Amikor a helyére kerül a kirakós utolsó darabja – interjú a While She Sleeps énekesével

– Hogy kezdődött minden? Hogyan fogalmazódott meg benned, hogy a zenével szeretnél foglalkozni?

– A grunge stílusával kezdtem a zenei pályafutásom a nagyszüleim garázsában 14 éves koromban a bátyámmal és néhány barátommal, akikkel egy utcában nőttünk fel. Nagyon sok átdolgozást készítettünk, ami egyértelműen nagy szerelem volt. Emellé párosult a gördeszkázás iránti rajongásom is, ami egyértelművé tette, hogy milyen közösséghez fogok tartozni. És ezzel megpecsételődött a sorsom.

– Hogyan alakult meg a banda, illetve te hogyan csöppentél bele?

– A zenekar már jóval előttem megalakult, Mat, Sean és Sav együtt még az iskolában a legtöbbször együtt gyakoroltak, Aarran pedig közeli barátja volt a bandának, és csak pár évvel később kezdett el basszusgitározni. A zenekar 2006-ban megalakult, de 2009-ben az énekes kilépett, és így szükségük volt egy énekesre. Így jöttem én a képbe. Jó pár év barátság után csatlakoztam hozzájuk, mert mindig is tudtam, hogy a bandában minden megvan, ami ahhoz kell, hogy kitörjenek a hétköznapi szürkeségből. Amikor csatlakoztam, mindannyian úgy éreztük, hogy a kirakós hiányzó darabja végre megvan, és azóta is ugyanaz maradt a felállás.

– Miért pont metalcore?

– Amikor csatlakoztam a bandához, az Egyesült Királyságban rengeteg metalcore-t és death metált hallgattak az Államokból. Minket pedig az olyan bandák közös szeretete kötött össze, mint a Darkest Hour, Thrice, Killswitch Engage, Unearth, August Burns Red, The Black Dahlia Murder és a hozzájuk hasonló hangzású bandák mind hatalmas inspirációt jelentettek a számunkra. Azóta persze az ízlésünk fejlődött és változott is, most perpillanat mindannyian különböző műfajokat hallgatunk.

– Mi a dalaitok fő mozgatórúgója, központi eleme?

– A múltban már sok témát és érzelmet megjelenítettünk a dalainkban, például politikai álláspontot, az önálló küzdelmét az embernek, hogy értékesnek érezze önmagát. Ezeknek a megjelenítése a szövegben köszönhető az, hogy nemcsak az Egyesült Királyság, de az egész világ együtt tud érezni azzal, hogy az adott időben hogyan érezzük magunkat.

A dalaink nagyon jó alapot adnak arra, hogy nyíltan tudjunk beszélni a tapasztalatainkról és nézeteinkről. Hatalmas előny továbbá a költői szabadság, ami még pluszban egy sajátos értelmezést kölcsönöz az embereknek, ami mindig fontos számunkra. Épp ezért mindannyian más-más szerepet vállalunk, és segítjük egymást a lemezek megírásában. Mindenki kiveszi a részét a zenei és szöveges részekből.

– Milyen bandának tartjátok magatokat? Mit képviseltek?

– Azt hiszem, mi olyan zenekar vagyunk, amely kiállta az idő próbáját, túljutott súlyos válságokon, személyes küzdelmeken. Mi sohasem féltünk kockázatot vállalni, mindig saját magunkat adtuk, külső menedzsment és kiadók nélkül, mindig kimondtuk a véleményünket. Ráadásul folyamatosan albumról albumra tanulunk, hiszen van egy odaadó rajongótáborunk, mely által magabiztosak lehetünk és élvezhetjük az írási folyamatot. Azt hiszem, jelenleg sokak számára fontos zenekar vagyunk ebben a műfajban.

– Milyen fejlődésen, változáson mentetek keresztül?

– Azt hiszem, amikor először „berobbansz” mint zenekar, akkor valójában az ismeretlen felé tartasz, mert nem lehet tudni, hogy mi lesz a történet folytatása az első pár album után. De szerencsére most már egy olyan zenekarrá nőttük ki magunkat, amely nem szorítja magát egy skatulyába, ahol mindig ugyanaz a nóta szól. Nem, mi szeretjük a rajongókat lázban tartani, hogy ne lehessen előre tudni, mi következik.

