Kultúra
Francia húsleves és lovagi szerelem
Anh Hung Tran filmje láttán mindenki éhes lesz, vagy sürgősen főznie kell, esetleg reménykedni kezd a szerelemben
A vietnami Anh Hung Tran korábban A zöld papaya illata és a Norvég erdő című filmeket rendezte, most pedig ezzel a francia szakácsművészetet és egy szerelem történetét egybeölelő alkotással hívta fel magára a figyelmet.
Az 1855-ben játszódó történetben egy jómódú francia nemes Dodin Bouffant (Bénoit Magimel) és szakácsnője, Eugenie ( Juliette Binoche) húsz éven át együtt főzik az Antonin Carême (1784-1833) által forradalmasított francia konyha receptjeit, sőt saját kompozícióik is vannak. Egymásba szeretnek, és láthatjuk, hogyan lesz belőlük játszótársból-alkotótársból férj és feleség.
Kapcsolatuk nem hagyományos patriarchális házasság, hanem két autonóm alkotó egyéniség kapcsolata, de mégis szerelem, amelyben a férfi maga fölé emeli a nőt, hogy a nő a tehetségét kibontakoztathassa, miközben alapvetően a férfi irányítja a hatalmas főzéseket, és végül meg nem tudnánk mondani, hogy a közös szenvedély művelésének boldog évtizedeiben végül is ki szolgál, és ki kit emel. Annyi bizonyos csak, ma is sokan vágynak ilyen szerelemre.
Nem fiatalok már, amikor egy pár lesznek, talán éppen ezért a férfi csodálatosan udvarol. Türelmes, tapintatos, figyelmes, és tisztelettudó, de azzal is tisztában van, mikor kell berúgni az ajtót, és megmutatni a benne lakozó ösztönösséget.
Közben pompás ételeket főznek, és pompás lakomákat esznek-isznak végig. A két sztárszínész mellett ott a harmadik sztár, Pierre Gagnaire Michelin-csillagos francia séf, akinek a főztjeit oly szemet gyönyörködtetően mutatja a kamera.
Antonin Carême, ahogyan az a filmben is elhangzik, a francia konyha máig legjelentősebb alakja, Párizsban, egy 12 gyermekes családban született. Egy városi éhínség idején az apja az utcán hagyta, de a gyermek már aznap este egy kifőzdében éjszakázott, és másnap munkába állt.
Innen tornászta fel magát a legelőkelőbb francia konyhákba, míg végül Talleyrand, a Napóleoni háborúk utáni béketárgyalások idején arra kérte a nagyszerű szakácsot, hogy a Párizsban tartózkodó külföldi tárgyaló feleket ételeivel kápráztassa el, ily módon elérve, hogy enyhítsenek a franciák számára a békefeltételeken, ami szerintük sikerült is.
Talán ennyiből is érzékelhető, hogy a szakács nem csak ételművész, hanem bizonyos fokig nemzeti hős is a franciáknál.
Carême egységesítette és egyszerűsítette a francia konyhát, ugyanakkor ragaszkodott a legjobb és legdrágább alapanyagokhoz, az idény jelleghez, és ahhoz is, hogy az ételekhez helyi termékeket használjon fel. Megalkotta a négy alapmártást.
Konyhája fontos étele a francia húsleves, a pot-au-feu, amelynek készítését a filmben is láthatjuk. Szemtanúi lehetünk annak is, hogyan készül Carême híres vou-au-vent-je vagyis „ szelek szárnyán” pástétoma, amelyet pillekönnyű leveles tésztában sütnek ki.
Látunk rombuszhalat is, amely tejszínes, fokhagymás, gyömbéres, borsos mártásban sül. Számunkra ez azért is érdekes lehet, mivel a paprikás magyar ételek elterjedése előtt ez a fajta mártásban sütés volt az egyik elterjedt elkészítési mód Magyarországon is. Például Mátyás király esküvői lakomáján is szerepel hasonló fogás, persze más fajta, hazai hallal.
