Kultúra
Kopogtatószellem a Green street 284-ben
Színházi kritika a Karinthy Színház Kísértetház című előadásáról
Peggy (Balázs Andrea) három gyermekével éldegél a Green streeten, nagyon szerény körülmények között.
A gyerekek, Jimmy (Krémer Máté), Margaret (Kovács Veczei Fanni) és Janet (Szeles Chloe) szellemesdit játszanak, de egyszer csak egy igazi kopogtató szellem is bekapcsolódik a mókának indult eseményekbe.
A kísértet nyikorgatja, kopogtatja a szekrényeket, kapcsolgatja a villanyt, mozgatja a házban a tárgyakat, még tüzet is okoz. Janetet, a kisebbik lányt pedig megszállja. A kislány hol legyengül fizikailag, szinte az eszméletét veszti, hol a magasba emelkedik váratlanul, máskor pedig olyan dalt énekel, amit azelőtt nem is hallott soha.
Rey-nek, a szomszéd ácsnak (Lux Ádám) minderről megvan a véleménye: konkrétan az, hogy szellemek nincsenek, és jobb lenne, ha Maurice Gross, a Lélekkutató Intézet munkatársa (Lengyel Ferenc) meg a sajtó békén hagyná a családot, és Peggyék is befejeznék ezt az egész cirkuszt.
Gross azonban, aki a világ számos táján készített már hang- és képfelvételeket test nélküli lelkekről, nagyon rákattan a Green streeti eléggé tevékeny poltergeistre, napokon át vizsgálja a működését különféle műszereivel, még késő este sem tud elszakadni tőle és a kedves családtól.
Megtudjuk tőle, hogy a kopogtatószellemek rendszerint valamit közölni akarnak az élőkkel, és ezért csinálják a kisebb-nagyobb felfordulást.
Gross műszerein mi is hallhatjuk, láthatjuk a környéken élő szellemeket, ugyanis a színpadi falakra vetítik ki őket az előadáson. És rögtön adja magát a finom poén is, amikor a szomszéd fekete macska hologramszerű képét is megpillantjuk.
Ő ugyanis nem tartozik a halottak közé, nagyon is élő, keservesen nyávogó, éhes udvari macskaként is valahogy átlóg a lénye a túlvilágba, és ezért szellemnek mutatják a műszerek.
Grossnak van felvétele az enfieldi szellemről is, ahogy a Mókuska, mókuska, felmászott a fára kezdetű gyermekdalt énekeli, máskor suttog, sírdogál vagy segítségért könyörög.
De ettől még a hivatásos szellemvadásznak fogalma sincs, ki lehet a szellem, és hogyan tudná lebeszélni arról, hogy felforgassa a család életét.
Peggy szerepében Balázs Andrea igazi csupa szeretet családanya. Nem hisz a szellemekben, de valami csodálatos végtelen türelemmel kormányozza át szeretteit a rettegés és a bizonytalanság napjain, egészen addig, amíg kiderül a titok, amelyhez a nézőtéren ülőknek papírzsebkendőkre is szükségük lehet.
Gross, Lengyel Ferenc megformálásában, őrült szakbarbár tudós, akit a szellemeken és a felvételein kívül nem sok minden érdekel, és ennek köszönhetően nem is látja azt, ami pedig végig ott van a szeme előtt.
Lux Ádám jószándékú, egyszerű, nem éppen túl okos szomszéd, aki talán még udvarolna is az elvált Peggynek.
Kovács Veczei Fanni a szép, de fásult és eléggé szemtelen tizenéves lányt alakítja. Szókimondása, nyersessége üde most is, és azt is meg tudja mutatni, hogy bármilyen nyegle, de igazából még gyerek, és nagyon kell neki a család biztonsága.
A történet lassú köröket írva bontakozik ki a színpadon, de ahogy egyre inkább bevonódunk, felgyorsul és érzelmileg mélyen megmozgatja a nézőt.
Az alkotók meghitt családias atmoszférát teremtettek a színpadon, olyat, amely kedvez a mesélésnek, a titkok feltárulásának, és annak az időszaknak is, amikor a világon sokfelé a halottainkra emlékezünk, de azok kedvét sem veszik el, akik inkább csak jól szeretnének szórakozni, jót borzongani, nevetni, meglepődni, meghatódni.