Folyamatosan kísérletezünk a hangzással és a szövegekkel, minden lemezzel változtatunk. Épp ezért kijelenthető, hogy mi már nem ugyanaz a zenekar vagyunk, mint amikor elkezdtünk együtt játszani. Az évek során bebizonyítottuk, hogy izgalmas módon tudunk változtatni a dolgokon, miközben megtartjuk azokat az elemeket, amelyek minket tesznek azzá, ami vagyunk... soha nem írjuk meg kétszer ugyanazt a lemezt, mint sok más zenekar. Egyediek vagyunk, amit már sokszor bebizonyítottunk.

– A dalaitokban többször is szó esik arról, hogy fontos, hogy megnyíljunk, hogy figyeljünk önmagunkra. De ugyanakkor arról is, hogy hogyan érzünk, és hogy bizonyos érzelmek és érzések hogyan hatnak ránk, mint emberekre. Miért fontos ez?

– Az évek során megtanultuk, hogy fontos, hogy megnyíljunk egymásnak, a családunknak és a barátainknak. Azt hiszem mindez az ezen az úton töltött kemény életből ered, és talán abból, hogy gyakran nehéz körülmények között, rossz élethelyzetben találtuk magunkat. Akkor jött a felismerés, hogy fontos, hogy ezt kifejezzük mások számára, mert aki hallgat minket, az talán megértheti, hogy bizonyos fokig néha mindannyian egyformák vagyunk, és néha mindannyian ugyanazokat az érzelmeket érezzük.

Ez a mi platformunk, ahol bizonyos dolgokat jobbá tehetünk, és szeretnénk azt hinni, hogy ezzel megérinthetünk másokat, és segíthet nekik abban, hogy kevésbé érezzék a magány mindennapos kínzását, hogy segíthet tájékozódni ebben az őrült világban, valamint a saját érzéseikben és gondolataikban.

– Gyakran hallani a negatív spirálról is, amibe belekerül az ember. Közben pedig arról is beszéltek, hogy senki sincs egyedül. Esetleg van valamilyen személyes tapasztalatotok a negativitás börtönéről?

– Be kell vallanom, nekem sok negatív gondolatom és érzésem a megbántottságból eredt. Néhány emlékből kiindulva az életembe lassan beférkőzött az önbizalomhiány és az imposztor szindróma, de az, hogy megnyíltam, hogy az alkohollal és a drogokkal leálltam, kézbe vettem a személyes problémáimat, segített, hogy tisztábban lássak. Az, hogy ezzel foglalkozzak, rengeteget segített nekem az elmúlt néhány évben, hogy eggyé váljak önmagammal és rendbe hozzam a dolgokat.

Nem tudok eléggé hálás lenni azért, hogy visszatértem önmagamhoz, hogy már nem vagyok részeg. És ahelyett, hogy gyáva módon elrejtőztem volna életem negatív aspektusai elől, amelyeket nagyrészt a saját cselekedeteim és viselkedésem okozott, felvettem azt a bizonyos kesztyűt, és „elrendeztem a számlámat”. El sem hinnénk, mennyi ember érzi ugyanezt, de a beszélgetés, a meghallgatás és az út megtalálása, hogy lehetővé tedd magad számára, hogy feldolgozd és kilépj ebből, mindig jó dolog. Bármilyen sötétnek is látod a helyzetet.

– Milyen célotok van a dalaitokkal?

– A zenénk célja egyszerűen az, hogy összehozza a hasonló gondolkodású embereket egy pozitív üzeneten keresztül, amely a negatívból a pozitívba áramlik át egy olyan közösségben, amely megérti és meghallgatja őket. Természetesen az is célunk, hogy az emberek közben jól érezzék magukat, hallgassák a zenénket a riffekkel, a fantasztikus gitárokkal, az éneklős betétekkel és súlyos hörgésekkel... Azt hiszem, ezt már sikerült elérnünk! Épp ezért szeretnénk köszönetet mondani mindenkinek, aki szemmel és füllel hallgatja a While She Sleepst, és támogatnak bennünket. Sok szeretettel várunk mindenkit a budapesti koncertünkre!