A magány festőjének nyílt kiállítása Lendván

Nagyszabású tárlattal tiszteleg Gábor Zoltán (1922–2010) születésének 100. évfordulójára a Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet (MNMI). A lendvai Galéria-Múzeumban február végéig látogatható retrosprektív kiállítás megnyitóján elhangzott, a „Magány festője” 1939–1940 között Zágrábban az iparművészeti középiskolában tanult majd 1941-ben a budapesti iparművészeti középiskola diákja lett.

A hír kapcsán a szlovéniai magyarok hetilapja, a Népujság cikkében felidézi, a művész 1953-ban franciaországi körutat tett, az ottani élmények pedig nagy részben megalapozták filozófiatörténeti és művészettörténeti írásait. Egy évre rá Bécsbe emigrált, de hamarosan visszatért Zágrábba, ahol 1962 és 1966 között a Horvát Képzőművészeti Egyesület főtitkáraként dolgozott.

Gábor Zoltán az 1950-es évektől egészen 1988-ig a Zágráb melletti Vrabčei Elmegyógyintézeti Klinika tudományos munkatársaként képzőművészeti terápiával foglalkozott. Alapító tagja volt a Horvátországi Magyar Tudományos és Művészeti Társaságnak, valamint az Ady Endre Kultúrkörnek és a Szlovéniai Magyar Írócsoportnak. 2001-ben a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagjává fogadta.

A kiállítással egyidőben az MNMI gondozásában megjelent a Valakihez kell hogy szóljunk című emlékkötet.