Kultúra
Vasárnaptól látogatható a Magyar Zene Háza poptörténeti kiállítása
Batta András, az MHZ ügyvezető igazgatója szerint a tavaly januárban megnyílt intézmény első éve rendkívüli volt: több mint 800 ezren látogattak el hozzájuk. Mint megnyitóbeszédében elmondta: „Óriási szenzációt keltett az állandó kiállításunk, amely az európai és magyar zene történetét tekinti át interaktív módon. Népszerűek a koncertjeink, zenepedagógiai programjaink, itthon egyedülálló Hangdómunk immár hét különböző programot kínál, fél éve megnyílt a Kreatív Hangtér is, most pedig az első időszaki kiállításunkkal teljes lett a kínálat” – foglalta össze.
Magyarországon, itt, a Városliget közepén létrejött valami, ami nemzetközi dimenziókban is forradalmat csinált összegezte az elmúlt év tapasztalatait Batta András. Mint mondta: „Most lettünk teljesek, élettel telt meg valamennyi színpadunk és terünk, és vasárnaptól a magyar popzene hőskorát és társadalmi hatását is élményként élheti meg a közönség” – közölte Batta András.
Csák János kultúráért és innovációért felelős miniszter többször dalra fakadt köszöntőbeszédében. Mint mondta, mégsem szállt el a szélben a Baksa Soós János által az egykori Kex együttessel megénekelt hajó, hanem most is itt van. Mint kiemelte: „A kiállítás termeiben hallható dalok a maguk idejében reményt adtak az 1990 előtt szocializálódott korosztálynak, amely rengeteg szorongást, félelmet hozott magával a rendszerváltozás előtti időkből.”
Csák János arra kérte őket, ne adják át a következő nemzedéknek ezeket a frusztrációkat, hanem felejtsék el, és azokra a dolgokra emlékezzenek, amelyek összetartanak bennünket. A miniszter szerint akkor leszünk sikeresek, ha követjük László Attila, Charlie és Horváth Attila dalának üzenetét: „itthon otthon vagy”, „a többi rajtad áll”. Bármilyen jó zenének az az értelme, hogy közösséget, kötődéseket teremtsen, azt az érzést, hogy „miénk itt a tér”, vagy éppen kikapcsoljon, felemeljen – jelentette ki.
Baán László, a Liget Budapest Projekt miniszteri biztosa ünnepi beszédében arról beszélt, hogy a most nyíló, „rendkívül intelligens, látványos és tartalmas” kiállítással teljessé válik az első születésnapját ünneplő Magyar Zene Háza programkínálata.
Az elmúlt egy évben az intézmény Budapest legnépszerűbb kulturális helyszínei közé került, ahová sok százezren jöttek el – emlékeztetett, hozzáfűzve: szinte mindig tele a világszerte egyedülállóan sokrétű, interaktív állandó kiállítás, gyakorlatilag telt házas valamennyi program a Hangdómtól és a Kreatív Hangtértől kezdve a zenepedagógiai foglalkozásokon át a koncertekig.
De a ház nemcsak a közönséget bűvöli el, hanem a nemzetközi építészszakma legjelentősebb díjait is elhozta – idézte fel Baán László, hozzátéve eddig mindegyik méltatás kiemelte, hogy az épület kiemelkedő építészeti kvalitása összhangban áll azzal, amit kínál: ez pedig az egész világon egyedülálló komplexitású és minőségű bevezetés a zene birodalmába, kiállításokkal, koncertekkel, interaktív terekkel, oktatási programokkal.
„Ezt a kínálatot teszi teljessé az időszaki kiállítótér megnyitása. A magyar popzene hőskorának megidézése egyben tisztelgés a korszak ikonikus alkotói, előadói előtt” – közölte a miniszteri biztos, aki kitért arra is, hogy kiderült mindenki számára, hogy egyetlen szó sem volt igaz a Liget-projektet démonizáló, politikailag motivált támadásokból. De egy kiemelten fontos feladat még a Ligetben is maradt: megvalósítani a projekt zárókövét, az Új Nemzeti Galériát.
A kiállítás két kurátora Jávorszky Béla zenei szakíró és Horn Márton intézményigazgató volt. A megnyitón Horn Márton megfogalmazta: a tárlat egyfajta társadalomtörténeti időutazás abba korszakba, amelyet a mai fiatalok nem élhettek át, bemutatva annak nehézségeit és kiemelkedő zenei pillanatait. Ez a kiállítás egy olyan, hosszabb pillanatfelvétel, amely minden részletre nem tud kitérni, de remélhetőleg zenéivel, történeteivel és hangulatával közelebb hozza ezt a zeneileg kiemelkedő korszakot. Nyolc, egymáshoz kapcsolódó témakör mutatja be a korszak zenéjét és társadalmi hátterét, 200 előadóját és 39 dalát, a hatvanas–nyolcvanas évek klubjait, kulturális intézményeit, zenei technológiáját és zenekarainak rajongóit.
