ÉS AKKOR 8. – Beszélő

A Klebelsberg-időkben épült, a katolikus templom mögötti iskolában dolgoztam. A szomszédban, egy valamikori hatalmas sváb ház hátsó traktusában kaptunk lakást. Az utcára néző részen a tanácstitkár lakott. A másik szárnyban rendőrség volt, ott ült Dávid Kálmán törzsőrmester, volt még az őrsön egy kisebb fogda is. Mindennek csupán azért van jelentősége, mert később, amikor mindenféle ismerősök és barátok jöttek látogatóba, táskájukban a tiltott irodalommal, mindig óvatosan sandítottak be a kék-fehér rúd melletti rendőrségi ajtón.

Akkoriban elég világosak voltak a frontvonalak. Az, aki nincs ellenünk, az velünk van kádári lózung nem érvényesülhetett azokban a körökben, ahol én mozogtam. Nem tekergettük kacsintgatva a szavakat, tudtuk, hol állunk. Szemben álltunk. Szemben a hatalommal, a tanácsházával, az MSZMP kultúrembereivel. Ez némelykor veszélyes is volt. A lengyel katonai diktatúra bevezetése után sokkal óvatosabban mozgott a magyar ellenzék, mint korábban. Megölték, Jerzy Popieluszko atyát, bezárták a Szolidaritás vezetőjét, Lech Valesát, a gdanski villanyszerelőt, meg egyáltalán, a lengyel szakszervezeti mozgalom piros-fehérjét is veszélyes volt megvillantani.

Jött tehát a rendőrségi udvarba a Beszélő. Annyi idő nem telt el azóta, hogy ne tudnánk, miről van szó. Az úgynevezett demokratikus ellenzék, a másként gondolkodók Budapesten előállított kiadványáról beszélünk. Többek között Kis János, Kőszeg Ferenc, ifjabb Rajk László, Haraszti Mikós és később Demszky Gábor állt a stencilezett lap mögött. Hogy a kommunista hatalom mennyiben engedte, pontosabban tűrte a Beszélő működését, arról annyit mondhatunk, hogy látványos ellenvetése nem volt. Vígan működhetett a belvárosi Galamb utcában a szamizdatbutik, Demszky Gábor elég vidáman és sorozatban menekülhetett az őt üldöző rendőrök elől a Trabantjával. Az eseményekről néhány perc múlva, szinte élő adásban számolt be a Szabad Európa Rádió. Különösebb kapcsolatot a hatalom és a Beszélő-kör között nem kerestünk. Amit minderről jóval később, leginkább 1994 után erről megtudtunk, inkább érdekes volt, mint megdöbbentő. Kádergyerekek, városi balliberálisok látványkonyhája.

A Beszélőben voltak irodalmi jellegű fogalmazások is. Elbeszélések, regényrészletek és költemények. Az utóbbi adott számomra a többi íráshoz mérve értéket, a versek közül is Petri György írásai fogták meg a figyelmemet.

Petri már csak azért sem volt ismeretlen, mert a Mozgó Világban is rendszeresen szerepelt. 1983, a Mozgó szétverése után természetesen az új lapban ő sem publikált. Petrivel személyesen nem találkoztam, fiával, Petri Lukács Ádámmal többször az Élet és Irodalomban, aztán Zsámbékon is, ahol házat akart venni.