Kultúra
A királyné dombérozó mulatsága és az emlékezettel teljes ország
A Bánk bán nyílt próbáján jártunk a Nemzeti Színházban
Emlékeztetett arra is, hogy a valós történelmi esemény – vagyis II. András halicsi hadjárata, illetve Gertrudis meggyilkolása – idején (1213. szeptember 28.) a királyné mindössze 28 éves volt.
Többnyire elfelejtjük, hogy a középkori társadalom mennyire fiatal volt. Az elmúlt évtizedek Bánk bánjaiban Gertrudist általában ötven-hatvanéves színésznők alakították. De a mostani előadás szereplői túlnyomórészt fiatalok – hangsúlyozta Vidnyánszky Attila.
Azt is megtudtuk tőle, hogy őszre tervezi ennek a nagyon komplex előadásnak a bemutatóját. Ez alkalommal köszöntötte a színház nevében a Gertrudist alakító Ács Esztert, abból az alkalomból, hogy a színésznő március 14-én átvehette a Jászai Mari-díjat, Kristán Attilát pedig, Tiborc alakítóját, mint Magyarország új Érdemes művészét.
Katona József maga is mindössze 27 éves volt a mű megírása idején. A Kisfaludy Társaság ikonikus bordó könyvsorozatában megjelent nemzeti drámánk előtt Hevesi Sándor előszavában kiemelte, hogy Katona József művében szerencsésen ötvözte az antik görög drámát és a shakespeare-i drámai hagyományt.
Amikor az országjárásból álruhában hazatérő Bánk (Berettyán Sándor) a nyitójelenetben megáll a királyi város vaskapuja előtt, egyszerre vagyunk görög, shakespeare-i és magyar középkori helyszínen.
De az előadás nemcsak a színháztörténeti hagyományokat ötvözi, hanem például a néptánc is szerepet kap, sőt hallhatunk technozenét, továbbá John Lennon híres dalát, a Let it be-t – németül, amelyre legényest táncolnak a békétlen magyarok, és a maga dramaturgiai helyén felcsendül a House of the Rising Sun című örökzöld dal is.
Olykor szövegtörmelékeket hallunk újra meg újra az emberi hangok és gépi zajok közé ágyazva. Például többször elhangzik ez a mai ember képzeletét megmozgató nyelvi fordulat: a királyné dombérozó mulatsága. Látjuk is azt a mulatságot, ami körül ott van mindenki, akinek ez a mulatérozás nemigen tetszik. A mondataik, az érzelmeik körbefutják, bekerítik a tivornyázás terét.
A néző nemcsak érzelmeket, szavakat kap, térben is ott áll előtte a helyzet: a magyarok háttérbe, a peremre szorulnak a merániak javára, míg a király idegen földön hadakozik, a jobbágyok nyomorognak, lopni kényszerülnek, de a királyné (Ács Eszter) mulat, az öccse, Ottó (Hercegh Péter) meg tervet sző, hogy az ország a király után első emberének feleségét elcsábítsa.
Az előadás látványvilága is plurális. Látunk stilizált középkori viseleteket, népi viseletet, a kislányokon olyan fehér ruhát, amelyet manapság elsőáldozáskor viselnek, és Gertrudis pedig megtartotta a divatos nadrágját a korábbi Bánk bán előadásokból.
Gazdag jelképi világ jelenik meg a színpadon. A két oldalt szövőszékeken dolgozó szövőnőket meg most még csak oda kellett képzelnünk, de például a templomi festett üvegablakokat, amilyenek az oltárok mögött szoktak lenni, és amelyekre az előadáson felmásznak az áldozatok, hogy kereszt alakban megálljanak, már most is látható. Nagyméretű kard is megjelenik a kellékek között különféle helyzetek, szerepek, lelki állapotok érzékeltetésére.
Katona József nyelvezetének, képeinek, hangulatainak, érzelmeinek, számtalanszor újraalkotott emberi kapcsolódásainak gazdagsága lenyűgöző, de mindezekhez hasonlóan izgalmas, ahogy egy látványban vagy akár dalban felfedezzük, hogy ezeket mind a különleges nyelvi erejű drámai szöveg ihlette. A rendezés ilyen érzékeny módon is képes Katona nyomába eredni, és hűen követni a mű törekvéseit.
Gertrudis élvezi az életet és a hatalmat, de nincsen tisztában azzal, hogy ennek mások fizetik meg az árát. Gertrudis azt hiszi, hogy jó királynéja magyaroknak és merániaknak egyaránt, és nincs félnivalója. Öccse, Ottó gyáva, határozatlan, felelőtlen, gyilkos. Gertrudis el akarja távolítani az udvarból, de Ottónak egy nap is elég, hogy jóvátehetetlen kárt okozzon.
Gertrudis játszik az emberekkel, mint a bábukkal. Ő akarta, hogy Melinda is az udvarban éljen, de amikor Ottót kikosarazza Bánk felesége, a királyné bujtogatja a testvérét az aljas tettre, mondván, hogy ha megtörténik, akkor a becsületét vesztett Melindát elzavarhatja az udvartól.
Melinda (Barta Ágnes) szép és ártatlan, olyan, amilyennek régen gondoltuk az ártatlan lányokat, mielőtt rájöttünk, hogy mindenkinek az életéért kell futnia a pandémia és a gazdasági válság idején.
Vagy még régebben, ahogy gondoltuk az együttérző, nyílt viselkedést egy szabad országban.
Bánk alakjáról sokszor megírták már, hogy nem olyan erős, mint a darab más figurái. De Bánk az, aki mindenhol ott van, mindent meglát, megles, meghall, mindenkihez kapcsolódik. Amikor Tiborccal beszél (Kristán Attila), Tiborc nála erősebbnek látszik, mert csak a maga dolgáról szól, Bánk csak félig van jelen, mert minden másra is gondol.
A bevezetőben Vidnyánszky Attila arról is beszélt, hogy nemzeti drámánk mindig aktuális, ma is az.
De hozzátehetjük, hogy nemcsak a problémák aktuálisak így vagy úgy, hanem a magyar történelem is, amelyet mi, magyarok kódként hordozunk magunkban. Hiszen annyi sok várunk, templomunk, szobrunk nem áll már, vagy nem tartozik hivatalosan az ország területéhez, de mi akkor is magunkban hordozzuk, emlékezünk, és a jelenünkhöz tartozik. Ez a lelki ország, ami igazán meghatároz, és összeköt bennünket, és ez az emlékezettel teljes ország jelenik meg a Bánk bánban is.
Az előadás abban a tekintetben is átlépi a szokásos színházi kereteket, hogy olyan jelenetet is láthatunk majd, ahol véres gyilkolászásba torkollnak a merániak és a magyarok közti problémák, mielőtt Gácsországból hazaérkezne a király.
Eddig a pontig láthattuk az előadást, amely, mint Vidnyánszky Attila elmondta, még nincs teljesen készen. Azt azonban így is láthattuk, hogy kiváló színészi alakításokban, különleges látványosságban bővelkedik az előadás, hangi világa is páratlanul összetett.
Lehetséges, hogy ez az előadás olyanoknak is tetszeni fog, akik eddig nemigen merészkedtek el egy kőszínházba klasszikus magyar darab megtekintésére.
