Kultúra

Ki is volt a székelyek őrangyala?

Temetők a magyar Erdélyben – Szotyor és Nagy Tamásné Vajna Terézia sírja

A Sepsiszentgyörgyhöz tartozó, attól két kilométerre délre fekvő Szotyor mostanában kályhásairól és kertészeiről híres, de van azért itt néhány más dolog is, amiért meg lehetne állnunk az E578 jelű úton Kököstől Tusnád felé robogva. Mindjárt érdemes az út melletti, a református templomot körülvevő temetőnél kicsit leparkolni és vinni egy szál virágot Nagy Tamásné Vajna Terézia sírjára.

Ki is volt a székelyek őrangyala?
A szotyori temető kriptája, nemzetiszínű szalagokkal
Fotó: MH/Pálffy Lajos

A székelyek őrangyalaként vagy védőasszonyaként emlegetett asszony 1805-ben született az innen huszonegynéhány kilométerre fekvő Zágonban. Ahonnan aztán a nemes Nagy Tamás feleségeként érkezett a szotyori középnemesi kúriába, amely a falu szélén épült fel az Úr 1802. esztendejében, amikor is javában zajlottak a napóleoni háborúk. De ezeknek inkább csak a híre ért el idáig, bár voltak olyan erdélyi katonanemesek, akik összemérhették kardjukat a franciákéval. Így még zsákmányhoz is juthattak, amiből aztán akár egy nagyobb kúria is kerekedhetett.

Vajna Terézia két fiút szült Nagy Tamásnak, aki végül elég fiatalon, 1839-ben hagyta itt az árnyékvilágot. Így Terézia asszony magára maradt két fiával és a gazdasággal, de kitartása, ereje elégnek mutatkozott a felmerülő problémák megoldására. Sőt, amikor tetteket várt polgáraitól a haza, 1848 végén nagyobbik fiát, Jánost is honvédnek adta, aki pedig ki is vette a részét az Erdélyre kétszer is rátörő orosz és osztrák túlerő elleni küzdelemből. Azt tartja a hagyomány, hogy az egyik véres csata során Vajna Terézia megjelent a harctéren, hogy ha tudja, megóvja a fiát a nagy veszedelemben.

Biztosan ismerték egymást
Biztosan ismerték egymást
Fotó: MH/Pálffy Lajos

Aztán leáldozott a szabadságharc csillaga, Miklós cár 200 000 katonája eldöntött mindent. Szomorú idők jöttek Erdélyre is, az ország tele volt bujdosókkal. Mert az osztrákok ellen harcoló főtiszteknek halál járt ekkoriban, a többieknek várfogság, vagy közlegényként mehettek Itáliába a Habsburgokért harcolni. Vajna Terézia pedig megnyitotta udvarházát a bujdosóknak, menekülőknek. Akiket pedig a harminc kilométerre lévő Brassóban közülük bebörtönöztek, azokat élelmiszeres kosarakkal látogatta sorban. Talán közéjük tartozott Gidófalvi László főhadnagy is, aki feleségével együtt szintén itt nyugszik a domboldalra került cinteremben.

Így aztán az önkény tombolásának idején, 1853-ban őt magát is börtönbe vetették Nagyszebenben, és csak betegsége miatt engedték szabadon másfél esztendő múlva. De aztán megérte a kiegyezést, és boldog békeéveket is, 1884-ben vitték ki férje mellé a szotyori református templom alatti cinterembe, a Nagy család kriptájába.

Gidófalvi László 48-as honvéd főhadnagy síremléke a szotyori temetőben
Gidófalvi László '48-as honvéd főhadnagy síremléke a szotyori temetőben
Fotó: MH/Pálffy Lajos

És ha már ott állunk a főúttól nem messze lévő, nemzetiszín szalagok által is jelzett kriptánál, miután letettük a virágunkat, nézzük meg a szép fehérre meszelt templomot is. Szotyort viszonylag későn, 1448-ban említik az oklevelek, és azt is tudhatjuk, hogy már 1463-ban állt a később meg is erődített temploma, mégpedig a mai épülettől északabbra. Egy 1802-es földrengés után ennek köveiből kezdtek hozzá az új istemháza építéséhez 1816-ban, ami 1825-re lett kész, ekkor húzhatták fel erőteljes, masszív tornyába az 1427-ben öntött, máig is szolgáló harangot,

A református templom a cinteremmel
A református templom a cinteremmel
Fotó: Wikipedia

amely utolsó útjára kísérhette a kúriai ravatalától a fekete ruhába öltöztetett Nagy Tamásné Vajna Teréziát is. Abban az esztendőben, amikor a helyi emlékezet szerint az udvarház vendége volt háromszéki korteskörútját járó Jókai Mór, mert az országosan ismert írót 1881-ben és 1884-ben is megválasztották itt az Illyefalváról elnevezett választókerület képviselőjének. Mégpedig a Deák-párt színeiben, no és elsöprő többséggel.

Ezt az elsöprő többséget pedig minden bizonnyal első, 1853-as háromszéki utazásának köszönhette, amikor feleségével, Laborfalvi Rózával járta a vidéket, akinek apja, Benke József vándorszínészként a Sepsiszentgyörgyhöz alig öt kilométerre fekvő Szentivánlaborfalváról indult útnak valamikor az 1800-as évek elején. Jókai az 1853-as, első látogatás során járt a bálványosi várban is, és az élményből születő regény miatt nagy népszerűségnek örvendett aztán Háromszéken. A második utazás 1881 tavaszán már korteskörút volt, de ekkor Szentgyörgyön, Bogdán Flórián házában szállt meg az író, ahogy azt emléktábla is hirdeti. Aztán Jókait 1884 áprilisában újra megválasztották illyefalvi képviselőnek, de párhuzamosan Kassán is indult, és mivel a legnépszerűbb írónk volt, hát ott is mandátumot szerzett. Így aztán Háromszékre utazott, hogy lemondjon az ottani képviselőségről, ekkor lehetett a szotyori Nagy-kúria és talán Vajna Terézia vendége is.

A szotyori Nagy-kúria jelen állapotában
A szotyori régi Nagy-kúria jelen állapotában
Fotó: Nagykuria.ro

Eme bizonyos kúriát állítólag 1887-ben Mikszáth Kálmán is felkereste, aztán a szotyori Nagy família a régitől vagy 200 méterre, keletre új hajlékot épített, a szép napokat látott hajlékot pedig gabonássá alakították. Aztán jött Trianon, rossz napok virradtak ezekre a kúriákra. Majd a második világégés után talán még cudarabb világ lett, és 1949-ben államosították az épületeket. A kúria a helyi állami gazdaság munkásszállásaként működött, majd 1990 után visszaszerezték régi tulajdonosai.

Egészen pontosan 1992-ben, hogy aztán Nagy Tamás újjáépítse az ajtóitól, ablakaitól megfosztott, öt helyiségből álló épületet. A tekintélyes méretű gabonásból pedig nívós, hétszobás panzió lett bárral és étteremmel.