Kultúra

A színpadon mindenki saját magát adja

A Magyar Örökség díjas Jászság Népi Együttes megalkuvás nélkül képviseli az autentikus hagyományt

A „bartóki tiszta forrásból” elve vezet minket ötven éve – vallja a Jászság Népi Együttes művészeti igazgatója és vezetője. Az idén ötvenéves, Prima Primissa és Csokonai-díjas együttes, amely kétszer nyerte meg a Fölszállott a pávát, nemrégiben Magyar Örökség díjas lett. Szűcs Gáborral művészeti nevelésről, a táncosok mindennapjairól és arról beszélgettünk, milyen a jó koreográfia.

A színpadon mindenki saját magát adja
A magyar néptáncban a párosok is improvizálhatnak
Fotó: MH/Farkas Anita

– Néhány hónapja a Hagyományok Házában láttam a Mindenek szerelme című előadásukat, amelyet Ferenczi Györggyel és az 1-ső Pesti Rackákkal, valamint Szalonna és bandájával hoztak létre. Különösen az improvizatív részek ragadtak meg, illetve hogy minden táncos nagyon egyedi volt, felszabadultan és hatalmas belső szabadsággal táncolt.

– A magyar néptáncnak, amely a világon egyedülálló, sajátja az improvizáció, amely különösen a dinamikus, virtuóz legényesek esetében ad nagy szabadságot a táncosoknak, de természetesen megvan a páros táncokban is. Ugyanakkor vannak a magyar néptáncban lírai részek is. Az, hogy a táncban, a színpadon mindenki saját magát adja, mindig is nagyon fontos volt számomra. Vallom, hogy már gyerekkorban erre kell megtanítani a táncosokat.

– Mennyire kell tudni táncolni egy ilyen produkcióhoz, amelyben számos tájegység táncai mellett rock and rollt is láthatunk?

– A néptáncosoknak fontos, hogy magas szinten megtanulják egy-egy tájegység táncait, adatközlőktől vagy videóról, és abból tudjanak improvizálni. Különféle irányzatok vannak, ránk és a produkcióinkra alapvetően jellemző, hogy ragaszkodunk a hagyományhoz, és autentikus módon adjuk elő a táncokat.

– Foglalkozik még az együttes gyűjtéssel, kutatással?

– Igen, hiszen az együttes megalakulása óta mindig fontos volt számunkra a hitelesség. Élnek még adatközlők, bár egyre kevesebben, de találunk még olyan nyelvterületet, ahol érdemes kutatómunkát végezni. Moldvába, Kalotaszegre, Mezőségre, a Küküllő-mentére még a mai napig járunk gyűjteni.

– Ferenczi György részletesen be szokta mutatni a koncertjein, hogyan kapcsolja össze például Jimy Hendrix zenéjét a Kaszárnya, kaszárnya című magyar népdallal, de vajon önök miképpen illesztették össze a forgatós táncokat a rock and rollal?

– Nagyon sokat beszélgettünk Ferenczi Györggyel, aki régóta foglalkozik a blues mellett a népzenével, és megindult a táncos vérünk.

– A Magyar Örökség díj laudációjában Mihályi Gábor, az Állami Népi Együttes művészeti vezetője, aki maga is a Jászság Népi Együttes tagja volt fiatalon, úgy fogalmazott, hogy az ön folyamatosan kikristályosodó, megalkuvás nélküli koreográfusi munkája meghatározó az együttes életében. Ebben a produkcióban, bár a koreográfia nagy része az ön munkája, bizonyos részek kidolgozására fiatal táncosait kérte fel.

– Többen is bizalmat kaptak a táncegyüttesből és alkothattak, és ez jót tett a közös munkának. A táncosok egy másik szemszögből is ráláttak így a produkcióra, amely a fiatal táncosok által megalkotott részekkel is gazdagodott. Amikor huszonegy éves táncos voltam, én is ugyanígy kaptam az első felkérést.

– Amatőr együttesként hogyan zajlanak a táncosok mindennapjai?

– Egyelőre még amatőrök vagyunk, de törekszünk arra, hogy professzionálisan táncoljunk. A távlati cél az, hogy hivatásos együttesként működjünk, ezen dolgozunk. Remélem, elérjük a célunkat. Pénteken este és szombat–vasárnap egész nap vannak próbák, időnként hét közben is próbálunk, arra is van példa, hogy Budapesten bérelünk próbatermet, és ott zajlik a próba.

