

Kísértetház
Kísértetház – Lengyel Ferenc és Lux Ádám
Fotó: MH/Török Péter

Peggy szerepében Balázs Andrea igazi csupa szeretet családanya. Nem hisz a szellemekben, de valami csodálatos végtelen türelemmel kormányozza át szeretteit a rettegés és a bizonytalanság napjain, egészen addig, amíg kiderül a titok, amelyhez a nézőtéren ülőknek papírzsebkendőkre is szükségük lehet.

Gross, Lengyel Ferenc megformálásában, őrült szakbarbár tudós, akit a szellemeken és a felvételein kívül nem sok minden érdekel, és ennek köszönhetően nem is látja azt, ami pedig végig ott van a szeme előtt.

Lux Ádám jószándékú, egyszerű, nem éppen túl okos szomszéd, aki talán még udvarolna is az elvált Peggynek.

Kísértetház
Kísértetház – a falra vetített effektek különösen izgalmassá tették az előadást
Fotó: MH/Török Péter

Kovács Veczei Fanni a szép, de fásult és eléggé szemtelen tizenéves lányt alakítja. Szókimondása, nyersessége üde most is, és azt is meg tudja mutatni, hogy bármilyen nyegle, de igazából még gyerek, és nagyon kell neki a család biztonsága.

A történet lassú köröket írva bontakozik ki a színpadon, de ahogy egyre inkább bevonódunk, felgyorsul és érzelmileg mélyen megmozgatja a nézőt.

Az alkotók meghitt családias atmoszférát teremtettek a színpadon, olyat, amely kedvez a mesélésnek, a titkok feltárulásának, és annak az időszaknak is, amikor a világon sokfelé a halottainkra emlékezünk, de azok kedvét sem veszik el, akik inkább csak jól szeretnének szórakozni, jót borzongani, nevetni, meglepődni, meghatódni.

Kapcsolódó írásaink