Stílusgyakorlatok

Az egyfelvonásos előadást követően Bartók Béla I. vonósnégyesét és Tóth Péter Halálvirágok című művét játssza a Kosztándi Vonósnégyes a magyarkanizsai Regionális Kreatív Műhely, a Magyar Művészeti Akadémia szegedi munkacsoportja és a Coda Artepartner Kft. rendezésében.

Tóth Péter Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, az MMA Zeneművészeti Tagozatának vezetője legújabb művét Raymond Queneau azonos című – Exercices de style – virtuóz szövege ihlette. A francia író, költő, matematikus 1947-ben megjelent epikai stílusgyakorlatához az ötletet egy zenei klasszikus: Johann Sebastian Bach A fúga művészete című nagyszabású variációs ciklusa adta.

„A szegedi egyetemen néhány évvel ezelőtt kaptam egy felkérést, hogy írjak a Magánének Tanszék hallgatóinak vizsgadarabot. A felkérés miatt eleve sokszereplős darabban gondolkodtam, amikor bevillant Raymond Queneau francia szerző Stílusgyakorlatok című írása – mondta Tóth Péter, a Szegedi Tudományegyetem Bartók Béla Művészeti Karának dékánhelyettese. – Zenei stílusgyakorlatom műfaját tekintve kabaré-opera, amely számtalan eszközzel zsonglőrködik, bűvészkedik. Az első változatot sajnos »elvitte« a covid, később előástam, és átírtam a művet négy szereplőre. Humorát részben a szöveg adja: hálás vagyok Bognár Róbertnek, hogy rendelkezésemre bocsátotta műfordítását, amit nevezhetünk akár átiratnak is, hiszen Queneau humorát a mai magyar viszonyok között élvezhetjük. Bognár Róberttel, az Árgyélus királyfi és a Tóték című operáim szövegkönyvének írójával korábban is sikerrel dolgoztunk együtt.”

Raymond Queneau Stílusgyakorlatok című irodalmi játékát 1982. október 23-án mutatta be a Katona József Színház. A darab, amely azon az ötleten alapszik, hogy egy néhány mondatos, egyszerű történet akár százféleképpen is elmesélhető, a magyar színháztörténet egyik legsikeresebb előadása lett. Az alaptörténet banális: egy fiatalember felszáll a zsúfolásig megtelt autóbuszra, pofátlanul leül egy megüresedett helyre, majd találkozik a barátjával, aki azt mondja neki, hogy még egy gombot fel kell varrnia a kabátjára. Bognár Róbert átiratában a történet elmesélhető precízen, kényeskedve, metafizikusan, szonettben, csasztuskában, csacska dalban, konyhalatinsággal, görögösen – és még számtalan módon. Queneau kilencvenkilenc sziporkázó variációjából Tóth Péter kiválasztott egy csokorra valót: a tizenhat képbe komponált egyfelvonásos kabaré-opera a színházi figurák alakformálásba is betekintést enged Seres István Pipu rendezésében. A humoros, sokszor burleszk jelenetekben Somogyvári Zita szoprán, Szélpál Szilveszter tenor, Bita Boglárka mezzoszoprán és Altorjai Tamás basszus operaénekesek keltik életre az állandó történet mindig változó karaktereit, Szokody Anikó zongoraművész kíséretében.