– Nagy áldozatokkal jár akkor ezek szerint az amatőr néptáncos élet. Egyetemistaként is lehet valaki az együttes tagja?

– Szegedre, Debrecenbe és Budapestre is járnak továbbtanulni többen a táncosok közül, de hétvégére hazajönnek. Valóban nem egyszerű összeegyeztetni a táncpróbákat más tevékenységekkel, munkával, családdal, de aki közénk tartozik, az tartozik valahova, miközben manapság az emberek szinte már nem is köszönnek egymásnak az utcán, észre sem veszik, meg sem kérdezik, hogy segítsenek-e, ha másik embernek valami baja van.

Szűcs Gábor művészeti igazgató és vezető
Szűcs Gábor művészeti igazgató és vezető
Fotó: MH/Gorácz József Márk

– Az együttes tagjai a hétköznapokban is számíthatnak egymásra?

– Örömben, bánatban együtt vagyunk. Barátságok, szerelmek formálódnak itt, és természetesen segítünk is egymásnak sokféleképpen.

– A laudáció kiemelte a Tímár Sándor-féle néptánc-pedagógia „forradalmi módszerének”sikeres alkalmazását is. Hány éves kortól van Jászberényben néptáncoktatás?

– A Viganó Alapfokú Művészeti Iskolában első osztálytól tanulhatnak néptáncot a jászberényi és a közeli településeken élő gyerekek, belőlük kerül ki az utánpótlásunk.

– Hányan táncolnak Jászberényben néptáncot jelenleg?

– Nagyjából kétszázan.

– Milyen korúak a táncosai?

– Fiatal felnőttek alkotják a táncegyüttest. Most kerül fel egy újabb generáció a csoportba, így több korosztály táncol közösen. A közösség megtartó ereje abban rejlik, hogy generációkon átívelő művészeti és közösségi tevékenységek zajlanak a táncegyüttes berkein belül.

– Hogyan alakul a senior korosztály és az együttes kapcsolata?

– Megszólíthatók az egykori táncosok egy-egy szerepre, különleges alkalomra eljönnek táncolni, mint például a jubileumi műsor. Most az a tervünk, hogy ősszel létrehozunk egy csoportot, amelyben a seniorok fognak táncolni.

– Az együttes nemrégiben ünnepelte ötvenéves fennállását. Visszatekintve a rengeteg munkával és sikerrel telt évre, mi az a vezérfonal, ami vezette-vezeti önöket?

– A „bartóki tiszta forrásból” gondolata. Az általunk gyűjtött táncokat hitelesen, autentikus módon kívánjuk bemutatni, de természetesen mint a Mindenek szerelme című műsor is mutatja, nyitott a társulat a magyar néptánckincs más formában történő megjelenítésére is.

– Önök az elmúlt évtizedben, 2012-ben és 2018-ban is, megnyerték a Fölszállott a páva tehetségkutató versenyt. Önökön kívül ezt más néptáncegyüttes nem tudta elérni. Mit jelentett ez a siker az együttes életében?

– Ez is egy fontos állomás volt, de mindig vannak új célok, feladatok, melyeket magas szinten kívánunk teljesíteni.

– Az elmúlt évtizedekben öntől és a Jászság Népi Együttestől kiváló koreográfiákat láthatott a közönség. Ön számos szakmai és állami díjat kapott koreográfusi és táncpedagógiai munkásságáért. Mit gondol, milyen a jó koreográfia?

– A jó koreográfia megszólítja a nézőt, hat rá. Ugyanarról a zenéről, táncról mindenkinek más jut/juthat az eszébe, más érzelmeket, élményeket válthat ki.

– Mit jelent az önök számára a Magyar Örökség díj?

– Nagyon büszkék vagyunk rá, de tudjuk azt is, hogy a díj kötelez, egy nagy felelősség is. A következő évtizedekben is a magas szintű művészi munkára fogunk törekedni.

Kapcsolódó írásaink

A néptánc nyelvtana

ĀAki táncol, jobban eligazodik az életben – vallja Tímár Böske, aki a Bartók Táncegyüttes fiatal táncosaként férjével, a Kossuth-díjas Tímár Sándor koreográfussal jelen volt már a legelső táncházi esten is.