A kiállítótérben Pataki Attilát, a 43 éve töretlenül zenélő, hatalmas rajongótáborral rendelkező Edda együttes frontemberét arról kérdeztük, milyen benyomást szerzett a most nyíló tárlatról.
– Abszolút boldogsággal tölt el. Úgy látom, ez itt a szeretet háza lett, és nagyon megtisztelő egy ilyen kiállítás részének lenni. Nagyon jól mutatja a korszakot a mostani fiatalság számára. El fogom hozni az unokáimat, és elmondom nekik, nézzétek meg, ilyenek voltunk, így néztünk ki. Hála Istennek megkaptuk azt a lehetőséget, hogy ma napig is zenélhetünk, tehetjük a dolgunkat, úgyhogy ez egy külön kegy. De nagy megtiszteltetés itt lenni együtt, mindenkivel így, ahogy vagyunk. Mi így voltunk egyek régen is. Lapunk kérdésére megerősítette, hogy a fentiekből következtetve szerinte a magyar rockmozgalom, amely lázadónak született, elérte a célját. Visszakérdeztünk arra is, hogy akkor szerinte a rockzene legfőbb célja a szeretet, és erre is igenlő választ kaptunk, mint kifejtette, zenéjükkel szeretetet adnak, és a közönségtől szeretetet kapnak, és több nem is kell – fogalmazott lapunknak nyilatkozva Pataki Attila.
Ha szétnézünk ezen az ezer méteren, találunk egy régi utcarészletet boltokkal, neonreklámokkal, az elmaradhatatlan nejlonfüggönyös presszóval, amely régen sárga volt a dohánylétől. Aki további korabeli tárgyi emlékekre vágyik, az Bambit vagy Meggy Márkát kóstolhat. vehet medvecukrot, dianás cukorkát vagy Melba csokit, és közben szól a zene. Több száz táncdalénekes, (köztük Szécsi Pál, Cserháti Zsuzsa, Aradszky László, Kovács Kati, Szűcs Judit, Katona Klári, Koncz Zsuzsa) beatzenész és rockzenész (többek közt az Illés együttes, a Karthago, a Piramis, az Edda, az Omega, az LGT) álló alakos portréja a falakon, mellettünk mindenfelé fülhallgatók.
Speciális asztalokon rákereshetünk előadókra is, akár a Sebő együttesről vagy Cseh Tamásról is találunk ismertetőt, kortörténeti hátteret és zenei anyagot. Két másik teremben régi nagylemezborítók mennyezettől padlóig. Kaptak egy termet a sajátos magyarországi ellenkultúra viseletei is: a Rice Baboskendője, a szintén a csövesek által viselt szimatszatyor, Nagy Feró fekete bőrmellénye, és a mindezekhez passzoló alföldi papucs, amely uniszex viseletnek számított a hetvenes évek derekán.
Egy fél Barkas furgon egy újabb térben a régi zenekari autók emlékét őrzi. Ilyen járgányokkal hódították meg a városokat, falvakat a magyar rockzenészek. Régi tévéket és rádiókat csodálhatnak meg, akiket a technikatörténet érdekel. Dzsessz- és rockzenészeink ikonikus hangszerei is helyet kaptak a falakon: Radics Béla gitárja, Balázs Fecó orgonája, Presser Gábor speciális billentyűs hangszere.
Egy rácsos stúdióban hangszereket is kipróbálhatunk, és jut egy terem a nyolcvanas évek undergroundjának is. Egy képernyőn Grandpierre Attila, a Vágtázó Halottkémek frontembere énekel, aztán Méhes Marietta, a Trabant és a Balaton együttesek egykori énekese, nem messze tőlük a falakon az A. E. Bizottság együttes több tagjának festményei láthatók, és még egy El Kazovszkij-kép is. Egy apró vetítőben már az első Sziget Fesztiválról láthatunk kisfilmet, amellyel zenei értelemben is megtörténik a rendszerváltás.
Bár a magyar beat- és rockzene lázadó műfajnak született, most mégis mindenki számára természetesnek tűnik, hogy múzeuma van, és az ifjabb generáció már innen és persze a máig énekelt örökzöld dalokból ismeri meg a korszakot. A kiállítás november 29-ig látogatható.
