Kultúra
„A zene még akkor is képes megszólítani az embereket, ha politikailag ellentétes oldalon állnak”
Az évek során jó párszor játszottatok már Magyarországon. Milyen emlékeitek vannak a korábbi alkalmakról?
Először 2009-ben jöttünk hozzátok, épp akkor volt a Páneurópai piknik huszadik évfordulója, előzetesen nem sokat tudtunk erről a történetről, de láttuk az ünnepségeket, például a Hősök terén, aztán volt az a menő repülős bemutató is a Duna fölött. Akkor jártunk először Budapesten, bicikliztünk mindenfelé a városban, és rögtön bele is szerettünk, nagyon jól éreztük magunkat.
A koronavírus-járvány miatt sokáig nem lehetett élő koncerteket tartani, rengeteg buli elmaradt. Milyen érzés ilyen hosszú szünet után újra turnézni, színpadra állni?
Hihetetlenül jó, borzasztóan boldogok voltunk, amikor tavaly visszatérhettünk a koncertezéshez Észak-Amerikában, és most ugyanazt az örömöt érezzük, amikor itt lehetünk Európában. A pandémia idején minden bizonytalan volt, nem tudhattuk, hogy mit hoz a jövő, mikor léphetünk fel újra itt, vagy egyáltalán jöhetünk-e majd még zenélni, úgyhogy most még hálásabbak vagyunk, hogy ismét játszhatunk nektek.
Koncertek ugyan valóban jó darabig nem voltak, de azt nem lehet mondani, hogy tétlenül töltötted volna az időt otthon: visszaültél az iskolapadba, hogy befejezd a fősulit, amit a zenekar miatt annak idején félbehagytál. Hogyan élted meg, hogy ennyi év után ismét vizsgákra kell készülnöd, vagy épp beadandókat írnod?
Hú, nagyon nehéz volt, el is felejtettem, mennyire kemény meló! (nevet) A legdurvább a matek volt, azt annak idején nem fejeztem be, úgyhogy most, 43 évesen kellett újra nekifeküdnöm. Minden más könnyen ment alapvetően, élvezem a tanulást, szívesen olvasok, az írást is szeretem, de a matekkal megküzdöttem rendesen.
Az sulis tananyagon túl mi volt számodra legnagyobb lecke, amit a pandémiás időszak tanított neked?
Megtanultam sokkal jobban értékelni, hogy zenész lehetek. Új lendülettel, még nagyobb energiával álltam neki az egésznek visszatérve. Korábban, főleg amikor mondjuk egyik turné jött a másik után, a sűrű program közepette nem volt időnk kicsit megállni, és igazán átérezni, mennyire jó is ez. Most már kicsit más szemmel nézem a dolgot, és igyekszem magamba szívni az élményeket.
Olvastam egy korábbi veled készült interjúban, hogy kissrácként szeretted a képregényeket. Mit éreztél, amikor megkeresett a DC Comics, hogy szerepeljetek egy dallal a Dark Knights: Death Metal soundtrackjén?
Elképesztő volt! Gyerekként nyilván iszonyú menőnek tartottuk ezeket a képregényeket, szóval az, hogy DC Comicsszal együtt dolgozhattunk, tipikusan egy olyan pillanat, amire azt szoktuk mondani, hogy „úristen, csípjetek meg!”
Kik voltak a kedvenc szuperhőseid gyerekkorodban?
Rengeteg Megtorlót olvastam, úgyhogy talán őt mondanám, de elég sokat forgattam a G.I. Joe füzeteket is.
Köztudott rólad, hogy vegán életmódot folytatsz. Mennyire nehéz ezt tartani, ilyen módon kajálni a turnék alatt?
Talán meglepő lehet valamennyire, de igazából ma már elég könnyű. Úgy húsz éve sokkal nehezebb volt, de már évről évre egyszerűbb. Régen tényleg keresni kellett őket, mostanában viszont rengeteg tök jó vegetáriánus és vegán éttermet lehet találni bárhol, itt is nagyon finom volt a kaja, amit kaptunk.
Napjainkban a társadalom borzasztó megosztott, az egyik legnagyobb probléma az, hogy nem hallgatjuk meg egymást, nincs valódi párbeszéd az emberek között, főleg, ha ellentétes oldalon állnak politikailag. A legutóbbi lemezeteken van egy dal, a Talking to ourselves, ami éppen ezt a témát járja körbe. Mit gondolsz, a zenétek segíthet abban, hogy ezek a különböző világnézetű emberek megtalálják a közös hangot?
Mindenképpen. A művészet általában is ilyen, de a zenére különösen igaz, hogy egyformán képes megszólítani az embereket, bármelyik politikai oldalhoz, vagy párthoz húznak is. A zene át tudja törni ezeket a határokat, így nekünk zenészként óriási a felelősségünk, amit nagyon komolyan kell venni, mi pedig a bandában igyekszünk is ezt mindig szem előtt tartani.
Melyek a személyes kedvenc dalaid a Nowhere Generation lemezről és miért?
Nagyon jó a Sudden Urge, kedvelem a Forfeitet is, mert király élőben játszani, az új anyagról, amit nemrég adtunk ki, a Nowhere Generation II-ről pedig a Pain Mgmt-t bírom leginkább. Lassabb menetelős ritmusú nóta nagyívű refrénnel, szeretem a hangulatát.
