Kultúra
Tükörjáték a karizmatikus férfival
A hazai mozikban november 17-től látható Szilágyi Fanni Veszélyes lehet a fagyi című nagyjátékfilmje
A történet két főhőse egy ikerpár ( Stork Natasa és dublőre Csikász Ágnes). Két korunk nőideálját megtestesítő lány: Adél és Éva. Adél doktornő, rengeteget dolgozik, folyton fáradt, olcsó albérletben és olcsó ételeken él, éjszaka az interneten kalandjátékot játszik titokban kolléganője kisfiával.
Éva egy gazdag építési vállalkozó felesége, tanulmányait félbeszakította, gyermeket szült. Mind a két lány életében van olyasmi, ami irigylésre méltó, és olyasmi is, ami lényegében tarthatatlan. Mind a kettőjük szempontjából elmeséli a film néhány napjuk történetét, amikor összesűrűsödnek az események, és a néző érzékeny látleletet kaphat, hogyan is állunk saját magunkkal, a boldogulással, a boldogtalansággal, a döntéseink, a jelenlétünk miképpen hatnak azokra, akikkel így vagy úgy össze vagyunk kötve.
Adél megpályáz egy norvég állást, bátran kilép a szegénységből és az agyonhajszoltságból, Éva igyekszik megfelelni a jól férjhez ment széplány-sztereotípiának, de valójában magányosabb, elesettebb az otthon is főnökszerepet játszó férj mellett, mint a testvére. Éva élete még inkább kibillen az egyensúlyából, amikor megtudja, hogy Adél elmegy az országból.
A doktornő pedig épp az utolsó Magyarországon töltött napjaiban megismeri Ákost (Patkós Máté), aki melós, Tomi, Éva férjének (Szabó Máté) beosztottja ugyan, de darus. Olyan férfi szimbolikusan, aki felmegy a Weöres Sándor által is megverselt lajtorján, és oda, a felhők fölé, a darus fülkébe a nőt is felviszi, sőt ott szerelmeskedik vele először. Adél csaknem habozás nélkül elfogadja a közeledését, és a férfi hatására kezdi feladni az elhúzódását azoktól, akik szeretik.
Nem kell sok idő ahhoz, hogy Éva rájöjjön, neki is a karizmatikus férfi kell, aki mint kiderül, nem csak a felhők fölött van otthon, hanem egy halálra ítélt fa gyökereit is kész kiásni, hogy Éva kérésére megmentse a pusztulástól.
Ily módon sikerül Szilágyi Fanninak megalkotnia korunk vágyott karizmatikus férfiját, akinek kapcsolata van az alsó és felső világgal, aki ért a növények, a természet nyelvén, és akkor is tud a könnyekről, ha a nők tagadják, hogy sírtak. Ezenkívül még áttöri az üvegablakot Éva és csecsemője között, és az ikreket is közelebb hozza egymáshoz.
Szilágyi Fanni filmjét, amely Lányi Zsófia forgatókönyvéből készült, sokféleképpen lehet nézni, és sok korábbi nagyon jó filmet juttatnak eszünkbe képsorai. Emlékszünk olyan filmekre, amelyek több szereplő szempontjából mesélik el a történteket, mint például A vihar kapujában vagy a Ponyvaregény, aztán a testvéres filmek, mint például Az én XX. századom, vagy a szintén elliptikus szerkesztésű Felkészülés meghatározatlan idejű együttélésre című film, amelyben szintén doktornőt alakít Stork Natasa.
Szilágyi Fanni egy olyan időszakban emeli ki, miként látnak minket mások, és mit éreznek azok, akikkel össze vagyunk kötve, amikor már szinte elfelejtettük ezt a fajta érzékenységet, annyira befordultunk.
De úgy is érdemes mesélnünk ezt a történetet, hogy nincs külön Éva és Adél, hanem csak egy fiatal nő van, aki bátor, önálló, de közben családra, emberi kapcsolatokra, igazi otthonra vágyik. A bátorság vonzza a karizmatikus férfit, de csak akkor tudja őt a nő befogadni, ha képes kötődni.
És mi van, ha nincs külön Ákos, és nincs külön Tomi? Hanem csak egy férfi van, aki bármekkora vagyont gyűjthet, de csak akkor kaphat szerelmet, támogatást, ha figyel rá, és ha rendezi a kapcsolatát a természettel, az égiekkel és (akár családi?) gyökerekkel.
Ez a sok fajta megközelítés attól lehet erős és jól bejárható, hogy Stork Natasa és Patkós Márton alakítása tökéletes. A film operatőre Szilágy Fanni testvére Szilágyi Gábor volt, aki meg tudta mutatni a hétköznapi élet képsorai mögött a szimbolikus jelleget és a csodákat. A csendek miatt is jó időzni ebben a térben, és jó magunkkal vinni ezt a filmidőt, amelyben valaki megérti az esendőségünket, megmutatja, hogy nekünk is van mivel dicsekednünk, és a vágyainkat is valóra váltja.
