Kultúra

Hogyan hamisították a magyar fiatalok a MÁV-jegyeket?

A rendszerváltás éveinek életérzése animáción

Sokszor felvetődik, hogy filmtermésünkből hiányzik a magyar rendszerváltás film, olyan alkotás, amely érzékenyen mutatja meg az átalakulás éveinek korhangulatát. Csáki László animációs filmrendező egész estés animált dokumentumfilmjében a nyolcvanas évek végének szabadságra vágyó fiataljait ábrázolja, azokat, akik a ránk jellemző leleményességgel átírták az Európába tartó vonatjegyeket, hogy világot láthassanak.

Hogyan hamisították a magyar fiatalok a MÁV-jegyeket?
Csáki László animációs filmrendező egész estés animált dokumentumfilmjében a nyolcvanas évek végének szabadságra vágyó fiataljait ábrázolja
Fotó: Facebook/Kék Pelikan

Aki a nyolcvanas–kilencvenes években volt fiatal, biztosan hallott a hamis Interrail-vonatjegyekről, vagy használt végtelenített telefonkártyát. Tipikus ügyeskedései ezek a rendszerváltás éveiben élt fiataloknak, akiknek leghőbb vágyuk volt, hogy világot lássanak, amikor pedig végre a határok megnyíltak, nem volt pénzük nemzetközi vonatjegyre. Három kreatív barát a kémiaórán tanult ismeretei alapján jött rá, hogyan lehet észrevétlenül meghamisítani az Európán keresztül robogó vonatok jegyeit, és miként juthatnak el azokkal tizedannyiért Londonba vagy Párizsba, mint a hivatalos áron. A magyar leleménnyel előállított kilúgozott vonatjegynek csakhamar híre ment: egy generáció meghatározó életérzésévé vált ilyenfajta olcsó jeggyel utazni. A jelenséget Török Ferenc Moszkva tere is érintette már, az ügyeskedés felgöngyölítésével és annak társadalmi, lelki hátterével, amelyre Csáki László vállalkozott a Kék Pelikanban, azonban eddig nem foglalkoztak rendezőink. A cím az indigópapírra utal, amellyel a MÁV alkalmazottai a jegyeket kitöltötték.

A rendezőt régóta érdekli ez a jelenség, nem tagadja, hogy annak idején ő is így jutott el európai nagyvárosokba diákként: körülbelül tíz éve látott neki a film elkészítésének, a szereplők megtalálásának. Először arra gondolt, hogy dokumentumfilmet forgat velük, később a legjobb formát az animált dokumentumfilmben találta meg: valódi szereplők adják a film hangját, egyes részjeleneteket pedig színészekkel tesz átélhetőbbé. Nemcsak a hamisítók kalandos történetét, de a nyomozás mikéntjét is bemutatja, megszólaltatva azt a nyomozót, aki a bűncselekmény felgöngyölítését vállalta. A film nemcsak témafeldolgozásában egyedülálló, műfajteremtő mozi, hiszen egész estés animált dokumentumfilmmel nem találkoztunk még eddig a magyar filmtörténetben.

Igazi nosztalgikus időutazást ígér az április 4-én mozikba érkező Kék Pelikan, a korra jellemző tárgykultúrával, kultikus számokkal a Kispál és a Borztól, a Bonanza Banzai-tól és a Hiperkarmától.

Az alkotás tavaly ősszel a tallini Black Nights filmfesztiválon mutatkozott be, a nemzetközi fogadtatással kapcsolatban a filmrendező a Magyar Nemzetnek korábban azt mondta: „Fantasztikus élmény olasz közönséggel ülni a moziban, akik mögöttem drukkolnak a főszereplőknek, hogy sikerüljön Hegyeshalomnál átlépniük az osztrák–magyar határt úgy, hogy nem buknak le a hamisított vonatjegyükkel. Soha nem gondoltam volna, hogy külföldön ilyen szinten érteni fogják ezt a filmet.”

A Kék Pelikan két éven belül a harmadik magyar mozikba kerülő animációs film: A Koyot négy lelke, Gauder Áron rendezése és A műanyag égbolt Szabó Sarolta és Bánóczki Tibor munkája után. Külön érdekesség, hogy az alkotók körülbelül egy időben végeztek animációszakon. A tendencia tehát a magyar animációs film új aranykorát feltételezi.

Kapcsolódó írásaink