Kultúra
A Dűne Második rész gyönyörű, csak a bátorság kopott ki belőle
A páratlan látványt nyújtó film nagy része Magyarországon készült
A csupasz sivatag látványa, és benne a pálcikaszerű emberek magányos alakja, máskor a tömeg vonulása, a harcok, az embervadászatok, vagy ahogy föllebegnek a katonák a hegyre, a furcsa fegyverek, a gépek a jövőből, és mellettük a bronzkori civilizáció épületei, emberei, szertartásai, hitei, illúziói és a hatalmas terek csodálattal töltik el a nézőt, különösen ha lehetősége van arra, hogy moziban nézze meg a filmet, ahol a nagyszerűen megkomponált zajok is plasztikusabban szólnak, mintha az otthoni laptopon követjük az eseményeket.
A Dűne című minisorozat Frank Herbert azonos című sci-fi regényéből született. Korábban már David Lynch is rendezett két filmet ugyanebből az alapanyagból,1984-ben be is mutatták, de nem volt éppen sikeres.
A Lynch filmjének képi világa, jelmezei, néhol a díszlet is inkább a történelmi témájú színdarabok látványvilágát követte, mai szemmel több jelenete is szinte nevetséges. Bár bőségesebb párbeszédei néhol kifejezőbbek, mint az új Dűnéé, ahogy például a film elején a beavatási jelenet is, amely az indián beavatások, harmonizálások gyakorlatát követi – bizonyára a forgatókönyvírók antropológiai – néprajzi ismereteinek birtokában. Míg az új Dűne Második részben elnagyolt ez is.
Lynchnél Paul és Jessica mai földi embereknek látszanak, míg a többiek meg bennszülöttnek néznek ki, az új Dűnében anya és fia látványban nem lógnak ki a távoli bolygó őslakosai közül, vagy csak kicsit másmilyenek.
A történet ott folytatódik, ahol az első rész, amelyet 2021-ben mutattak be, abbamaradt. A messzi múltba nyúlóan a Föld bolygóról származó Lady Jessica és fia, Paul (Thimoteé Chalamet)az Átreidák uralkodói, épphogy túlélték népük kiirtását, és a fremenek közé menekültek. A Harkonnenek továbbra is vadásznak rájuk. Léteznek jövendölések arról, hogy Paul messiásként vezetve a fremeneket a bolygó uralkodója, sőt még annál is több lehet.
A fiatal herceg nem nagyon akar hinni ezekben a jóslatokban, igyekszik beilleszkedni a fremenek közé, beleszeret Chaniba (Zendaya), az egyszerű fremen lányba, de a fiú anyja sem hagyja annyiban a dolgokat, és a Harkonennek sem adják fel, nincs más hátra, fel kell nőni a feladathoz, vagy el kell veszni.
A 2021-es Dűne alkotói nem ismertek semmiféle kompromisszumot, lassú, szikár, különleges látványvilágú és hangi világú filmet forgattak, amely nem hasonlított semmilyen korábbi filmre, el lehetett hinni, hogy ebben a térben minden másképpen van, mint ahogy valaha is gondoltuk.
A második részben a látványt csúcsra járatták, de a forgatókönyv sokkal óvatosabb lett. Megjelentek az áthallások. Elkezdett eszünkbe jutni a Csillagok Háborúja több epizódja, a Csillagkapu sorozat, A Sárkányok Háza kigyúrt szőke főgonosza. De a leghervasztóbb a szerelmi szál végkifejlete lett, nem is feltétlenül az, ami történt, hanem ahogy össze lett csapva. Pedig még David Lynch is kitalált valamit, hogy mégse legyen annyira ócska. Mégse álljunk meg a sokat kárhoztatott.és elavultnak bélyegzett polgári kettős erkölcsnél.
A filmben olyan nagyszerű sztárok játszanak, mint Timothée Chalamet, Zendaya, Javier Bardem, Chistopher Walken, és nem is lehet semmiféle panaszunk az alakításokra, csak éppen kár, hogy az első rész egyedisége és bátorsága nem maradt meg.
De persze tudjuk, van egy 59 éve született regény, amely a maga korában biztosan nagyon friss és különleges volt, de mára már annyi mindenről írtak, beszéltek, filmet forgattak, hogy van, ami már elkopott benne, és vagy meg kellene változtatni, vagy másképpen kellene megmutatni.
Amit a filmben látunk, az ugyan több mint nyolcezer év múlva történik, 10191-et írunk, de mégis a különféle népcsoportok összecsapásában, a Harkonnenek céljaiban és módszereikben a múlt század politikai történéseire is ráismerünk helyenként.
Mindezt kívülről figyelhetjük meg, amiképpen azt is, hogy a nehéz helyzetben lévő embercsoport hogyan reagál a jövőjét érintő mítoszokra, jövendölésekre, illetve mit és miért hitetnek el velük a vezetőik, és mindebből mi bizonyul igaznak, és miért.
Az első rész alapján azt hihettük, hogy a Villeneuve-féle Dűne inkább a jövőről szól, azokról a mintázatokról, amik túl vannak a megszokott és sokszor lefutott körökön, másmilyenek, nem olyanok, mint ahogy szoktak menni a dolgok a világunkban. De a Második rész rácáfol minderre. Vajon mi okozhatta a visszalépést?
Biztosra akartak menni a nézettségben, vagy amiatt torpantak meg, hogy ebben a részben felvázolódik, amiképp egy kiirtott nép bujdosó uralkodója ebben a részben elképzelhetetlen hatalomhoz juthat, és elkezdték ezt túlagyalni? Hogy akkor ennek milyen ára van, de ha ára van, azt is jobb lett volna kicsit másképp megmutatni, ahogy Lynch megoldotta legalább a máshogyot.
Valamit viszont nagyon jól megoldottak. Mindenki rögtön érzi a film végén, hogy nagyon kívánkozik-kínálkozik egy harmadik rész.
Az idei filmben Paul mindenki meglepetésére egy sivatagi ugróegér nevét választja harcosnévnek a fremenek körében. Kicsi az egér, de ügyes, szűk réseken is átjut, bármi akadályt átugrik,és megtalálja a vizet a sivatagban. Paul is átvezeti a fremeneket és csatlakozó népeket a szabadság felé vezető szűk ösvényen, de vajon legalább a harmadik részben talál-e egy utat a szerelemnek is az az ügyes egér.
Miközben a film páratlan látványvilágát, tömegjeleneteit, tájképeit csodáljuk, nem kell megfeledkeznünk arról sem, hogy ezt a filmet, ahogy az előző részt is, javarészt Magyarországon forgatták. A képsorokon, a különleges szépségű tömegjeleneteken is látható színészek harmada és a statisztéria is magyar.
Dűne – 2024
Amerikai sci-fi film – 166 perc
Rendezte: Denis Villeneuve
8/10