Értelmetlen támadás a művészet ellen

– Miért alakult ki a botrányos helyzet?

– Érkezett egy megkeresés a bemutató előtti csütörtökön az amerikai ügynökségtől, amelyben azt írták, hogy amennyiben nem tudjuk lecserélni a fehérbőrű színészt színesbőrűre, abban az esetben nem tudnak hozzájárulni a darab előadásához. Még egy lehetőséget kínáltak, hogy egyáltalán ne használjunk sminket a színes bőrű szereplőt alakító színésznél, ám ezzel dramaturgiailag tennénk tönkre a darabot. Erről mi azt gondoltuk, hogy 2016 óta játsszuk így az előadást, és akkor semmi baj nem volt vele. Ugyanígy most sincs vele semmilyen baj, ahogy a szerző megírta, azt követve a legjobb tudásunk szerint állítottuk színpadra. Itt tartunk pillanatnyilag.

– Az előadás óta érkezett valamilyen észrevétel?

– Hivatalos értesítést a múlt hétre jeleztek, de egyelőre nem érkezett meg. Ezt egyébként mi kértük, mert tiszteljék meg annyira a színházat, hogy ne e-mailben adjanak utasításokat. Írják le egy hivatalos levélben, hogy milyen problémájuk van, és ha ennek mi nem tudunk megfelelni, akkor milyen szankciókat kívánnak alkalmazni. Egy rendkívül udvarias levélben kértük, hogy tegyék hivatalossá az ügyrendet, és ez azóta nem érkezett meg.

– Találkozott korábban már hasonló esettel itthon?

– Nem hallottam még ilyenről, ezért nagyon meg is lepett, főleg annak a fényében, hogy ez nem egy új darab, itt játsszuk hat-hét éve. Először azt hittem, hogy a kollégáim viccelnek velem, de kiderült, hogy ez véresen komoly, az e-mailek itt vannak előttem.

– Ez az megközelítés hová vezethet?

– Szerintem nálunk sehova. Mi megpróbáljuk az írókat annyira tisztelni, hogy az általuk papírra vetett gondolatokat igyekszünk a színházban előadni a saját tudásunk és adottságaink szerint. Innentől fogva ebben az országban olyan darabokat előadni, amelyben színes bőrű művész szerepel, meglehetősen nehéz feladat lesz. Ráadásul én annak a híve vagyok, hogy válogassunk tehetség alapján, ne bőrszín, vallás vagy politikai álláspont alapján. Ne vegyék el a lehetőséget tehetséges színészektől, mert az egy sehová nem vezető út lenne. Ha valaki kitalálná, hogy csak bőrszín, valamilyen vallás vagy nemi indentitás alapján lehet bizonyos szerepeket eljátszani, az a színház, a művészet halálához vezetne. A színház maga az átváltozás művészete. Ez egy teljesen értelmetlen támadás a művészet ellen.

– Nyugaton már komoly jelei vannak ennek a megközelítésnek, hiszen azt már rögzítették, hogy a jövőben az Oscar-díjak esetében milyen politikai szempontokat vesznek figyelembe, ahogy már filmre vittek színes bőrű angol királynőt is. Kötelezővé válhat a színházakban a történelem átírása?

– Tényszerű, hogy klasszikusokat tiltanak be, mint az Elfújta a szél, vagy regényeket, meséket írnak át. Megcsúfolják azokat a szerzőket, akikkel ezt megteszik. Nem látom kik ezek, nem látok arcokat, csak mozgalmakat. Azért, hogy milyen volt a rabszolgasors az Egyesült Államokban, viszonylag kevés vezekelni valót érzek magamban, hiszen én nem raboltam milliószámra embereket a hajófenékhez láncolva, és tartottam rabszolgaként őket, nem raboltam ki országokat, amelyeknek a kincseit utána büszkén mutogattam a múzeumomban. Akinek emiatt elszámolnia valója van a lelkiismeretével, az számoljon el! De ezért a Kárpát-medencét vagy a művészetet büntetni, eléggé felháborító. A normalitásnak is meg kellene jelennie ebben a világban, mert ha ez az őrület megy tovább, akkor tényleg nem az lehet a legjobb színész vagy színésznő, aki azt megérdemelné, akkor csomó mindenkit és mindent ki fognak zárni. Ha kvótarendszerek szerint fogják értékelni az életünket, akkor pont a liberálisok mondanak önmaguknak ellent, hiszen a művészi szabadság, a szólás- és véleménynyilvánítási szabadság ellen küzdenek. Annak még soha nem volt jó vége, amikor kvótarendszereket állítottak fel, vagy embereket listáztak.

– Az ügy kirobbanása óta érte már támadás, vagy kapott esetleg bíztatást?

– Sok biztatást kaptam, nem lettem volna szomorú, ha néhányan nem csupán névtelenül, de nyilvánosan is kiállnak mellettem, de ehhez még nem vagyunk elég bátrak. Fenyegetést nem kaptam, de ebben az ügyben elég nehéz megszólalni a liberális oldalról, hiszen a saját ideológiájukkal mennek szembe. A konzervatív oldalon pedig még mindig a fortélyos félelem igazgat minket a balliberális túlsúlytól, ami a művészetben jelen van. Azt gondolom, hogy nem kell mindig mindentől megijedni, ilyen ügyekbe kell aktívan beleállni, amikor nem csak a saját szabadságunkat próbáljuk megvédeni, hanem a művészi szabadságot is, a normalitáson belül tartani a világot az abnormalitással szemben.