Kultúra
A barátok is megemlékeztek Cseh Tamásról
A Kolibri Színházban már hagyománya van a januári Cseh Tamás emlékkoncertnek, amelynek indokoltságát az is mutatja, hogy a feledhetetlen előadóművész dalai napjainkban is erősen hatnak, minden előadásra hetekkel korábban elfogy az összes jegy.
– Főleg a hetvenes évek első felében játszottunk sokat Cseh Tamással, lényegében éppen ezért alakult meg az Ad Libitum együttes, amelyben Márta Istvánnal és Kecskeméti Gáborral kísértük Cseh Tamást. Gyönyörű évek voltak, de később külföldi elfoglaltságom miatt feloszlott az együttes – emlékezett vissza Novák János.
A Kolibri igazgatója az előadóművész halálát követően vetette fel a barátoknak, hogy minden évben emlékezzenek meg Cseh Tamásról, akinek születésnapja a Magyar Kultúra Napjára esik.
– Ezeken a koncerteken elsősorban a sikereinek első időszakát elevenítjük fel, amikor még közösen szerepeltünk. Az együttes Tóth Tamással és Darvas Bencével egészült ki, illetve egy dal erejéig fia, András is fellépett, aki Tamás kedvenc indián számát, a Lakota dalt adta elő. Az emlékoncertet négy egykori filmrészlet színesítette, így Tamás hangja és alakja is jobban közöttünk lehetett.
Cseh Tamás hosszú pályafutása során Novák Jánossal sok éven át kettesben is fellépett, aki csellózott mellette.
– Mindig az eredeti hangon igyekszünk megszólaltatni a számokat, nem próbálkozunk a manapság divatos feldolgozásokkal, mert az akkori dalok napjainkban is nagy hatással vannak a közönségünkre – fogalmazott Novák János.
A különleges „50. születésnap”
Márta István az emlékkoncert kapcsán egy rendkívüli születésnapról mesélt lapunknak.
– Az 50. születésnapjára készültünk, és a feleségével megbeszéltük, hogy Tamást valamilyen ürüggyel csalja be a Merlin Színházba. Aznap egy teljesen kihalt színház várta, Jordán Tamás igazgatóval a sötét épületben a bezárt büfé előtti fotelekben ülve beszélgettünk, látszólag rajtunk kívül senki nem volt az épületben. Tamás nem akarta szóvá tenni, hogy miért is kellett egy üres színházba bejönnie. Egy kis vitát provokáltam, és azt javasoltam, hogy menjünk hátra a díszletekhez, ahol el lehet dönteni melyikünk emlékszik jól a vita tárgyára. A színpadon keresztül vittem hátra, amikor egyszer csak felröppent a függöny, felgyúltak a fények, és száztíz ember tapsvihara köszöntötte Tamást. Az előadáson pedig a Kalákától Koncz Zsuzsáig több tucat barát lépett fel, egy kicsit viccesen átdolgozott számait előadva. Fergeteges buli lett, aztán három hónappal később kiderült, hogy elnéztük a születési évét, az nem is az 50., hanem az 52. születésnapja volt. A felesége csodálkozott is, de nem mert szólni erről.