A film első képsorain készülő lakomával Dodin Bouffant barátait várják, akik nem csak derekasan falatoznak, hanem az akkor már 25 éve halott Carême-et is méltatják, mondván, hogy utána is születtek nagy szakácsok és reformerek, de nála nincsen nagyobb azóta sem.
A pár szakácsművészetét azonban nem csak a barátok csodálják, hanem szolgálólányuk unokahúga, Pauline (Bonnie Chagneau-Ravoise) is hamar osztozni kezd az ízek iránti szenvedélyükben. Bouffant-t pedig egy szép napon egy keleti herceg is lakomára hívja, aki azzal hivalkodik, hogy nála egy napon három tálalás van, és mindegyik egy komplett lakoma pompás borokkal és különleges vadmadarakkal.
Bouffant hazatérve azt mondja Eugenie-nek, hogy gasztropárbajra hívja ki a herceget, amelyen mindössze egy előétel és egy desszert társaságában azt a húslevest indítja, amit ő kreált, és Eugenie nevét viseli.
A szakácsnő először aggódik, hogy a férfi vakmerően veszélybe sodorja magát, de aztán rájön, ahogy a néző is, hogy Bouffant szavainak igazi célja, hogy szerelme szakácsművészetét a herceg hivalkodó konyhája fölé emelje, és imádatát így fejezze ki a nő iránt. Ez pedig egy férfi dolga.
Nem csak a gyönyörűségesen fotografált ételekben gyönyörködhetünk tehát, sőt nem is csak egy Oscar-díjas és a egy Cesar-díjas színész közös játékában , hanem abban is, hogy mi mindent ki lehet fejezni ételekkel.
Egy alkalommal megkérdezi például az egyik vendég, hogy Eugenie, aki akkor már feleség, miért nem ül le soha közéjük, miért marad mindig a konyhában. A szakácsnő, aki feleségként is szakácsnő marad, azt válaszolja: Én azokkal az ételekkel beszélgetek önökkel, amiket megesznek.
A film szereplői az életük olyan mélységeit is képesek a legnagyobb természetességgel kifejezni, amiről a legtöbb ma élő ember elgondolkodni sem tud.
Manapság a városi emberek gyakran azt sem veszik észre, milyen évszak van. Sok utcában még fa, bokor sem nő, az emberek bezárkóznak a járműveikbe, és egyre megy, tél van vagy nyár. Az üzletben vásárlás közben sem derül ki, hiszen mindig kapható minden évszakra jellemező zöldség, gyümölcs, zöldfűszer.
A szenvedély íze című filmben azonban az idénynek megfelelően főznek, gyakran a kertből hozzák be a hozzávalót, maguk fogják, vagy hizlalják az ebédre szánt madarat, maguk pucolják meg a halat. Így aztán közvetlen a kapcsolatuk a természettel, az állatokkal, a növényekkel, a folyóval, a kerttel, az évszakokkal, az időjárással.
Ezért például hajlamaikról, szenvedélyeikről, az általuk szeretett dolgokról is képesek a természet analógiáin keresztül beszélni.
Dodin azt mondja: Az életünk őszén járunk. Eugenie azt feleli, ő az élete nyarán van, és azt szereti a legjobban, meghalni is nyáron akar. Dodinnak erre az jut az eszébe, hogy ő meg a kezdeteket szereti, az első esőcseppeket, az első hókristályokat.
És aztán látjuk, hogy Eugenie-nek és Dodinnek is az a sorsa, a végzete, az élete, a halála, ami a hajlama, amit szeret, amit követ.
Ebben is, ahogy a filmben végig, szervesen találkozik kelet és nyugat, tapintható, ízlelhető, eleven, lüktető élet, szépség, költészet, történelem, filozófia és metafizika.
A szenvedély íze (Le passion de Dodin Bouffant) 2023
Francia romantikus történelmi film – 132 perc
rendezte: Anh Hung Tran
9/10
