Kultúra
Elmaradt a happy end Gózon Gyula életében
A huszadik század egyik legnépszerűbb magyar színésze négy évig rákosligeti háza padlásán bujkált
A huszadik század két kiemelkedő, haláluk után is rendkívül népszerű színésze Kabos Gyula és Gózon Gyula nemcsak kollégák voltak, hanem sírig tartó barátok is. Az 1885-ben Érsekújváron született Groszman Gyula és az 1887-ben született Kann Gyula sorsa, pályafutása sokban hasonlított, sőt még dacos kitartásuk is abban, hogy színészek akarnak lenni.
Kabost az apja, Kann Zsigmont próbálta pofonokkal lebeszélni a színészi pályáról, Gózont pedig tanára Esztergomban. „Amikor második reálista voltam, Nagy tanító úr igyekezett kipofozni belőlem a színészetet… Minden óra előtt végig kérdezte az osztályt, hogy ki mi akar lenni… hát engem mindég utoljára hagyott. Hát te mi leszel? – adta fel a kérdést nekem. – Színész! – feleltem, és az arcomat odatartottam a tenyere alá. Mert ilyenkor kijárt a pofon” – mesélte Gózon 1930-ban, a Délibáb riporterének.
A színiiskolák elvégzése után a két Gyula a délvidéki színikerület tagjaként ismerkedtek meg egymással, és hasonló sorsuk és azonos világfelfogásuk miatt is kialakul közöttük szoros barátság, amelyet csak elmélyít a mindennapos színházi robotolás.
A Színészkönyvtár írása szerint együtt járnak szórakozni, sőt ha épp egyiknek máshová vezet jó sorsa, húzza a másikat magával. Amikor 1906-ban Gózon Nagyváradra szerződött Kabos még jó ideig járja társulatával a Délvidéket, de jó barátja kijárja számra nagyváradi szerződtetését. Így hát 1910 őszétől fogva ismét együtt a „két jómadár”, ahogy emlegetik őket városszerte. Híres ugratások, tréfák, kávéházi ribilliók, egymás rászedései, mind-mind a két jó barát azóta legendássá váló zajos történetét öregbítik. Ezernyi színházon kívüli mókázásuk híre megtölti a nagyváradi újságok különféle rovatait
Ez a baráti segítség Budapesten is folytatódik, sőt egyre többször szerepelhetnek együtt a filmekben. Első közös nagy sikerük az 1931-ben forgatott Hyppolit, a lakáj, amelyben először úgy volt, hogy Gózon játssza Schneider Mátyás vállalkozó szerepét, de Székely István rendező látta egy kabaréban Kabos Gyulát, így ő lett minden idők egyik legsikeresebb magyar filmjének a főszereplője, míg Gózon Makács úr szerepében nyújtott felejthetetlen alakítást. Mindkettőjük számára ez a film hozta el az országos ismertséget.
Gózon karakteres alakja az állandó derű egyik biztos forrása a filmvígjátékokban, ezért 1931 és 1940 közötti aktív időszakában több mint negyven magyar filmben játszott, többnyire karakterszerepeket. A harmincas évek filmgyártóinak receptje a biztos kasszasikerre az volt: a történet tulajdonképpen mindegy, csak legyen benne Kabos, Gózon, Ráday, Jávor, Erdélyi Mici és még néhány szép magyar színésznő.
Kabossal ellentétben Gózonnak az vágya is teljesült, hogy drámákban is szerepelhetett, mert feleségével, Berky Lilivel együtt 1935-ben a Nemzeti Színház tagjai lettek. Klasszikus és modern drámákban, vígjátékokban várják jelentős prózai feladatok. Játszik például az egymást követő két Hamlet-felújításban is, előbb az első sírásót, később Ofélia szószátyár apját, Poloniust formálja meg. Vackort, a híres shakespeare-i mesterembert is életre kelti a „Szentivánéji álom” előadásában.
Zsidó származása miatt Kabos 1939-től nem szerepelhet sem színházban sem filmben, s a fasizmus elől feleségével az Egyesült Államokba menekült. Gózon csak 1941-ben került tiltólistára, viszont jó barátjával ellentétben nem hagyja el az országot, hanem négy évig rákosligeti házukban bujkál, ráadásul nem is egyedül, hanem hat sorstársával. A ház padlásának egy erre kialakított részében húzzák meg magukat, és a felesége gondoskodik róluk.
Takács István, a legendás színikritikus írása szerint egyik szomszédja a Szálasi-hatalomátvétel napján felkeresi Berky Lilit, és felajánlja saját házának egyik zugát, ott Rákosligeten, amit el is fogad Gózon. A história szerint ez a szomszéd aktív nyilaskeresztes tisztként működik ezekben a hónapokban, és sok sötét dolog fűződik a nevéhez, miközben házában bújtatja és élelmezését intézi a neves színművésznek. Aztán a háború után, amikor bíróság elé kerül ez a szomszéd, Gózon megmentését használja enyhítő körülménynek. Hiába. A mérlegelésnél kevés a jó a sok gonosztetthez képest.
