Kultúra
Drónok harca
Herman Levente legújabb festményeinek kiállítása a Várfok Galériában
A marosvásárhelyi születésű (1976) Herman Levente Beépített természet című, február 18-ig látogatható minitárlata, mint ahogyan azt a címéből is sejthetjük, jórészt úgymond tájképeket tartalmaz. De most nem amolyan jellegzetesen „Herman Leventé-s”, kietlen, inkább sok betont és kevés élőt mutató tájakat, a festények inkább erdőkbe vezetnek be bennünket. Nem paneleket, ipari szemetet látunk, amelyek emlékeit – mint azt egy beszélgetésből tudhatjuk – gyermekkorából hozta magával. A Ceaușescu-féle szürke román kommunizmusból, amelyet sokszor néven is nevez a 47 éves festőművész. Emlékei a szülővárosa szélén felépült panelrengetegből származnak, ahol a mérnöki végzettséggel bíró apja tévészerelésből élt, mert nem volt hajlandó belépni a kommunista pártba.
Azt is tudjuk, hogy Herman egész gyerekkorát végigrajzolta. A Csillagok háborújának figuráit a barátoknak készítette el ajándékba, de kiválóan teljesített a rajzórákon is. Így az ötödik osztályt már egy képzőművészeti iskolában kezdte el. Innen ugyan a párt nyomására, a meg nem alkuvó apja miatt eltanácsolták, de a helyi művészeti középiskolába már fel kellett venni a tehetsége miatt. Az érettségi után pedig egyszerre felvételizett a kolozsvári és a budapesti képzőművészeti főiskolára, végül az egyesztendős, budapesti felvételi előkészítő után az utóbbira, képgrafika szakra vették fel. 18 évesen járt először Magyarországon, és elmondása szerint ekkor, a képzőművészeti főiskolán, 1995 és 2000 között találkozott először a teljes szabadsággal.
Herman Levente gyakran visszatér a szülőföldre, Erdélybe. Alapító tagja a jó hírű Élesdi Művésztelepnek, emellett nagy kiránduló is. De a gyönyörű, érintetlen erdélyi tájakat talán mégse keressük a képein. Festészetében valahol megmaradt a gyermekkorban látott szürkeség, a vasbeton kilátástalansága. Ami számára sem szép, sem pedig csúnya nem volt, csak az adott világot jelentette, amelyben élnie kellett. Nem szeretett bele az ipari tájba, mint azt sokan, akik ismerik a munkáit, gondolják róla. Ezek csak berögződött dolgok, emlékek, amelyek ott élnek benne, és akaratlanul is előjönnek az általa festett képeken. De van olyan, hogy tudatosan veszi elő ezt a világot Herman, amikor régi fotográfiákat, azok részleteit használja fel a képalkotáshoz.
De a lényeg, Herman festészetének egyedisége talán abban rejlik, hogy ezt a rideg, szürke világot mindig meg-megbontja valamivel. Egy kis zöld természettel, távoli fényekkel, oda nem illő dolgokkal, ami sejtelmességet, izgalmat visz az örök borongásba. Vagy éppen játékosságot, esetleg némi sajátos humort is. Mint a most kiállított, Drónok harca című festményen is. Ahol egy sűrű fenyvesben, a szakadó hóban két drón valószínűsíthető összecsapásának lehetünk tanúi.
Ha ránézünk a kiállított kilenc, nagyobb méretű, 2022-ben festett vászonra, Herman Levente mesterségbeli tudása mindjárt szembeötlő, munkáinak festőisége mindig magas fokú. Egy másik, a Help című vászon egy hóborította, városszéli területet ábrázol: néhány fa és a háttérben a házak foltjai, pislákoló meleg, esti fényekkel. Van tehát egy kellemes hangulat, de van egy hóval borított, méretes púpos valami is a város határán, még a fák előtt. A talán egy UFO formáját kiadó tárgy előtt pedig néhány elszórt, a havon átderengő földi fény, no és egy ugyanilyen módon felderengő, alig látszó „HELP”-felirat.
Herman Leventének 2002-ben volt az első egyéni tárlata, azóta a magyarországi és erdélyi városok mellett eljutottak a művei természetesen Bukarestbe, Milánóba, Tallinnba és Pekingbe is. A Várfok Galériában 2008-ban volt az első kiállítása, a mostani pedig, ha jól számolom, már a tizenegyedik. A festmények mellett az író Légrádi Gergely szikár szövegeit lehet olvasni, a galéria, mint ahogy a neve is sejteti, a Várfok utcában található, néhány percre a Széll Kálmán tértől. Nem érdemes kihagyni a február 18-ig nyitva tartó tárlatot.
