Kultúra
Eternal Yorick és Antal Csaba
A világhírű díszlettervező utazókiállítása a Műcsarnokban
Mint ahogyan Antal Csaba is tervezett színházi díszletet, operai színpadképet Európa szinte minden nagyobb színházzal vagy operaházzal bíró városában. No és jó néhány helyen a tengeren túl is. A színházba járók egészen biztosan találkoztak már néhány megvalósult tervével, mondjuk, a Katona József Színházban, a Nemzetiben vagy éppen a közelmúlt vígszínházi premierjein; vagy Szolnokon, esetleg Szegeden, no és Székesfehérváron is. És akkor még nem is említettem az Operaházat, ahol 1992 és 2007 között valósíthatta meg színpadi elképzeléseit.
Az 1950-ben, Budapesten született Antal 1975-ben kapta meg építészmérnöki oklevelét, de egyből a színház világa felé fordult. A döntés talán egy kocsmai beszélgetésnek is köszönhető, amelynek folyományaként Gazdag Gyula rendező Kaposvárra hívta, hogy tervezzen ott díszletet neki. És akkor egyszer csak megnyílt számára ez a világ olyannyira, hogy meg sem állt Prágáig, ahol 1977 és 1979 között a nagyhírű Josef Svoboda díszlettervezői kurzusára iratkozott be. Svoboda ekkor már világszerte ismert tervező volt, Japántól az Egyesült Államokig dolgozhatott, és megosztotta tapasztalatait tanítványaival, sőt, feladatokat is adott nekik.
Így készíthetett a hetvenes évek végén Antal Csaba díszletet egy genfi Don Carlos-előadásra, talán ez volt az első „vendégmunkája” is, amelyet, mint már tudjuk, számtalan követett, és követ a mai napig is. Prága után még a párizsi Sorbonne szakirányú képzését is látogatta, de még a külföldi megbízások előtt meghatározó volt Antal életében 1980 és 1987 között a Szolnoki Szigligeti Színházban, majd 1987-től 1990-ig a fővárosi Katona József Színházban elvégzett munka, amellyel ismertté, névvé vált a szakmában, és így megmutathatta tudását, és a művészszínház iránti elkötelezettségét. Ezután indult be az operaszínpadokon végzett munka, no és a Színművészetin való tanítás is.
Egy elképesztően gazdag életpálya áll tehát előttünk, amelyet meglehetősen nagy feladat is egy ilyen utazókiállításba belesűríteni. Talán egy gazdagon illusztrált, vaskos album, egy „életkönyv” lehetne a tökéletes megoldás, nem véletlenül lett hát a Lifebook Csaba Antal a tárlat alcíme. A kiállítás bejáratánál mindjárt egy óriási Yorick-koponya állít meg minket, amivel a Vígszínház 2017-es Hamletjében találkozhattunk. Mégpedig ifjabb Vidnyánszky Attila kezében láthattuk, az Eszenyi Enikő által rendezett, nagysikerű darabban (amelynek színpadképéről éppen Szegő György, a Műcsarnok művészeti igazgatója írt cikket a Theater Online felületére).
Az utazókiállítás gerincét azok a lapozható előadásfotók adják, ahol a színészek az Antal Csaba által tervezett díszletekben teszik a dolgukat. De ne ijedjünk meg, van itt más is, többek között jó néhány színpadképmakett, köztük az 1982-es, szolnoki Ványa bácsié, ahol Antal ötletesen, üvegmosó kefék és moha felhasználásával készítette el a fenyőfákat. Mint ahogy megvalósult díszletei, ezek a makettek is igényesen kivitelezett munkák. Nem is hagyott fel készítésükkel, hiszen a kiállításon még láthatjuk A vágy villamosának színpadtervét is, ami 2001-ben valósult meg a washingtoni Arena Stage falai között.
Aztán itt van két Antal által tervezett jelmez is a párizsi Odéonból, 2007-ből. Boyer d’ Argent darabjához, A filozófushoz készült egy férfiruha kimonóövek felhasználásával, no és rozsdamentes acéllemezkék és gyöngyök felhasználásával egy olyan „ruhaköltemény”, amely nem mellesleg fedetlenül hagyja a színésznő egyik keblét. A darabból a jelmezek mellett elhelyezett képernyőn láthatunk aztán részleteket. Ugyancsak egy monitor segítségével folyhatunk bele Antal Donor of Prometheus című performanszába, élőképébe. Ez egy 2015-ös prágai, Leláncolt Prométheusz-előadás nyomán született, és egyik része, a Donorterminal van most a Műcsarnokban kiállítva. Ezen a régimódi, vörös égős kijelzőn láthatjuk, hogy eddig milyen nemzetiségű, korú, vércsoportú és májméretű donorok segítettek a keselyű által szaggatott mitológiai hősnek. (Ottjártamkor 326-nál tartott a számláló.)
A kiállításon aztán más, felhasznált díszletelemek is megjelennek. Talán a legmonumentálisabb az a legalább 5 x 5 méteres fényes fémlemez fal, amelynek közepén változó megvilágításban egy bonyolult, növényi forma van kivágva, kimaratva. Az alkotás 2009-ben, Kaposváron volt a színpadon Marguerite Duras Naphosszat a fákon című darabjában, amelyet Anatolij Vasziljev rendezett. A főszerepet pedig a betegsége után visszatérő Törőcsik Mari játszotta. Kiállítottak egy alumínium zártszelvényből készített piramist is, amelyet a már emlegetett, a Vígszínházban Eszenyi Enikő által színre vitt Hamletben használtak.
Ha időnk engedi, belepillanthatunk további olyan színházi és operaelőadásokba is, amelyeknek Antal Csaba készítette el a díszleteit. Így a Vígszínház előadásában részleteket látunk a 2018-as, szintén Eszenyi által rendezett Chaplin-darabból, A diktátorból, a 2019-es, ugyancsak az egykori direktor által színre vitt Mágnás Miskából és a Tompa Gábor által rendezett II.Richárdból. De a 2010-es operaházi, Arrigo Boito által írt és Kovalik Balázs által rendezett Mefistofele vagy egy 2011-es müncheni Johann Adolph Hasse-opera, az 1742-ben írt Didone abbandonata színpadi jelenetei is láthatóak a képernyőkön.
Végül áttetsző molinókra nyomtatva elolvashatjuk azokat a nyilatkozatokat is, amelyeket a színházi szakma jeles, kortárs képviselői mondtak Antal Csabáról. A március 19-ig nyitva tartó utazókiállításra különleges tárlatvezetéseket is szervezett a Műcsarnok. Március 16-án például Máté Gábor lesz a tárlatvezető, aki biztosan beszél majd a régi Katona József Színházról, azokról az időkről, amikor a kiállító volt ott a legtöbbet foglalkoztatott díszlettervező.