Ötvenkét hónap kényszerszünet után, Gózon 1946. január 16-án ismét színpadra léphetett a Nemzetiben, ahol a következő években pályafutása csúcsára ért. A háború után is a filmgyártás egyik legtöbbet foglalkoztatott művésze maradt, olyan sikerek fűződnek a nevéhez, mint a Civil a pályán (1951), az Állami áruház (1952), az Én és a nagyapám (1954), a Felmegyek a miniszterhez (1961) vagy a Nem ér a nevem (1961).
A színészek körében rendhagyó Gózon Gyula családi élte, mert 1917-ben vette feleségül Berky Lili színésznőt, akivel boldog házasságban élt, s több filmben, színdarabban is együtt játszott. Az utolsó közös fellépésük 1955-ben a József Attila Színházban volt, ahol színre vitték Csiky Gergely nagyszerű színművét, A nagymamát. A főszerepet Berky alakította, az öregecske, széptevő Örkény bárót pedig meghívott művészként Gózon. Ezzel a nagyszerű jutalomjátékkal ért véget a színész házaspár közös fellépése, mert Berky Lili 1958. február 5-én meghalt.
Az akkor 73 éves férj ugyan tovább élt, de felesége halála annyira megviselte, hogy lélekben ő is meghalt. Az egyedüllét okozta keserűség, öregséggel járó terhek, majd az egyre súlyosabb betegség és erőtlenség lassan teljesen elszigeteli a világtól.
Gózon kilenc évvel a halála előtt, 1963 őszén szerepelt utoljára a Nemzeti Színházban, Shakespeare Machbeth című drámájában az angol orvos parányi szerepét játszotta. A kollégák visszaemlékezése szerint az előadás előtt lázas izgalommal toporgott az öltözőjében, majd átcsoszogott a szomszédos öltözőbe, ahol a címszerepet játszó Sinkovits Imre készülődött. Kezében szorongatta az összegyűrődött szerep gépelt papírosát, azt az egyetlenegy oldalt. Sinkovits magához ölelte, majd újból és újból átvették a néhány mondatos szerepet. Egy nagy színész elveszítette a talán legfontosabbat: a memóriáját.
A feleségével 1935-ben vásárolt rákosliget családi házában újabb csapás érte a hetvenes évek elején, eltartói eladták a házát, s egy lakótelepi bérház negyedik emeleti lakásba költöztették, ahol új otthona, inkább börtöne, egy kétszer három méteres kis szoba lett.
Világosabb pillanataiban felismert embereket, de aztán a következő pillanatban visszazuhant a belső csöndjébe. Egyszer véletlenül nyitva maradt a bejárati ajtó, és ezt kihasználva az idős színész kiszabadult a fogságából. Eltartói mindenhol kereseték, bejárták a környező utcákat, de sehol sem találták. Visszatérve a bérházba, egy fájdalmas éneket halottak a pincéből. „Nem tud az írni, aki küldte / Mert aki küldte, már nem él…” – Bagó dalát énekelte Gózon a pincében, egy farönkön ülve.
Egyre homályosabb számára a való világ, egyre többet beszélget Lilikévek, barátjával, Gyulával, majd 1972 októberében követi őket, átlép az élet és halál láthatatlan határmezsgyéjén.
Még ép elmével készített mérleget életéről 1960-ban: „Nem tudom, igaz-e, hogy ha az ember elmegy majd innét, valahol odalent, vagy odafent megkérdezik: Mit csináltál? Hát, ha igaz, én ezt felelem majd: Nagyváradon voltam négy évig, Ady Endre, Juhász Gyula, Emőd Tamás, Dutka Ákos társaságában. Játszottam Sasfiókot, énekeltem Luna grófot, táncoltam operettben, játszottam drámát, tragédiát, vígjátékot, daloltam magyar nótát. »Ne hagyjátok a magyar dalt« – ezt mondta itt, a Nemzeti Színházban egyszer Blaha Lujza a feleségemnek; tudják-e, milyen szép az, hogy Kidőlt a fa mandulástul? Szóval, játszottam, játszottam mindig és mindent… szeretem az embereket és boldog vagyok, mert érzem, hogy ők is szeretnek. De a függöny lefelé szalad. Tudom én. De szép volt az egész!”
Gózon Gyula
Született:
1885. április 19. Érsekújvár, elhunyt: 1972. október 8. Budapest
Felesége: Berky Lili színésznő (1886–1958), házasok 1917–1958 (haláláig)
Színészi pályafutása:
1902–1906: Polgár Károly színtársulat tagja Délvidéken
1906–1910-ig: Nagyváradon játszik
1914: filmezni kezd – életében 90 filmben játszik
1917-ben házasságot köt Berky Lili kolléganőjével (annak haláláig tartóan)
1919: feleségével megalapítja a Muskátli Kabarét
1920: a Király Színház tagja
1927–1929: a Belvárosi Színház tagja
1929–1935: az Új Színház tagja
1935–1941: a Nemzeti Színház tagja
1941–1945 – nem léphet színpadra, bujkál
1945–1972 – újra a Nemzeti Színház tagja
2003: megalakul a Gózon Gyula Kamaraszínház Rákosligeten
2005. április 30-án: szobor őrzi emlékét Rákosligeten, egykori lakóházánál
